Az orosz agár eredeti elnevezése, a barzoj (nőnemben: barzaja) voltaképpen nem fajtanév, hanem jelző: annyit tesz, mint „gyors”.
Az agárról az embernek általában karcsú, rövid szőrű kutya jut eszébe, amely nyílsebesen száguld a nyúl után. Ez az agár azonban hoszszú, hullámos szőrpalástot visel, a vad pedig, amelyet egykor az orosz sztyeppéken űzött, nem nyúl volt, hanem farkas.

Ez a hatalmas kutya ránézésre valósággal kétdimenziós látványt nyújt: keskeny mellkasát a valóságosnál még mélyebbnek mutatja a lágyan leomló, hullámos bunda, hosszú koponyájának pedig szintén mintha csak két kiterjedése volna. Szinte bármilyen színben előfordulhat, de többnyire fehér alapon több-kevesebb fekete és/ vagy vörös foltot visel. A pszovaja barzaja néven is ismert hosszúszőrűn kívül létezik rövidszőrű orosz agár (hortaja barzaja) is, bár ezt az ebtenyésztők nemzetközi szervezete nem ismeri el önálló fajtaként.
Az elegáns megjelenésű barzoj tartása valaha az arisztokrácia kiváltsága volt. Nyikolaj Nyikolajevics Romanov nagyherceg és hadvezér, I. Miklós cár unokája szenvedélyes vadászként maga is tenyésztője volt ezeknek a nemes állatoknak. A hagyományos orosz farkasvadászat bátorságot követelt kutya és ember részéről egyaránt: két agár két oldalról lefogta a ragadozót, majd a vadász lováról leszállva tőrével végzett vele – ez a jelenet látható például Nyikolaj Szvercskov 1873-ban készült festményén, de Lev Tolsztoj is leír egy ilyen vadászatot a Háború és Békében. Később, a kommunista Szovjetunióban az agár kegyvesztett lett mint az arisztokrácia, a zsarnokság, a gyűlölt cári hatalom jelképe.

Tény, hogy az orosz agár tartása nem hétköznapi életkörülményeket igényel. Óriási termete miatt tágas teret igényel, noha a lakásban méltóságteljes, kimért léptekkel közlekedik, távol áll tőle a türelmetlen rohangálás. Házőrzőnek már csak csendes természete miatt sem alkalmas, viszont bármit üldözőbe vesz, ami mozog, ezért futtatásához nyílt, forgalommentes területet kell választani. Nem agreszszív, de a túlzott bizalmaskodást rosszul viseli. Más kutyákkal folytatott játéka során ösztönösen gyakorolja a farkasvadászat mozdulatait: tarkójánál fogva leszorítja játszótársát a földre. A kutyák intelligenciáját vizsgáló felmérés szerint az orosz agarak csupán az esetek negyedében engedelmeskednek első szóra a gazdájuknak. Hiba volna azonban ebből az észbeli gyengeségükre következtetni: sokkal inkább a fajta nagyfokú függetlenségének, önállóságának tudható ez be, ami nem is meglepő, hiszen az agár a munkája során soha nem követett vezényszavakat, mindig saját magára volt utalva. Az intelligencia és az engedelmesség, ahogy az embereknél, úgy a kutyáknál sem feltétlenül jár kéz a kézben, ezt tudja jól minden agárbarát…

Forrás: Magyar Nemzet