A soproni Tanulmányi Erdőgazdaság Zrt. (Taeg és dr. Jámbor László neve gyakorlatilag összeforrt. Harminchárom évig dolgozott a társaságnál, abból huszonegyet vezérigazgatóként. Januárban nyugdíjba vonult, társadalmi tisztségeit viszont megtartotta.

– Élvezem a szabadságot, sokkal több idő jut a családra és az unokákra – mondja dr. Jámbor László, amikor arról kérdezzük, hogyan telnek az első nyugdíjas napjai? Most is az erdőgazdaság központjában találkozunk, ahol van egy irodája.

Egészen 2022-ig el van látva munkával

– Már öt éve betöltöttem a nyugdíjkorhatárt, de akkor kapacitáltak, hogy még maradjak. Most viszont elérkezett az idő, hogy visszavegyek egy fokozatot és csak a társadalmi megbízatásokra koncentráljak, ami önmagában is felelősségteljes feladat – kezdi a beszélgetést a volt vezérigazgató, aki 2014 óta tölti be az Országos Magyar Vadászkamara elnöki tisztét és 2010 óta alelnöke az Országos Magyar Vadászati Védegyletnek.

– Ezek a tisztségek 2022-ig adnak munkát. Főleg azért, mert 2021-ben Magyarország rendezi a Vadászati Világkiállítást, a szakmai ügyek koordinálása terén számítanak a vadászkamarára. Budapesten lesz a központi rendezvénysorozat, de az ország más részein is készülnek programokkal, szakmai konferenciákkal. Sopronban például nemzetközi vadászkürtfesztivált szervezünk – sorolja a feladatokat, mielőtt számba vesszük az eddigi szakmai életútját.

Gazdag szakmai életút

– 1975-ben Sopronban a járási hivatalnál kezdtem, onnan 1980-ban kerültem az erdészeti ágazatba. Előbb az Erdészeti Tudományos Intézethez, aztán az egyetemre, majd 1987 februárjában a Taeghez. Itt az volt a feladat, hogy a cég termeljen, végezzen szakmai munkát, a profitot pedig állítsa a közjó szolgálatába: gondozza és fejlessze a parkerdőt, erdei iskolát indítson, erősítse a környezeti nevelést. A kilencvenes évek derekának katasztrofális lucfenyőpusztulása azonban hatalmas károkat okozott az erdőgazdaságnak. Amikor 1998 decemberében átvettem a cég vezetését, 117 millió volt a veszteség. Ezt a hiányt sikerült lefaragni úgy, hogy ezután nem volt veszteséges évünk. Akkor raktuk le a parkerdő közjóléti fejlesztési tervének alapjait és döntően saját forrásból fel tudtuk építeni mindazt, ami ma is megtalálható itt. Rekreációs lehetőséget biztosítunk, sétautak, tanösvények, játszóterek, múzeum, kultúrtörténeti emlékhelyek fogadják a soproniakat és az ide érkező turistákat. Pluszban elindult az erdei iskolai program is, ahol a gyerekeket próbáljuk megfelelő irányba terelgetni. A tanulmányi erdőgazdaság évente százmillió forintot fordít közjóléti feladatokra. Ehhez jön még a közép- és felsőfokú erdészeti szakmai képzés támogatása – foglalta össze dióhéjban pályafutását a volt vezérigazgató, aki arra is büszke, hogy az eltelt évek alatt egy elhivatott, szakképzett, közösséget mindig segítő kollektíva jött létre a Taegnél. – Olyan ez a csapat, mint egy nagy család – mondja. S, ha már család, térjünk is rá az otthoniakra, akikre azért nyugdíjasként mégiscsak több idő jut.

Gyakran elkísérik vadászni az unokák

Büszke a három fiúunokára, akik közül a két nagyobb magas színvonalon vízilabdázik, a kicsi pedig jégkorongozik. Természetszeretők mindannyian, rendszeresen járják az erdőt, van, hogy a vadászatra is elkísérik a nagypapát.

Dr. Jámbor László azt is elárulja, hogy alföldi születésű, de a felesége tősgyökeres soproni poncichtercsaládból származik. Pécsett, az egyetemen ismerkedtek meg, mindketten agrárközgazdászként végeztek, s azóta is együtt vannak jóban-rosszban, immár negyvenhét éve.