Darányi László, Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóságának természetvédelmi őre számolt be egy nem mindennapi felfedezésről.

Január 24-én reggel éppen egy másik, ritkán látott nagyragadozó, a hiúz nyomait kereste a friss hóban, amikor egy nagyobb kutyáéhoz hasonló lábnyomra lett figyelmes. Az ügyben megkereste Bedő Pétert, a Börzsöny Alapítvány nagyragadozó-kutatóját, aki már tavaly decemberben a farkaséhoz hasonló nyomokat talált a Börzsönyben. A kutató rendszeresen szervez farkasnyom-keresést a szlovákiai erdőkben és komoly tapasztalattal rendelkezik a témában.

A konzultációt követően Darányi László és csapata több kilométeren át tudta követni a nyomcsapást, nagyon jó hóviszonyok mellett. A nyomok alapján megállapíthatóvá vált az állat terepi mozgása, viselkedése és az egyedi vadászati technikája, amely csak tovább erősítette a kutatók gyanúját. A nap folyamán ürülékmintát is sikerült vételezni, melynek vizsgálata után válik majd teljesen biztossá a feltevés, miszerint sok év után újra farkas van a Börzsönyben.

Az utóbbi években egyre gyakrabban hallhatunk olyan hírekről, hogy ez az alkalmazkodóképes ragadozó fokozatosan visszahódítja korábbi területeit. Nagyobb arányú elterjedésüknek élőhelyük feldarabolódása és zavartsága szab csak határt, hiszen élelmük lenne bőven nálunk. A farkasok mozgásterülete akár több száz négyzetkilométer is lehet, így lehetséges, hogy ez az állat a Bükkből, vagy Szlovákia területéről érkezett a Börzsönybe felderítőként.

A farkas hazánkban fokozottan védett faj, fontos szerepet játszik a vadállomány természetes, évezredek során kialakult szabályozásában.

A nyomok és a viselkedés alapján nagy valószínűséggel kijelenthetjük, hogy farkasról van szó, de teljes biztonsággal csak a minták további elemzése után tudjuk ezt kijelenteni.

Forrás: Dunaipoly