Kolozsi-Kecskés Zsófia Békés vármegyében, Csorvás községben él párjával, akivel közösen tenyésztenek magyar agarakat. Kutyái több hazai és más nemzetközi versenyt nyertek.

A fajtával egyetemista korától foglalkozik és hallgatóként már az egyetemi kennelben is tarthatott magyar agarat. Magyar agarai nemcsak hazánkba, hanem Európába, mitöbb, a tengerentúlra is elkerültek. Kolozsi-Kecskés Zsófia rajong a vadászatért, de csak magyar agárral vadászik. Most Kolozsi-Kecskés Zsófia, a Fényűző magyar agár kennel tulajdonosa, tenyésztője gondolatait olvashatják az Agro Jager News hasábjain.

Kolozsi Kecskés Zsófia: Oly régóta vágyott az agarász társadalom a legalitásra, hogy végre tehessék a magyar agaraink azt, amire a fajtát nemesítették. Mikor 2015-ben módosították a 1996. évi LV. törvény, óriási volt az öröm.

Ki gondolta akkoriban, hogy még hét esztendőt kell várnunk az utolsó akadályok elgördüléséig? Ami – ha jól belegondolunk – épp egy agárgeneráció kiöregedését jelentette…

De lépjünk túl a múlton és örüljünk a jelennek, hisz végre kiléphettünk agarainkkal a fényre és büszkén jelenthetjük: itt vagyunk és megyünk előre a cseppet sem könnyű úton!

Ahhoz, hogy valaki agarásszá válhasson, szükséges a vadászvizsga letétele után kiegészítő agarász vizsga abszolválása is és természetesen a vadászjegy megléte is alapfeltétel. Persze a magyar agaraknak is bizonyítaniuk kell rátermettségüket vadászati alkalmassági vizsgán, ahogy az összes vadászkutyának, vadászkutya fajtának is.

A jelenlegi szabályozás szerint mezei nyúlra, rókára és aranysakálra vadászhatunk agarainkkal. Két utóbbi természetesen egész évben ejthető, de a nyúl idénye azonban nem túl hosszú – sajnos. Ráadásul az október az elmúlt években igen meleg időjárással „ajándékozott” meg minket, ami nem épp ideális az agarászat szempontjából.


Ahol nem áll rendelkezésre megfelelő méretű gyepterület, ott a takarás is későn került le a szántókról. Így aztán novembernél előbb kevés lehetőség adódik az agarak igazi ügyességét megkövetelő nyúlhajtásokra. Ha pedig vesszük a végét is, a mezei nyúl vadászati idényének, akkor rögtön látjuk, hogy a 12 hónapból csupán kettő áll az agarászok rendelkezésére.

Kis terítékű hagyományos vadászati módról van szó és nagy segítség lenne, ha még december 31. után is tudnánk dolgozni a kutyáinkkal. Hiszem, hogy kárt nem okoznánk, sőt az agarak szelektáló hatása csak előnyére válhat azoknak a nyúlpopulációknak, amikben nem a puskára bízzuk ezt.

Jó lehetőség lenne ez olyan területek hasznosítására is, ahol nincs mód fegyverrel vadászni nyulakra. Akár nemzeti parkjaink nyitottságában is bízunk a jövőben és örömmel vennénk, ha a gyepeiken újra futhatnának ezek a kecses ebek.

Azok kedvéért, akik még élőben nem csodálhattak magyar agarakat vadászat közben, pár sorban bemutatnám a fontosabb részeket, hogy elképzelhetővé tegyem a nyulászatok izgalmát a Kedves Olvasónak.

Feláll a hajtósor vonalban és párba rendeződnek az agarak. Lassú léptek indulnak és az a páros kerül eresztésre, akihez legközelebb kelt a nyúl. A hajtósor ekkor megáll és amíg az eresztett két kutya újra pórázra nem kerül, addig senki nem mozdul. Az egymás számára idegen agarak is csodálatos módon összedolgozva adják-veszik egymás között a nyulat, aki gyors fordulásokkal igyekszik túljárni a fürge vadászok eszén. Ha sikerül a bencének úgynevezett „pozícióba” érve, az agarak szeme elől takarásba kerülve elmenekülnie, akkor aznapra egy kis edzésen kívül szőre szála sem görbül. Itt nincs sebzés, nincs kárba veszett vad.

A futam végeztével az agarak visszatérnek gazdáikhoz és a hajtás folytatódhat. Nagyjából fél-, egy órás regenerálódás után kerülhet újra sor rájuk, ha ennek semmi egyéb akadálya nincs. Mindig az agarász felelőssége eldönteni, hogy agarában benne van e még egy futás lehetősége és sosem szégyen azt mondani, hogy mára ennyi elég volt, majd legközelebb újra megmutathatja tudományát.

Csak jól felkészített, megfelelő kondícióban levő, kiváló koszttal táplált agarakkal van esély sikeres hajtásra. Hisz jó teljesítményt csak jól tartott állattól lehet elvárni!

Nyúlon kívül rókára és aranysakálra is bevethetjük agarainkat, de ezen lehetőségekhez – azok rejtőzködő életmódja miatt legtöbbször segítőkre van szükségünk. Rókavadászatokon kotorékozások alkalmával adódott szerencsém részt venni és egyszer fiatal szuka sakál is került már agaraink elé és kis szerencsével terítékre. Bízom benne, hogy a jövőben lesz módunk még ezen a téren is próbálni kutyáinkat.


Tenyésztőként, agarászként, vadászként szeretnénk segítséget kérni minden vadásztársunktól! Ha lehetőségetek van, akkor kérlek nyújtsatok segítő jobbot az agarászoknak, mert ennyi hányattatott év után, nagy szükségünk van rá, hiszen a legjobb vadászagarak, a következő generációk sorsa ezen is áll vagy bukik.

Írta és fényképezte: Kolozsi-Kecskés Zsófia
Forrás: Agrojager