Léránt Sándor gímbikára vadászott. Az elejtő beszámolt élményeiről lapunknak:

Hivatásos vadászként, a jól sikerült gímbika vadásztatásért lehetőséget kaptam egy selejt bika elejtésére. Örömmel vettem a lehetőséget. A saját területemen hónapok álltak rendelkezésemre, nem szerettem volna elsietni, szerettem volna válogatni, kicsit vadászni és eszembe sem jutott egy villás “mezei” bika elejtése.

Én kicsit többre vágytam, egy érdekesre, vagy inkább egy erősebb dárdás lett volna a szívem vágya. Négy-öt kimenetel alatt sok bikát megnéztem, örömmel vettem, hogy több ismerős volt közöttük szeptemberről. Egyik délután nem a gímbika miatt indultam ki a területre. A gím tarvadak igen belekaptak a kukoricába, kicsit a körmükre szerettem volna koppintani.

Korán indultam el aznap délután, körül is akartam nézni a területen. Délután öt órakor egyszer csak megpillantok egy bikát keresztülváltani egy nyiladékon, négy tarvaddal. Szerencsémre a bika két percre megállt a nyiladékon, alig 300 méterre. Azt hittem, rosszul látok. Ezt a bikát eddig nem ismertem, és eldöntöttem, hogy ő kell nekem. Sikerült egy erdőtaggal eléjük vágnom, el volt foglalva őméltósága egy ünővel. Szerencsémre beálltam egy fa mögé, az ünő jött csak felém, 30 méterre behozva a bikát, amit lőbotról, szemből, egy pontos nyaklövéssel terítékre hoztam.

A bika olyan volt, amit vártam. Jobb bikát nem is hozhattam volna terítékre. Kora körülbelül négyéves, trófeasúlya, megközelítőleg négy kilogramm – zárta beszámolóját Léránt Sándor hivatásos vadász.

Írta: Léránt Sándor

Forrás: Agrojager