Este szürkületben lövést tettek az erdőben a vadcseresznyefák alatt ropogtató Kanra, amely hátuljával jelezte ugyan a találatot, de vér nélkül menekült el. Este már megbeszéltük a reggeli találkozást, meg is kezdtük hat óra után.

A rálövésnél semmi látható jel, de Rony “autómatára” kapcsolt és már indult is a vonalon, a kijelzőn látom határozott irányban. Már több mint 150 méterre járt, én még próbáltam valami lőjelet találni a csapán, amikor egy vakkantással jelezte, hogy megvan a keresett. Aztán még egy pár vakkantás és jött vissza értem. Furán jött ki a dolog, nem tudtam mire vélni, de tudtam hogy segítségért jön. A lábas erdő szélén iszonyat sűrű, és Rony elég nagy területet kerülgetett, de vér még mindég semmi, csak az óvatoskodást láttam viselkedésében.

A múltkor volt egy afférja a kocákkal egy sűrűben, akkor minden előjel nélkül körbekapták és megszorongatták rendesen. Két riasztólövésem okozott annyi zavart, hogy Rony kitudott szabadulni közülük. Most is arra gondoltam, hogy ismét rátelepedtek a csapára az este folyamán, és nem tudja hogyan jusson túl rajtuk, ehhez kéri segítségemet. Aztán ugatás, vonyítás előlem vagy 50 méterről, de semmit sem láttam. Erre már Cirka is nekiveselkedett és ketten, most már hevesen nyomták a csaholást.

A sűrű szélénél, a beváltás bal oldalán térdmagasságban ott a sötét vér, de ismét osztja a kutyákat és töri előttem a fiatalost valami őserő. Hason próbálok bejutni zaj nélkül, közben az este látottakra gondolok, Dani társunk Somáját – kis Tacsinkat a csapatból – vágta meg egy Kan. Ám itt már nem igazán volt hátrálásra lehetőség, nyomultam tovább a harcszíntér felé, de közben változott a szél és árulóm lett, ezért kerülnöm kellett egy jókorát. Közben ismét támadásba lendült a Kan, megriasztja a Kutyákat és arrébb megbújik, várva az üldözőket. A Kutyáimat már látom néha, de a keresett nagy szürkét még sehogyan sem tudom kivenni hol lehet. Ismét kúszok pár métert, amikor meglátom szemben a Ronyval, tudnám is lőni, de mögötte Cirka vagy 4-5 méterről ugatja, szó sem lehet lövésről. Ismét kerülök, de már több, mint zavaró a közelsége, és már az agyara is megvillant. Most már tudom kivel lesz dolgom. Ügyelnem kell Kutyáimra, ezt a szép trófeát sem lőhetem szét, de a nadrágot sem szeretném tesztelni.

Ebből a távolságból már a légzést is vissza kell fojtani, az is árulóm lehetne. Hason kúszva még nagyobbat mutat előttem, de Rony és Cirka szinte folyamatosan csaholnak és jó a szelem. Még egy méter és látom a fejét, de sok a két Kutya, igen közel vannak a Kanhoz. Csak ha észrevesz, akkor lövök muszájból , mert ebben a sűrűben mehet ám a szilánk !!! Aztán megriasztja a Kutyákat, azok spriccelnek ám szét, és ekkor egyik csőből megyen a “nyugtató”. Eldől, kutyáim marják, de már vonyít is a Rony, fektében is odacsap neki, de nem éri el csak az orra. Felállni nem tud, de dobálja magát. Töröm a gazt, felé állok, csattognak a bicskái, már tudja hogy ott vagyok, de nem tud rám fordulni a sűrűben a fiatal suhángoktól. Rákiáltok a Kutyákra és pár méterről megadom a kegyelemlövést … még pár másodperc és elkezdek kiengedni. Gyönyörű ezüstszürke Kan a terítéken.

Ezt a keresést SOMÁ-nak ajánlom, minél hamarabbi felépüléséhez szorítva, mert soha nem tudhatjuk mikor sül el balul a dolog …

Forrás: Utánkeresők