Április elején Bács-Kiskun megyében, Kiskőrösön, a Széchenyi Zsigmond Vadásztársaság területén, Tóth Gábor édesapjával és barátjával, Pszota Mátéval a helyi kotorékokat ellenőrizték. Lapunk Tóth Gábort, a szenvedélyes ragadozóvadászt kérdezte a részletekről.

Mivel egyikünk sem hivatásos vadász, ezért csak hétvégente tudjuk ellenőrizni a helyi kotorékokat. Az apróvadállomány védelme miatt különösen fontos a kora tavaszi ragadozó-gyérítés. Édesapám 1996-tól vadászik itt Kiskőrösön, abban az évben lett a vadásztársaság tagja is. Tőle tanultam szinte mindent, ami a vadászattal, vadgazdálkodással kapcsolatos. Az elmúlt években beszereztem két kutyát: Fickót, a tacskót, és Irmát, a jagdterriert. Az elmúlt években mindkét kutyámnak jeladókat vásároltam, hogyha baj van, azonnal tudjunk segíteni nekik. Gyerekkoromban mi még „hallgatóztunk”, hogy vajon merre lehetnek a kutyák, és merre kellene megkeresni őket? Most, pontosan meg tudjuk mondani, hogy hol van a kutya. Ilyenkor kora tavasszal, úgy próbáljuk megszervezni a közös vadászatainkat, hogy lehetőleg minél többen legyünk. Ennek a vadászatnak a legnehezebb része az ásás, hiszen egyáltalán nem tudjuk tervezni a műveletet. Ha nem ugrik semmi a kotorékból, akkor minden esetben leásunk. A kotorék körüli nyomokból szinte mindig tudjuk, hogy milyen faj élhet a lakott várban.

Az első ismert kotorékokat Kiskőrösön, a Keceli út mellett ellenőriztük. A Csukási területrészen, a hidegfront hozta eső után, viszonylag könnyen megláttuk a friss nyomokat. Ha lakott egy kotorék, az nagyon hamar kiderül. A kutyákban meg lehet bízni, hiszen azok be se mennek, ha elhagyatott az üreg. Az egyik kotoréknál azonban Fickó jelezte, hogy talált valamit. A tacskóm szinte azonnal ki is jött egy süldő mezei nyúl maradványával. Persze ismert, hogy ilyenkor tavasszal ez teljesen normális. A vörös róka mindent megfog, amit utolér. Abban a kotorékban, végül egy termetes vörös rókát ugrasztottunk. Mivel összeszokott a csapat, ezért előzetesen megbeszéltük a részleteket, ki merre figyel, milyen szabályokat tartunk be, melyek a lőirányok. Ugrasztásnál a jó lőkészség alapkritérium, a biztonsági szabályok betartása pedig a legfontosabb. A róka villámgyorsan kereket oldhat, azonban egyetlen egy lövéssel terítékre hoztuk.

Onnan átmentünk egy másik kotorékhoz, ami vélhetően egy kisebb borzvár lehetett. Mivel a kotorék egy vasúti sín alá kanyarodott, úgy döntöttünk, hogy inkább továbbállunk, mert ha a kutya benn ragad, oda nem áshatunk le.

Ezután a Kiskőrösön csak a „100 éves borzvárként” emlegetett kotorékhoz indultunk. Erre a nagy labirintusra már gyerekkorom óta emlékszem. Hatalmas kiterjedésű, egyes bejáratok között akár 20 méter távolságot is mérhetünk, de megközelítőleg 30 bejárattal bír ez a kotorékrendszer. Sajnos, ilyen esetekben, a kutyákat a fokozott veszélyhelyzet miatt kissé féltve engedjük le. A kutyák azonban nagyon érdeklődtek, így megpróbáltuk az ugrasztást. Egy vörös rókát sikerült végül terítékre hozni.

A hidegfront, amely jelentős csapadékkal érkezett, sokat segített. A homokos talajon jól látszódtak a nyomok és így a Dózsa-kert és a Csukási területrészen jelentős mennyiséggel apasztottuk a dúvad számát, amivel az apróvadat, főleg a mezei nyúl állományát sikerült erősíteni – zárta beszámolóját Tóth Gábor kiskőrösi vadász.

Írta: Dr. Szilágyi Gergely

Forrás: Agrojager