Kecskeméten zajlott a Nimród Fórum tizennegyedik állomása. Az M5-ös autópálya féltávjánál jártunk, amikor letértünk Bács-Kiskun vármegye székhelye felé. Nagy meglepetésünkre nem kellett a város központjáig utaznunk, mivel a sztráda lejárójától nem több, mint 4 percnyire, a Neumann János Egyetem Tudósház névre hallgató épületéhez parkíroztunk. Az igényesen megépített létesítmény konferenciatermében rajtunk kívül még több mint 100 ember foglalt helyet, hogy részt vegyen a Nimród Vadászújság és az Országos Magyar Vadászkamara (OMVK) közös szervezésű eseményén.
Lapunk főszerkesztő-helyettesének, Bors Richárdnak rövid köszöntője után Koczka Zoltán, az OMVK Bács-Kiskun vármegyei Területi Szervezetének elnöke intézett pár szót a közönséghez. Megköszönte a szakavatott előadóknak, hogy elvállalták a felkérést, majd kifejtette: Bács-Kiskun vármegye talán a legnagyobb mértékben alakult át – növényföldrajzi szempontból – az erdősítések miatt az elmúlt 50 évben, mely a nagyvad számára is élőhelyet adott. Ez indokolta a gímszarvassal és a dámmal kapcsolatos témák választását.
Szabó Rita, a Bács-Kiskun Vármegyei Kormányhivatal Agrárügyi főosztályának vezetője nyitotta meg a tanácskozást. Örömét fejezte ki, hogy a területi vadászati hatóságok gyakori résztvevői a Nimród Fórumoknak. Röviden ismertette a vármegye vadgazdálkodását és összefoglalóan úgy jellemezte annak ökológiai jellemzőit, hogy a legszélsőségesebbtől a legideálisabb élőhelyi adottságok is rendelkezésre állnak a vad számára. Ismertetve a nagyvadállomány nagyságát kiemelte, hogy a vármegyében a vonatkozó tájegységi tervrendeletek által meghatározott szarvaslétszám közel kétszerese, hétezer gímszarvas él. Kiemelte: a nemzeti kincsnek számító vadállományukra büszkék lehetnek, ugyanakkor az azzal való felelős gazdálkodás mindennél fontosabb.
A területi vadászati hatóság szakügyintézője, Tóth Balázs részletesebben számolt be a gímszarvassal való gazdálkodásról. A fővaddal való gazdálkodás korlátjai kapcsán kifejtette, hogy a vadászterület-nagyságok és a földtulajdonosi szerkezet a legkevésbé kedvez a gazdálkodásnak, amelynek köszönhetően egyre nagyobb mértéket ölt a vadászterületeken belül a kerítések aránya. A gímszarvas az alföldfásításoknak köszönhetően az ’70-es évektől kezdett terjeszkedni a vármegyében. A 2010-es évekbeli állománynövekedés miatt pedig már olyan helyeken is megjelent a szarvas, ahol előtte soha. Az előadó véleménye szerint ma már nem lehet a gímszarvasállomány szabályozását vadászterületek határa közé szorítani. Az elmúlt több mint 10 évben a trófeagazdálkodási adatokat figyelembe véve nincs változás az átlagos kor és trófeatömeg tekintetében, így a vármegyében nem jellemző a hasznosított gímbikák „elfiatalodása”. Megállapításai szerint a szintentartó gazdálkodást „el kell felejteni”, nagyobb felelősséget kell vállalni az állományszabályozás kivitelezésében.
Társelőadóként Janács Gergely, a Gemenc Zrt. Vadgazdálkodási, Ökoturisztikai és Marketing osztály vezetője a vármegyei „száraz adatok” után kicsit a „tőmelletti” gazdálkodásra tért át a Hajós-Homoki vadászterület példáján. A szakember elmondása szerint a hajós-homoki vadászterület a gemenci ártéri vadászterülettel szemben nem egy egységes erdőtömb, az élőhely egyes részei nem tartoznak a vadászterülethez. A szomszéd vadásztársaságokkal emiatt sokkal nagyobb fokú együttműködés és közös gondolkodás szükséges a szarvassal való felelős gazdálkodás megvalósításához. A terület erdőállományai terén túlsúlyban van az akác, mely jelentős fehéjedús táplálékot nyújt a gímszarvasnak. Ugyanakkor az akácosok véghasználata miatt egyre több a kerítés a területen, mivel a fafaj fokozott sarjadzóképessége ellenére sem minden esetben újíthatóak fel ezek az erdőállományok kerítés nélkül. Az évente körülbelül 25 000 folyóméterrel gyarapodó kerítések egyre magasabb létesítési költségeit pedig már szinte lehetetlen kigazdálkodni. Emiatt egyértelműen a létszámcsökkentő gazdálkodás helyeződik a területen az előtérbe, a gazdaságosság szempontjainak megtartása mellett. A vadászterület munkájának prioritása a vadlétszám csökkentése, állami erdőgazdaságként pedig az ebben való példamutatás. Emellett a cél pedig a „kevés szarvas mellett sok nagybika és magas árbevétel” melyet ugyan humorosan fogalmazott meg az előadó, de az mindenképp igaz véleménye szerint, hogy a vaddisznó vadászati lehetőségeinek szűkülésével felértékelődik a jövőben a gímszarvas vadászata.
