A furtai Kittenberger Kálmán Vadásztársaság (Hajdú-Bihar megye) területére érkezett 2016.05.04-én egy svájci család. Az apa 8 éves fiával és a 93 éves nagyapa, akinek ez egy jól megszervezett meglepetés vadászat volt.

5-én, reggeli cserkelés alkalmával azonnal ott találták a kiszemelt őzbakot ahol várták. De a megszokottaktól eltérően nagyon ment, félt az autótól, mint ha tudta volna, hogy most őt keresik. Le is feküdt egy gabonatáblában. Itt egy órás várakozás következett a csípős északi szélben. Azonban a vadászok hamarabb megunták a strázsálást, mint a vad. Megpróbáltak közelebb cserkelni, de ezt már nem bírta „idegekkel” és szinte repülőrajtot vett. Megkíséreltek utánamenni, de ismét lefeküdt egy hatalmas búzatábla közepén. Míg próbálták becserkészni, megláttak egy jóval nagyobb trófeájú mutatós bakot. Mivel Josef kérése az volt, hogy élete bakját lövessék vele, ezért változott a terv. Sikerült is belopni magukat megfelelő lőtávolságba és leadni a lövést, de az erős szél miatt kicsit előre csúszott az és a bal első lábat érte.

Ezt követően ismét egy gabonatáblában keresett menedéket a sebzett. Délben a gyors „reggeli” után visszamentek keresni, “Böbével” a német vizslával és még pár vadásztársukkal. Mikor már mindenki azt gondolta, hogy valahova elment az őz, akkor sikerült megpillantani az agancs hegyét. A megváltó lövés után, Josef nagyon örült a sikeres utánkeresésnek és természetesen a szép trófeának is, ami mint kiderült, tényleg élete bakja lett. Még az elkövetkező 2 napban sikerült lőnie további két szép őzbakot. És megígérte a társaságnak, hogy ha megéli a 94. életévét, akkor jövőre is eljön hozzájuk vadászni.

Forrás: Kittenberger Kálmán Vadásztársaság/ Sólyom Balázs