Január másodikán érkeztem meg Putnokra – az Alsó-Gömöri Nagyvadas Vadásztársaság területére – barátom, K. István meghívására tarvad vadászatra.

Aznap este sikeresen elejtettem életem első gímtarvadját. Hatalmas öröm volt! Még este elterveztük, hogy reggel – hazaindulás előtt – kihasználjuk a csodálatos időt és elmegyünk cserkelni egyet. Hideg szél fújt hajnalban, a nap éppen, hogy beragyogta a tájat. Az eltervezett cserkelő úton végighaladtunk, de vaddal nem találkoztunk. Amikor az út végére értünk beszélgettünk egy kicsit, én pedig közben próbáltam minél többet meríteni magamba abból a látványból, ami elénk tárult, hiszen alföldi vadászként más domborzati viszonyokhoz vagyok szokva. Visszafelé, az autó fele haladva már halk beszélgetéssel egybekötve haladtunk. Nem tettünk meg ötven métert, amikor jobbról a völgyből lépteket hallottunk. Ekkor pillantottuk meg a hatalmas, gyönyörű remetét. Körülbelül. kilencven méterre a szálerdőben kocogott a völgybe lefelé. Vendéglátóm ekkor adta ki az utasítást: Lőj! A puskámat a vállamhoz fogtam, céloztam, és amikor a vad kiért a takarásból útjára engedtem a lövedéket. A kan azonnal tűzbe rogyott. Amikor lesétáltunk hozzá, akkor szembesültünk vele igazán, hogy mekkora csodálatos disznó fekszik előttünk. Hatalmas volt az öröm. Megadtuk neki a végtisztességet és én ott álltam szótlanul és alázkodva első kanom mellett. A vad zsigerelt súlya 130 kilogramm volt.

 

Nagyagyar hossza: jobb: 20,5 cm; bal:1 9 cm

Szélessége: jobb: 23,5 cm; bal: 24,0 cm

Kisagyar körméret: jobb: 6,5 cm ; bal: 6,5 cm

A bírálaton 108,00 pontot kapott úgy, hogy sajnos érmes nem lett, de egy életre szóló élményt kaptam tőle, az első kanomtól.
 

Forrás: Vadászlap