Hajnali négykor már a Vértes lábánál szálltam ki a kocsiból a másfél órás út után, hogy az erdő-mező hajnali kipárolgásának illatát élvezzem.
András barátom iránymutatása alapján, előszőr egy patak menti területre cserkeltünk, őzbakokat keresni. A napfelkeltével sajnos a szél megerősödött, és a hátunk mögül kezdett fújni. Ez épp akkor történt, mikor egy bakot már ötven méterre becserkeltem, és egy lucernabála mögül próbáltam fotózni. Belépett a jágerkender sűrűjébe. Sebaj, kerültünk egy nagyot, és szél ellenében indultunk visszafelé. Útközben egy második agancsú kisbakot és sutákat sikerült fotóznom, de a gabona és az árkok menti növényzet is olyan magas volt már, hogy az őzeknek csak a feje teteje látszott ki belőle, ha álltak. Ekkor jött az ötlet, hogy barátom pár napja látott egy erős hatos bakot egy távolabbi lucernaföldön, érdemes lenne elnézni arra. Pár órás sétát követően elértük a célterületet.
A lucernatábla közepén egy kicsiny akácerdőfolt terült el, ennek a szélébe ültünk le a széllel szemben. Bizony jólesett végre leülni, mert már 10:30-at mutatott az óra, és 4:00-óta jártuk a határt. Néha egyikőnk felállt, átment az erdőcske túloldalára megnézni, mi ott a helyzet, de mivel a szagunkat arra fújta a szél, így sokat nem reméltünk tőle. Ahogy így ültünk, néztük a határt és fogyasztottuk a tízórainkat, a mögöttünk lévő fák közül mocorgást hallottunk, majd tíz méterre tőlünk kilépett a bak a lucernára. Alig akartuk elhinni, hogy ilyen közel feküdt hozzánk, miközben mi halkan ugyan, de motoszkáltunk, beszélgettünk, mióta beültünk a fák alá. Látszott a bakon, hogy eddig feküdt, és most jólesően nyújtózkodott. Mozdulatlanul néztük, én már az optikán keresztül, de még exponálni nem tudtam, túl közel volt. Aztán a szagmolekuláink eljutottak hozzá. Próbálta beazonosítani a szag irányát, ezért lejárt, illetve szökellt előttünk egy félkört, kereste a felőlünk érkező fuvallatot. A szél azonban most velünk volt. A baknak a látványunk gyanús volt, de annyira nem, hogy megugorjon. Gyönyörű, erős, hatos bak volt, gyöngyözött agancsszárral. Élvezet volt fotózni őt, ebben a csodálatos tájban, a különleges élmény közepette.
Forrás: Nimród