Lapunk több cikkben foglalkozott a hazánkban megtelepedett és Európa számos országában elszaporodó szürke farkas témájával, a körülötte kialakuló konfliktusokkal és vitákkal, teret adva a különböző álláspontoknak. A nyíri farkastámadás ismét ráirányította a figyelmet a nagyragadozók fokozódó magyarországi jelenlétére. A szakemberek szerint a farkasokkal szemben a haszonállattartók részéről komplex védekezésre, a vadgazdálkodók oldaláról pedig toleranciára, s amennyiben kell, ésszerű mértékű és okszerű állományszabályozásra van szükség.
Emlékezetes: a vélelmezések szerint január elején a Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyei Nyíriben több birka is farkastámadásnak esett áldozatul. Ennek kapcsán ismét a fókuszba került a farkastéma: a szakmai vita most a körül zajlik, hogy mi módon lehet a ragadozókkal való együttélést mindenki számára elfogadható mederbe terelni. Hiszen sem a gazdák, sem a vadgazdálkodók nem örülnek a farkas fokozódó jelenlétének, ugyanakkor az is fontos szempont, hogy a biodiverzitás miatt indokolt lehet a nagyragadozó jelenléte – természetesen, ésszerű keretek közt.
A nagyragadozók és a lakosság minél zökkenőmentesebb együttélésének segítése a fő célja a Kuvasz-Őr Nagyragadozóvédelmi Alapítványnak. Az alapító és vezető Szép Ábrahám Erdélyben nevelkedett, s maga is vadász-vadtenyésztő, illetve vadgazda mérnök. A nyájőrző kutyafajták közül a kuvasz tenyésztésével foglalkozott, és egy program (Kuvasz-Őr) keretében a kihelyezésükkel is.
Mint azt a Nimród Vadászújságnak elmondta: a farkassal szemben csak komplex módon, állandó emberi jelenléttel, villanypásztorral, fény és hangtechnikai eszközökkel, illetve rémzsinórral lehet csak sikeresen védekezni.
„Magyarországon is megjelentek a nagyragadozók, s én azt gondolom, nem irtani kell őket, hanem megtanulni együtt élni velük” – szögezte le. – „Hiszen például a farkas jó hatással van a vadállományra, mert szelektálja, mozgatja őket, ezáltal kevesebb egy adott területen a rágáskár, illetve a zsákmányállatok erőnléti állapota javul. Természetesen, ez csak akkor igaz, ha a ragadozópopuláció nem irreálisan nagy. Tagadhatatlan, a farkas megjelenésével nehezebb a vadgazdálkodás tervezése, de éppen ettől lesz szebb is, mert számolni kell ezekkel a kihívásokkal. A ragadozóknak is helyük van és kell is, hogy legyen az ökoszisztémában. Ezzel együtt nem vallom azt, hogy a farkaslétszámot nem lehet, vagy nem kell gyéríteni a problémás területeken. A települések közelében, vagy esetleg a településeken megjelenő, a háziállatokra rendszeresen rájáró egyedeknél nincs más megoldás, mint az elejtés. Az optimális létszám meghatározásánál figyelembe kell venni, hogy a farkasfalka mozgásterülete 250–550 négyzetkilométer Közép-Európában, amiből következik, hogy hazánkban maximum 6-7 falka tud biztonsággal élni. Óva intek mindenkit a falkák ész nélküli vadászatától, mert ha az alfa egyedet elejtik, a falka felbomlik és tagjai egyedül, vagy párban kezdenek vadászni. Így már nem elég hatékonyak a szarvasok, vaddisznók elfogásában, s a könnyebben elejthető háziállatokra kezdenek összpontosítani. A Nyíriben történt esetnél is, ha bebizonyosodik, hogy farkas volt, ilyen egyedül vadászó egyedre gondolok.”
A szakember hozzátette: a háziállatokat nem elég csak elzárással védeni, szükség van a villanypásztorra, a terület megfelelő megvilágítására és a nagytermetű nyájőrző kutyafajtákra, például a kuvaszra is. A gyakorlat és egy Komlóskán történt eset (https://www.youtube.com/watch?v=LWBiyfAA_sk&t=1s) ugyanis bebizonyította, hogy a farkas, ha mindezeket észleli, mérlegel és inkább lemond a támadásról.
A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság (BNPI) szakemberei szerint az Északi-középhegységben élő farkasok néhány száz négyzetkilométeres territóriumaikat őrizve családokat alkotnak. Létszámuk, falkanagyságuk azonban évről évre változik. A BNPI Természetvédelmi Őrszolgálata kameracsapdák és egyéb nyomok gyűjtése segítségével folyamatosan figyelemmel kíséri a farkasok létszámát, aktivitását. Mint az az igazgatóság honlapján olvasható: egy-egy ilyen támadás során, amennyiben értesülnek arról, mindig DNS-mintát vesznek a helyszínen, hogy bebizonyosodjon, tényleg farkas, vagy esetleg kutya vitte véghez a vérengzést. Tapasztalataik alapján, néhány esetben a hazai vizsgálatok is igazolták a nem kellő felkészültséggel őrzött háziállatokat érő farkastámadást, azonban a nekik tulajdonított eseteknek csupán töredékét követte el igazolhatóan farkas. Például a 2021 végén és 2022 elején zajlott nyolc vizsgálat mindegyike azt az eredményt hozta, hogy a támadást nem farkas követte el. Hozzátették: a megalapozatlan véleményalkotás és annak terjesztése nem a valós helyzetet mutatja. A fenti eredmény is jelzi, hogy a nagyragadozók megtelepedése óta eltelt néhány évtized még kevés ahhoz, hogy a témában érdekeltek mindegyike kellően megalapozott véleményt tudjon alkotni, s rendelkezzen az ismertté váló esetek tárgyilagos értékeléséhez szükséges ismeretekkel.
Forrás: Nimród
