Bár a tél jó darabig a szelídebb arcát mutatta, s az igazán kemény mínuszok eddig elkerültek bennünket, a rendszeres vadetetésnek rendkívül fontos szerepe van ezekben a hónapokban.

Ma már nemcsak rossz időben etetik a gazdálkodók a területükön élő vadat, de a téli hónapokban ez az egyik legfontosabb teendő. A takarmányozás száz-százhúsz napig tart, decembertől március végig, amit az időjárás természetesen nagyban befolyásol. A megfelelő mennyiségű és minőségű takarmány biztosítása jelentős munkát és anyagi támogatást igényel a vadásztársaságoktól és az erdészetektől.

Szabó László, az Országos Magyar Vadászkamara Nógrád Megyei Területi Szervezetének elnöke elmondta, a megyében 53 vadászatra jogosult szervezet működik, ezek legfőbb célja az állatok gondozása, hogy azok minél jobb kondícióban átvészeljék a téli hónapokat.

A mezőgazdasági betakarításokon túl vagyunk, és kevés az olyan növény a földeken, ami megfelelő táplálékot biztosít, a vadföldeken pillangósvirágú növényeket, évelőket találunk. Szükség van tehát a kiegészítő takarmányra. Érdemes már késő ősszel az etetőkhöz szoktatni őket.

A szénát a napi igényeknek megfelelően kell kihelyezni. A vaddisznókra akkor kell fokozottan figyelni, amikor már gyenge a makktermés és sok a hó. Az apróvadakat, így a fácánokat is olyan területekre érdemes szoktatni, ahol biztos védelmet kapnak az időjárással és a ragadozókkal szemben. Ahol pedig a talaj nem biztosítja a nagyvad táplálkozásában fontos ásványi anyagokat, ott nyalósót is kihelyeznek. Szabó László szerint utóbbiból a szelénes a legjobb, betegségek ellen kiválóan véd.

– Zömében szemestakarmány, elsősorban kukorica kerül ki a területre, ezt idényszerűen répával egészítjük ki. Ezenkívül lédús takarmányokkal is etetünk, a siló az őzek és a szarvasok számára nagyon fontos. A téli takarmányozás során mindezek mellett szálasról is gondoskodni kell, lucernabála áll rendelkezésünkre. Ebből azonban csak nagyon jó minőségűt szabad adni a vadnak. A széna a táplálkozásuk mellett másra is jó. A vaddisznó majd februárban, malacozáskor vacoképítésre is felhasználja – tudatta az elnök, aki azt is elmondta, hogy átlagosan 400–600 mázsa szemes kukorica kerül ki a területre, szálastakarmányból pedig 50–100 mázsa körül. Lényeges, hogy a penészes, gomba által fertőzött gabona nem adható a vadnak.

Az erdőben kell tartani az állatot

Vértesi Ágnestől, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara Nógrád megyei igazgatója elmondta, a vadetetés egyik legfontosabb célja a kármegelőzés, hiszen lényeges, hogy az erdőben tartsák a vadállományt, így elérhető, hogy az őzek, gím- és dámszarvasok, muflonok és a vaddisznók ne a facsemetékben és a mezőgazdasági területekben okozzanak károkat. Az erdei és mezőgazdasági vadkár így csökkenthető. Fontos, hogy a társaságok különítsenek el egy összeget a gazdálkodásra és minőségi vadetetést végezzenek.

Forrás: Nool