Következőként Tóth Attila, a KEFAG Zrt. Dél-Kiskunsági Erdészetének igazgatója a homokhátsági dámgazdálkodásról tartotta előadását. Véleménye szerint hosszú távon, felelős gazdálkodás keretében más nagyvaddal nem népesíthető be a homokhátság tízezer négyzetkilométeres területe, csak a dámmal, melynek viselkedésbeli, táplálkozási sajátosságai ezt elősegíthetik a gímszarvassal szemben. Az igazgató rátérve a vadászterületükre elmondta, hogy az erdőgazdaság kelebiai vadászterületének ökológiai adottságai meghatározzák a dámmal való gazdálkodás minőségét, a többi közt jelentős mennyiségű és nagyságú fenyvesekkel és akácosokkal, melyek szegélyében pedig mezőgazdasági művelés a meghatározó. A fenyvesek nagy aránya (60%), annak alacsony vadeltartó-képessége miatt nem kedvez a gazdálkodásnak, egyéb lombos állományokban kénytelen megtalálni a vad az életfeltételeit. Emiatt élőhelyfejlesztési beavatkozásokkal segítik a dámállományt, amely keretében kb. 80 hektárnyi vadföldet művelnek. A területen uralkodó vízhiány sok feladatot ad a vadgazdálkodás számára, jelenleg 15 napelemes kutat üzemeltetnek. A vadkármegelőzés szintén komoly terhet ró rájuk, de komolyabb létszámcsökkentés most nem indokolt a területen, nagyjából a jelenlegi 700-as törzsállománynagyságot kívánják megtartani. Trófeagazdálkodás terén a 4,5 kilogramm az átlagos lapáttömeg a hasznosított öreg bikák tekintetében, mely jól mutatja a helyi állomány minőségét és gazdasági teljesítőképességét. A jól szelektált állományból 10 éves koruk felett próbálnak minden szabályos lapátalakulású bikát hasznosítani.
Utolsó előadóként Koncz István, a Vadász Könyvklub Egyesület elnöke és lapunk szerkesztőbizottságának tagja a vadászirodalom hatásáról beszélt napjaink vadászati kultúrájára. Az előadó a vadászirodalminak szánt művek műfaji megfelelésének feltételeiről és sajátosságairól kifejtette, hogy e könyvek szakmai helytállósága (lektoráltsága) létfontosságú amellett, hogy szórakoztatónak, érdekesnek is kell lenniük, hogy ne csak a szakmai közönség forgassa őket. Ezeken kívül pedig értékesen, emiatt pedig hitelesen kell ábrázolniuk a vadászat minden részletét. Kiemelte, hogy nem attól lesz jó könyv egy vadászkönyv, ha „mű-Fekete Istvánként” próbálják azt megírni. Meglátása szerint a vadászkönyveknek generációkat átívelőnek kell lennie, térben és időben soha nem találkozó vadásztársakat kell összehozniuk e köteteknek. Külön megemlítette a vadásznapló írásának fontosságát, mely egy könyv megírását mindenképpen meg kell, hogy előzze. Állítása szerint az olvasás és a könyv nem fog eltűnni az elektromos média és a számítógép uralta világban, ahogy a színház sem múlt el a televízió megjelenésével és elterjedésével.
A Nimród Fórum tizenötödik állomásán a Somogy vármegyei vadgazdálkodás és vadászati kultúra kérdései fognak terítékre kerülni, várjuk kedves olvasóinkat március 27-én, Kaposváron!
Kovács Márk Ferenc / Fotó: Kókai Márton
Forrás: Nimród
