A Heves megyei Istenmezeje Vadásztársaság területén sikerült terítékre hozni 2015.06.01-jén a képen látható koros őzbakot.

Több éve tudtam, hogy melyik területrészt uralja, mégis a tisztítási időszak befejeztével rendszeresen kísértetként tűnt el a disznóhajtásos sűrűk rengetegében. Így a szezon eleji cserkelések évről évre eredménytelenül teltek el. Néhányszor megkérdőjeleződött bennem, hogy vajon tartja-e még a helyét, vagy területünkön tartózkodik-e. Később aztán egy-egy határozott riasztásával jelezte jelenlétét és az erdő lakóinak mozgását.

Ez idén is így történt, fel is hagytam a találkozás reményével, de titkon bizakodtam egy eső utáni területhatár jelölésben, vagy, hogy esetleg majd üzekedés közeledtével egy ivarzó suta ellenállhatatlan illatával mozgásra bírja öreg barátomat. Szerencsémre azonban hamarabb következett be a nagy találkozás, amikor is az este folyamán, a disznók által látogatott területrészt cserkeltem be, és váratlan élményben lett részem, ugyanis az autómtól 10 percnyi járásra egy erdei úton ballagva nagy robajra lettem figyelmes. Balra tőlem egy mély gödrökkel szabdalt akácos húzódott, amiből egy 5 év körüli mutatós hatos bak halálvágta tempójú menekülését véltem felfedezni. Tudatosult bennem, hogy feszült a helyzet, így a fiatal bak elviharzásával eggyé váltam a természettel és vártam a következményeket. Kis idő elteltével leheletnyi ágroppanások, apró zajok kíséretében láttam meg a zaj okozóját, amint váltóján visszafelé igyekszik. Láttam rőt vörös testét, a patái által fellazított leguruló kövecskék zaját a dagonyák nyelték el. Főszereplőnk egy területvitát tisztázott. Annyira fedett terepen zajlott az esemény, hogy hála a nagy esőzéseknek, fákkal együtt lecsúszott gödörpart által egy nyiladék keletkezett, és így innen megláttam amint egy kivirágzott bodzabokor meghántásához készülődött. Megfeledkezve óvatosságáról és kifinomult adottságairól azt hitte minden rendben van. Rövid bírálat után ráismertem és éreztem, eljött az én időm és útjára engedtem a golyót.

A hivatalos bírálat még hátra van, de a házi mérlegen 380 grammot nyom nagy koponyával, méretéhez képest “pehelykönnyű”.

Zúgjon neki az erdő odaát!

Forrás: Vadászlap