Aranysakál vadászatot tartottunk ez év március 22-én a köröstarcsai Petőfi Vadász Társaság területén.
Gyakorlott- és hivatásos vadászokból szervezett baráti csapat állt össze megbízható kutyákkal. Az előzetesen kiválasztott területek meghajtását aprólékos megfigyelés és átgondolt szervezés előzte meg. A megyei hatóság engedélye a lőhető dúvad fajokra szólt, ezért a hajtásba lévő négy vaddisznót csak szemmel követhettük, viszont a két aranysakálnak, (kan és szuka) már nem volt ilyen szerencséje: Szent Hubertus Gál Péter barátunk elé vezette őket. Életében először lőhetett sakálra, de biztos lövéssel hozta terítékre mind a kettőt. A további hajtásokban még két rókát is lőttünk, egy olyan területrészen ahol előzőleg, már hármat sikerül terítékre hozni.

Az avatás és közös teríték utáni beszélgetésben egybehangzóan megállapítottuk, hogy a sakálok által használt területrész környezetében őzeket nem láttunk. A mezei nyúl és fácán létszám is nagyban elmaradt az elvárhatótól. Valószínűsítjük, hogy a vad nem tűrik a sakálok és disznók állandó zaklatását. Az eseményről mindannyian büszkén beszélhetünk, hiszen részesei lehettünk egy olyan vadászatnak, ami kimondottan az aranysakált tűzte ki céljául, mint elejteni kívánt vadat, és eredményes is lett. A két róka most „csak” a torta habja lehetett.

Forrás: Vadászlap