Október 18-án kedves barátom, Nagy Tibor meghívásának eleget téve vadásztunk a Harkakötönyi Vadászegyesület területén, Bács-Kiskun megyében. A vadászat helyszínéül egy szórót szemeltünk ki. Vaddisznót, esetleg szarvas tarvadat szerettünk volna lőni.

Kiültünk. Hamarosan elkezdett forogni a szél, de már nem lett volna időnk máshova átülni, hazamenni meg nem akartunk, ezért maradtunk. Halkan beszélgettünk, telt az idő. Egyszer csak egy borz kijött a szóróra és elkezdte enni a szemes kukoricát. Nem akartam bántani. De kis idő múlva a barátom unszolására csak elkezdtem célozgatni. Ekkor megszólalt a távolban egy aranysakál, az erdő szinte minden részéből érkezett válasz a vonyítására. Egész közel is hallottunk.

Mondtam Tibinek, hogy nem lövöm a borzot, hátha jön sakál. Egy idő után meguntuk a várakozást, így hosszas unszolás után meglőttem a még eközben továbbra is serényen táplálkozó borzot. De nem szálltunk le a lesről egyből, mondtam hogy várjunk még kicsit. Alig 5 perc elteltével a szóró melletti úton mozgásra lettünk figyelmesek. Egy sakál volt az! Puska fel, megvan. Kocog az úton. Megállt, rögtön jött a lövés. Megvan! Az első aranysakálom! Vártunk kicsit, majd miután leszálltunk, egymás mellé tettünk a két elejtett vadat. A sakál fiatal, minden bizonnyal idei kan volt.

Forrás: HuntingPress