A képen látható 16,34 kilogramm agancssúlyú (252,43 IP) szarvasbika szeptember 16-án esett a Dráva-Agró Zrt. (Baranya megye) területén. A különleges agancsú vadat a társaság egyik tagja, a 34 éves Ács Péter hozta terítékre. Vele beszélgettünk...

VADÁSZLAP: Elmesélné, hogyan ejtette el a bikát?

Ács Péter: Tagként mentem ki az egyik vadásztársammal a társaságunk egy olyan területrészére, amelyen azt hittük, nem lesz szerencsénk, ugyanis fakitermelés, aratás és villanypásztor is zavarhatta a vadat. Tévedtünk!

Mindketten magas, megtermett emberek vagyunk, mégis óvodásokhoz hasonlóan gubbasztottunk a lesen, onnan szemléltünk egy hét kiló körüli agancssúlyú bikát és a körülötte lebzselő hét tarvadat. A közelünkben voltak, ezért moccanni sem mertünk. Kisvártatva megérkezett a szóban forgó nagy bika, oldalán egy tarvaddal. Olyan háromszáz méterre lehettek ekkor tőlünk. A táv nagyjából a felére csökkent, amikor a gím belekezdett a bőgésbe; mindegyik vad ráfigyelt. Én ekkor mertem megtámasztani a puskacsövet a lesen, de még nem lőttem, mert a háremúr még mindig az egyik tarvad takarásában állt. Végül csak kilépett mögüle, én pedig megláttam a lehetőséget. Olyan négy ütemet trappolhatott tovább a lövés után, majd összeesett; a szívét érte a golyó.


VADÁSZLAP:Mióta vadászik?

Ács Péter: Édesapám és nagyapám is vadász volt, utóbbi ráadásul hivatásosként is szolgált. Már gyerekkoromban megismerkedtem a vadűzés szenvedélyével, ekkor még csak édesapámék számára cipeltem a fácánokat. Végül olyan tizennyolc éves korom környékén ejtettem el az első vadat, egy vadkacsát...


VADÁSZLAP: Mennyi gímbika agancsot találhatunk a trófea-gyűjteményében?

Ács Péter: Eleddig öt gímszarvas-bikát hoztam terítékre. A legelső egy spíszer volt. Tavaly ugyanennél a társaságnál – ahol egy éve vagyok tag – zsákmányoltam egy 8,88 kilogramm agancssúlyú szarvast is. Ez a mostani bika azért is különleges a számomra, mert a múlt héten töltöttem be a harmincnégyet, így ez a trófea egyfajta megkésett születésnapi ajándék.

Forrás: HuntingPress