A mostani viszonylag enyhe időjárás alapvetően kedvez az apró- és nagyvadállománynak, segíti könnyebb áttelelésüket.

Ugyanakkor a vadállomány kiegészítő takarmányozására a környezeti és élettani okok alapján egy ilyen télen is fokozott figyelmet kell fordítani a vadgazdálkodóknak – mondta el érdeklődésünkre Böszörményi Bence, a NYÍRERDŐ Zrt. Debreceni Erdészetének megbízott igazgatója.

Mint kifejtette, a mezőgazdasági művelés, az intenzív szántóföldi gazdálkodás során az őszi betakarítás és talajművelés a korszerű, nagy teljesítményű munkagépekkel szinte néhány nap alatt óriási területeken történik meg, így a mezei élőhelyek vadfajai (őz, fácán, fogoly, mezei nyúl) számára a kora őszi időszakban kialakulhat egy táplálékhiányos időszak, ezért már ilyenkor meg kell kezdeni a vadászterületeken az etetők feltöltését. A vadgazdálkodók ezt hívják „szoktató” etetésnek, amely révén szinte megtanulja a vadállomány, hogy a keményebb téli hónapokban merre találja meg a számára kihelyezett szénát, abrakféleségeket, lédús takarmányt és takarmánysót.

– Nagyon fontos, hogy a vad számára is csak kifogástalan minőségű, szennyeződés- és penészmentes takarmányt helyezzünk ki, mert a vadon élő állatok – nagyobb ellenálló képességük ellenére is – hasonlóan érzékenyek a romlott, rossz minőségű takarmányra, mint a háziállatok. A nem megfelelő minőségű takarmány kijuttatásának egyenes következménye lehet emésztőszervi megbetegedés, hasmenés vagy akár elhullás is – magyarázta Böszörményi Bence. – A vadállomány életkilátásaira egy keményebb télen a hosszú, fagyos időszakok, vagy a hó borította napok magas száma jelentősen hatással vannak. Amennyiben a vadászterület vadgazdálkodója minél többféle, jó minőségű, változatos takarmányt biztosít a vad számára megfelelő számú vadetetőben, úgy a zord időjárás okozta veszteségek jelentősen csökkenthetőek.

Arra is felhívta a figyelmet, hogy az erdei élőhelyeken a téli vadetetésnek a vadállomány átmentése mellett igen nagy jelentősége van a vadkárok megelőzésében. Ugyanis a kellő számú és jól megválasztott helyre elhelyezett, vadtakarmánnyal feltöltött etetők a téli időszakban képesek helyben tartani a vadat, így a fiatal erdősítésekben télen előforduló szarvas vagy őz általi rágáskárok megelőzhetőek, vagy jelentősen csökkenthetőek.

A vad téli takarmányozása elsősorban a hivatásos vadászok (vadőrök) feladata, de a vadásztársasági formában gazdálkodó területek esetében a vadásztársaság tagjai is „kötelező” jelleggel kiveszik a részüket ebből a fontos feladatból.

Forrás: Haon