A nagyvadas területek vadászai vállán gyakran láthatunk egy szerényen megbúvó karcsú tolózáras fegyvert, melyre oly jellemző és más fegyverekkel össze nem keverhető a háromszögletű zárkulcs. A fiatalabb vadászok vagy a szolvens vendégek luxuskivitelű, arany berakásos és vésetekkel gazdagon díszített fegyverei mellett ezek a maguk egyszerűségében is szép golyós fegyverek szürke egérként lapulnak meg tulajdonosaik bal oldalán és bizony nem egyszer kiváltói egy-egy diszkrét mosolynak vagy ajakbiggyesztésnek. Ezen fegyverek gazdái viszont le nem cserélnék őket, és Ők azt tudják is, hogy miért. A háború után gyártott brünni golyósokról van szó, melyek „Brno Z” üzleti névvel írtak maguknak történelmet. 
A „Z”, - népi nyelven „zetkának” nevezett brünni vadászgolyósok a legendás mod. 24-es katonai karabélyból (a katonai megjelölés a 24. modell, a gyártó eredeti jelölése karabély mod. 98) és a mod. 24-es karabély továbbfejlesztett változatából a mod. 33 „csendőr” karabélyból voltak kifejlesztve. Az első világháború után az új Csehszlovák hadsereg modernizálta a felszerelését. Először vásároltak 60 000 db leselejtezett Mannlicher hadipuskát, melyek hamarosan használhatatlannak bizonyultak. Az akkori brünni Štátna Zbrojovka (Állami Fegyvergyár) feladatként kapta, hogy a hadsereg számára fejlesszenek ki egy új puskát, amely megfelelő lesz úgy a gyalogság, mint a lovasság, a tüzérség a csendőrség és egyéb fegyveres alakulatok számára. A kifejlesztett karabély mod. 24 az 1923-1938 években volt gyártva és a hadsereg 176 455 darabot vett át ebből a legendás fegyverből. A 100 milliméterrel rövidebb és 0,6 kg-al könnyebb mod. 33 „csendőr” karabély gyártása 1934-ben kezdődött és a brünni fegyvergyár 25 300 darabot gyártott le belőle. A „fináncok” (pénzügyőrség) standard felszerelésévé is ez a fegyver vált és tekintettel a használati feltételekre a fegyver kis súlya és viszonylag rövid hossza szigorú követelmény volt. 1941 és 1942-es években a brünni fegyvergyár szállított a német wermacht számára is a hegyivadászoknak rövid puskákat, melyek mod. 33/40 karabély elnevezés alatt futottak. Mindegyik fegyver konstrukciós alapja a bevált Mauser zár volt. A fegyvereket túlnyomó többségben 7,92 mm MAUSER (ma a C.I.P. alapján a 8x57 JS jelzésük ismeretes) kaliberben csövezték. A megrendelők igényei alapján gyártatták ezeket a fegyvereket 7x57, 7,65x53 és .303 British tölténykamrákkal is. Figyelemre méltó a gyártás minősége, melynek eredményeképpen a fegyverek 3 cm körüli szórással lőttek!
A katonáktól a vadászokig ….
A II. világháború után a brünni fegyvergyár munka nélkül volt és gyártási programot keresett. Az egyik ilyen program keretében 1945-ban elkezdték a katonai fegyvereket vadászpuskákká alakítani. Ezek a fegyverek hamarosan komoly sikereket arattak és a „Z” névvel látták el őket. Még ebben az évben a fegyvergyár megkezdte a ZP sörétes duplapuskák gyártását és alig egy évre rá piacra dobta a rendkívül sikeres ZKM 451-es kispuskákat (.22 LR). Ekkor már elkezdődött egy új golyós fegyver fejlesztése is mely eredményeként később megszületett a szintén sikeres ZG 47-es modell. A katonai karabélytól a „Zetka” több konstrukciós és funkciós változtatásban is eltért. Az eredeti konstrukcióról el lett távolítva az agy elejének a felső fa része és az egész agyazás karcsúsítva – ez által könnyítve lett. A zár maradt a régi csak a zárkulcs változott - jellegzetes háromszögletű alakot kapott. A bal oldalon elhelyezett biztosíték is maradt a helyén, ugyanis a klasszikus Mausertől eltérően könnyen kezelhető még akkor is, ha fegyveren céltávcső van szerelve. Megváltozott a sátorvas alakja és az elsütőrendszer kapott egy német gyorsítót.
A célgömb legye új alakot kapott és a merev célzó 100 méterre van gyárilag belőve, ami ki lett még egészítve egy felhajtható 200 méteres célzóval. A „Zetkák” készültek rövid agyazással 600 mm hosszú csővel és a végigagyazott változatuk 550 mm hosszú csövezést kapott. Rendkívüli sikernek örvendtek (és örvendenek ma is) azok a rövid „hegyi golyós puskák”, melyeket a népi nyelv „stucli”-nak nevez. A „Zetkák” nagyon elegáns, karcsú és könnyű fegyverek, mely fegyvereknél a megmunkálás minősége a fegyver anyaga jelentősen felülmúlja sok ma gyártott golyós fegyverét. Hihető információkra alapozva állítólag a „Zetkák” 1950-ig „golyószóró” csőnek szánt acélból voltak gyártva, és mint köztudott a golyószórók csövei jelentősen nagyobb igénybevétel mellett összehasonlíthatatlanul hoszabb élettartamra voltak tervezve.
A Zbrojovka Brno (Brünni Fegyvergyár) abban az időben limitált mennyiségben ezekből a golyós fegyverekből gyártott luxus kivitelezésűeket is. Nem titok, hogy ezek a fegyverek a „nagydiplomácia” különböző államközi látogatásaikor, többször voltak ajándékok tárgyai is.
A vég .....
A „Zetkák” anyaga különösen ellenáll az idő vasfogának. A megfelelő lőszer használatakor, a rendszeres karbantartás esetén a vadászatra használt „Zetkák” csöve 100 év alatt se lőhető ki. Egy esős vadászterület ellenőrzés után karbantartás nélkül hagytunk egy 1948-ban gyártott „Zetkát” és egy 2003-ban gyártott Brno 93-as golyós fegyvert. A „Zetkán” öt nap múlva se voltak korrózió nyomai - míg az 5 éves Brno 93-as fegyvert már másnapra finom rozsdaréteg fedte be. Ez is bizonyít valamit a mende-mondákból, ami a „Zetkák” híres acéljáról szól. A „Brno Z” ismétlő golyóspuska 60 év elteltével is a Zbrojovka Brno egyik legszínvonalasabb terméke. Sajnos ez a fegyvergyár is mint a volt keleti blokk annyi más híres üzeme, mára már elvesztette a létért folytatott küzdelmét és befejezte a működését.
Fejfának a „Zbrojovka Brno”-nak tiszta lelkiismerettel mernék ajánlani egy „Zetkát”, melynek a konstrukciója a mindennapi használatra készült, de esztétikai szempontból se marad el semmiben a többi nagynevűtől. Tudom, a sok „szinténvadász” csak legyint egyet a kezével, hiszen kimondottan egy „népi” fegyverről van szó – egy alacsonyobb kategóriájú konstrukcióról. Egy praktikus vadásznak vagy erdésznek viszont pont ez az a fegyver, ami a mindennapokban a hű társat, a barátot és sok esetben a szerelmet is jelentette számukra, és képtelen róla elfogultság vagy elérzékenyültség nélkül beszélni.
Ing. Ján Hečlo - a VIA regionális szerkesztője
Ing. Dušan Sabadka, PhD.
Magyar szöveg - Takács Frigyes
