„A Gyulaj Zrt. Hőgyészi Erdészetének Gőbölös Péter vezérigazgató úr részére történő szolgálati tájékoztatás egy különösen érdekes és nehéz sebzett vad utánkereséssel kapcsolatosan:

Jelentem, hogy este az általam kísért német vendég megsebezett egy derék bikát, jól láthatóan a túlsó hátsó lábán. Abban bíztam, hogy esetleg a lövedék a „vékonyán” keresztülhatolt és úgy törte el a tőlünk távolabbi lábat. Azonnal hívtam Király Attilát, aki jelezte, hogy 12 és 13 óra között Budapesten kell lennie, ezért kezdjünk korán. 6:30-kor találkoztunk a helyszín közelében. Jelen lévők: Király Attila, Jani nevű segédje, 2 véreb, a német vadászvendég, Kovács Ferenc fizikai munkásunk és jómagam.

A rálövésnél és a következő 100 m-en jól látható vér volt, és csontvelő. Ezek láttán Attila megígérte, hogy a bika meglesz. Rögtön megjegyeztük, hogy „csak a csibráki maszek-akácba be ne menjen”.

Ezek után ahogy lenni szokott, a vér fogyott, gyakorlatilag megszűnt, a tanácstalanság nőtt, Attilán láttam, hogy nem fogja csak úgy feladni. 11 óra körül figyelmeztettem, hogy jelenése van Budapesten (orvosi vizsgálat), ő ezzel nem nagyon törődött, csak bogozta az ekkorra már kesze-kusza csapát. Hozzá kell tennem, hogy ők hárman, illetve 5-en (Attila, Jani, Ferkó és a 2 véreb) nagyon összedolgoztak, hol az egyik, hol a másik jutott egyre előbbre. 13 óra körül tartottunk egy pihenőt, megitattuk a kutyákat, mi ketten a vendéggel eljöttünk. Megmondom őszintén, hogy én magamban lezártam az ügyet. Azért Attilának odaböktem, „azt ígérted meg lesz”.

16 óra körül kaptam a telefont, hogy „állítanak” a kutyák a maszek-akác kellős közepén! Egy 6-8 éves akácsarjról, 2-3 méteres szederindáról, 2 óriási szakadékról van szó, ennek az erdőnek a kapcsán! Lassan teltek a percek, kb. egy óra múlva kaptuk a jelzést, hogy megvan a bika!!! Ezalatt az egy óra alatt a kereső csapat többet volt négykézláb, mint két lábon! De összehozták! Természetesen nagy volt a boldogság mindenki részéről! Mikor odaértünk az Attila megvonta a vállát és odamormogta: „én mondtam, hogy meg lesz!”

Hát én láttam már ezt-azt, de ebben a helyzetben ezt a kitartást, amit a kollégák mutattak – gyakorlatilag méterről méterre, sok helyen centiméterről centiméterre haladtak, mindösszesen becslésem szerint 4-5 km közötti távolságot tettek meg – csak csodálni tudom!

Forrás: Stein Krisztián erdészetvezető, Hőgyészi Erdészet