180 helyett csak 122 kilogrammos volt az a jeladóval ellátott jávorszarvas borjú, amelynek a tetemét két biológus fedezte fel 2018 áprilisában az USA-ban, egy Vermont állambeli erdőben.

Nem ez az állat volt az első: az állomány 80 egyedét éppen azért szerelték fel jeladó gallérral, hogy rájöjjenek, mitől kezdett el a térségben ismét csökkenni a jávorszarvasok száma.

A 75-ös számú jeladót viselő borjú szőrét egy 15 centiméteres vonalon félrehajtották, hogy láthatóvá váljon a bőre – pontosabban az a mintegy ötven kullancs, amely ezen a kis felületen megtalálható volt. Az Atlantic beszámolója szerint tehát kullancsok okozták, hogy a fiatal vad halála előtt testsúlyának egyharmadát elveszítette. Április elejétől fogva a peterakásra készülő nőstény kullancsok (a szóban forgó faj a Dermacentor albipictus) afféle nagy zabálást rendeznek: napokig szívják a gazdaállat vérét, mielőtt lepottyannának a földre, hogy szétszórják több száz petéjüket. A petékből májusban kikelő télikullancs-lárvák a nyarat a még anyjuktól örökölt tápanyagon húzzák ki, majd szeptemberben felmásznak a fákra, ahol ezres csoportokban összekapaszkodnak, és mákszemekből álló hosszú fonálhoz hasonlóan lesnek a gazdaállatra. Ha egy áldozat elsétál a fa alatt, egy vagy több kullancs a láncból ráveti magát, és megkapaszkodik benne, majd a lánc felbomlik, tagjai pedig szétrajzanak a jávorszarvas (vagy más emlős) testén.

A szóban forgó jávorszarvason az élősködők többsége nőstény volt, 50 százalékuk már peterakás előtti, tízszeresére dagadt állapotban várta, hogy a földre eshessen. Ha egy jávorszarvast ennyire ellepnek a kullancsok, és lefekszik, megdagadt élősködök nyomai és vérpöttyök maradnak utána a hóban.

Az elpusztult állat bőrében a biológusok négyzetcentiméterenként 7-9 kullancsot találtak, az összesített becslés szerint a tíz hónapos borjúnak egyszerre 14 ezer kullancs szívhatta a vérét. Ez jóval kevesebb, mint amennyit más elpusztult jávorszarvasok tetemében találtak, ugyanakkor elég ahhoz, hogy januártól márciusig súlyos, majd végül halálos vérszegénység alakuljon ki az állatban. Ahogy a borjú szövetmintáit elemző patológus állatorvos, Inga Sidor fogalmazott, „a kullancsok szabályosan elvéreztették a jávorszarvast”, és különösen a petézés előtt álló nőstények fogyasztása nőtt meg.

Jávorszarvas, a nagy visszatérő

A jávorszarvasok az 1800-as években egy jó időre eltűntek természetes élőhelyükről, az Egyesült Államok északkeleti részéből, New England államból, mert a fehér ember betelepedése egyfelől erdőpusztítással és a természetes vízek szennyezésével, másfelől a jávorszarvasok nyakló nélküli levadászásával járt. Ez hasonlóan ment végbe Vermont, New Hampshire és Maine államokban. Ám a jávorszarvasok és a többi vadállat szerencséjére a telepesek a jobb termőföld reményében nyugatnak indultak, és az élőhely annyira jól rehabilitálódott, hogy 1990-re New England 85 százalékát ismét erdő borította, nem úgy, mint 100-150 évvel korábban, amikor csak 20-25 százalék volt ez az arány.

A jávorszarvas volt az utolsó az őshonos fajok közül, amely visszatért, és a helyiek számára azóta is afféle kabalaállat, különösen Maine-ben, ahol hivatalosan is az (mint az állami jégkorongcsapat címerállata), illetve Vermontban, ahol már-már csodaszarvas státuszt élvez, írja az Atlantic.

A jávorszarvasok annyira jól érezték magukat az amerikai Északkeleten, hogy létük már a többi faj boldogulását veszélyeztette, ezért 1980-90 körül a felsorolt államok ismét lehetővé tették a vadászatát. Ezt sokan ellenezték, már csak azért is, mert az előző évtizedekben, amíg békén hagyták, a hatalmas jávorszarvas annyira szelíd és gyanútlan lett, hogy még csak el sem nagyon menekült az ember közeléből, ha összefutott vele a vadonban, és sportszerűtlennek tűnt lelőni egy ennyire naiv állatot. Ökológiailag azonban indokolt volt a vadászat engedélyezése: az állomány még a ritkítás mellett is olyan szépen növekedett, hogy a 2000-es évek közepére Maine, New Hampshire és Vermont államban kb. évi ezer olyan közúti baleset történt, amiben jávorszarvasok is érintettek voltak így vagy úgy.

Forrás: Greenfo