Eljött „idén” is a várva várt nap. Indulunk a pusztába, a rendezvényre, ahol a legnagyobb létszámú közönség előtt mutathatjuk meg őket.

Nem lesz könnyű nekik sem és nekünk sem. A lovak által kitaposott, körülbelül 15 centiméter mély, süppedős forró homokban kell a tűző napon futniuk, nekünk meg üzemeltetni technikailag a bemutatót. De a múltra szomjazó kutyabarát közönség már mindkét reggel 10 óra előtt a padokon ül, több ezer ember várja a négylábú sólymot, a magyar vadászagarat! Jönnek segíteni indítani az agarakat, akik óriási cirkuszt csapnak már csak a műnyúl húzógép láttán is. Alig lehet őket megtartani. Túl kell őket kiabálni, még a mikrofonnal a kézben is nehéz. Akik már sokadszorra látják őket repülni – persze akkor már némán a homok felett – azok oda igyekeznek ülni, ahonnan indulnak, hogy még többet lássanak. Ismerős arcok már.

Jó itt. Elmeséljük, hogy honnan és hová tart ez az ősi történet, ez az ősi kapcsolat agár és agarász közt, miért fontos, hogy a régen népes állományú, ma kritikus helyzetben lévő fajta hírét vigyék, pontosabban, régi jó hírét vigyék. Kérdezik, hogy hova kell elhelyezni a fajtát az agarak családjában. Aztán meg, hogy mitől más a magyar az angoltól, vagy az agár a kutyától. Mekkora a mozgásigénye, alig hiszik, hogy egy sokat alvó, bújós cica valójában. Nem ugat, de azért szemmel tartja a portát, nagyon jól tájékozódik, és fejlett szelekciós képessége van. Milyen a mozgása, hogy segíti a testalkata a minél gyorsabb futást minél hosszabb ideig. Rengeteg kérdés van, az agarat bizony meg kell érteni. Kiderül, hogy merő logika ez a fajta. Már nem tartják soványnak, már értik, hogy „sprintelősen” elegáns. Látják a szín variációkat, mindenkinek van már kedvenc színe, árnyalata. Emlékeznek arra is, hogy a két fekete veszedelem, Eskü és Emír itt futottak kölyökként először.

A küzdőtéri két nagy bemutató után több kisebb bemutatót tartottunk a sátrunknál, és egész nap gyakorlatilag folyamatosan fogadtuk az érdeklődőket. Az agarakat klasszikusan ugyan párban szokás elengedni, de a legnagyobb tapsot természetesen mindig az az összkép kapta a Küzdőtéren, ahol az utolsó húzásnál az összes agár együtt egyszerre futott. Futottak, előztek, bukfenceztek, buktak a porzó homokon.

A hagyományőrző vadászati módok egykor és ma is újra szelekciós, etikus vadászati módok. Az egészséges vadnak túlélési esélye van. Talán ezért is volt régen a vadászat egyben beavatás is.

Pár napig együtt van itt a ló, a sólyom és az agár. A sok jó embert pedig összetartja a csodaszarvas, valamint a Teremtő szelleme és itt a fenséges farkas is végre pozitív rokon népeink kultúráján keresztül.

Az Országos Agarász Egyesület részéről jelen volt Keresztes János elnök, Töpfner József alelnök valamint Tóth Henriett, Varjú József és Valér László.

Az idei négylábú brigád tagjai: Sári, Tücsök, Tüdő, Ügyes, Vica, Eskü és Emír. Szombaton Kifli és Csoki, vasárnap pedig Csongor, Borka és Linka csatlakozott és futott velük mindenki örömére.

Jövőre Veletek ugyanitt, addig is mindenkit szeretettel várunk a következő rendezvényeinken.

Hajrá agarak!

Az Országos Agarász Egyesület beszámolója.