Idén immár másodszor rendezték meg a tematikus szakkonferenciát a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH), a Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Kara (SZIE-ÁOTK), az Országos Magyar Vadászati Védegylet (OMVV) és az Országos Magyar Vadászkamara (OMVK) közös szervezésében.
A március 24-ei, egésznapos rendezvényt több a vadegészségügyhöz közvetetten kapcsolódó előadás is színesítette.

A kar Aulájában, fővárosi István utcában rendezett konferencia fővédnöke dr. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, az OMVV elnöke volt, a védnökök pedig – többek között – Zsigó Róbert, a Földművelésügyi Minisztérium (FM) élelmiszerlánc-felügyeletért felelős államtitka, dr. Simicskó István sportért felelős államtitkár, dr. Bognár Lajos országos főállatorvos és helyettes államtitkár valamint dr. Jámbor László, az OMVK elnöke és Pechtol János, az OMVK főtitkára, egyben az OMVV ügyvezető elnöke.
A rendezvényt a Vadászkamara Kürtegyüttes kürtszignáljaival nyitották meg. A jelenlévőket dr. Tuboly Tamás, a SZIE-ÁOTK kutatási és posztgraduális képzésért felelős dékánhelyettese köszöntötte.

Zsigó Róbert államtitkár megnyitó beszédében úgy fogalmazott: „A vadásztársadalom és az állategészségügy közös feladata, hogy minél nagyobb arányban kerülhessen a fogyasztók asztalára jó minőségű, ellenőrzött magyar vadhús”. A vadászatot és vadállományt közös természeti és kulturális örökségünk szerves részének nevezte, kiemelve: a XXI. században a vadegészségügy és a vadgazdálkodás egészségügyi, élelmiszerlánc-biztonsági, nemzetgazdasági és ökológiai szempontból is fontos szerepét. Szólt emellett a nyomon-követhetőség és a feketekereskedelem megszűntetésének jelentőségéről, illetve a járványos megbetegedések – például a sertéspestis vagy a ragadós száj és körömfájás – elleni védekezés fontosságáról.
Pechtol János köszöntőjében megjegyezte: a tavalyi rendezvényen többen voltak ugyan, de ennek az az oka, hogy a vadászok közösségének figyelmét jelenleg sokkal inkább a készülő, a tervek szerint ősszel az országgyűlés elé kerülő új Vadászati törvény köti le. Véleménye szerint a konferencia valós és aktuális kérdésekkel foglalkozik, ám ez magában nem elég: a hazai vadállomány jelenlegi nehéz helyzetének kialakulásában maga a szakma is vétkes, lévén eddig nem tudott egységes és határozott irányt kijelölni az ágazatnak. Az említett jogszabály a remények szerint sok visszásságot megold majd. Ezzel kapcsolatban kiemelte: nem lehet az egész ország vadgazdálkodását egy sablon alapján megtervezni, kiváltképp nem a fővárosból: ezeket a kérdéseket helyben kell eldönteni. Kitért arra is, hogy a magyar vadállomány gazdája az állam, amelynek sokkal nagyobb felelősséget kell vállalnia nemzeti értékeink kezelésében. Megjegyezte: a vadgazdálkodás évtizedek óta nem kap anyagi támogatást, szemben szinte minden egyéb mezőgazdasági ágazattal, noha a vadászok a jó gazda gondosságával – saját erőből, közösségi, társadalmi munkában – kezelik a rájuk bízott természeti értékeket. A mostani helyzethez képest akkor történhet érdemi előrelépés, amikor sikerül megteremteni az anyagi alapokat.

Dr. Sótonyi Péter professzor, a kar dékánja (aki március 15-e alkalmából a Magyar Érdemrend középkeresztjét vehette át több évtizedes kiemelkedő oktatói, kutatói és szakmai közéleti pályája, valamint a lovas kultúra népszerűsítése, illetve a SZIE-ÁOTK sikeres európai akkreditációja érdekében végzett munkája elismeréseként) házigazdaként üdvözölte az egybegyűlteket. Kifejezte abbéli reményét, hogy a konferencia hagyománnyá válik. Úgy vélte, a sok gond között öröm, hogy vadászok és állatorvosok találkozhatnak, hiszen a két szakma szoros együttműködése a jövőbeli fejlődés záloga. Előadásában felidézte az intézményben 42 éve indult vadgazdálkodási, vadegészségügyi képzés történetét, külön megemlékezve dr. Janisch Miklósról, akinek nevéhez fűződik a szakterület oktatásának elindítása. 2012 óta ez az önálló Egzotikusállat- és Vadegészségügyi Tanszéken folyik dr. Gál János vezetésével, a téma felelős koordinátora dr. Marosán Miklós. A magas színvonalról tanúskodik, hogy a hallgatók tavaly egy felsőoktatási vadászati vetélkedőn is igen jól szerepeltek. A kar 1-2 napos szakmai továbbképzéseket is szervez nem csak vadgazdálkodási szakembereknek, de állatorvosoknak is, akik a vadászokkal való közös munkához nélkülözhetetlen ismereteket sajátíthatnak el. A professzor kiemelte, hogy mára 2 kihelyezett tanszékük is van, köztük a NÉBIH és a Fővárosi Állat- és Növénykert, amelyek révén még sokrétűbb tudással tudják felvértezni a hallgatókat.

Dr. Oravecz Márton országos főállatorvos-helyettes, egyben a NÉBIH elnöke aktualitásokról számolt be. Emlékeztetett: a vadászat az élelmiszerlánc része, és a fogyasztók érdekében össze kell fogniuk az érintett szakterületeknek. Előadásában részletesen ismertette az általa vezetett hivatal sokrétű tevékenységi körét, a területek közül kiemelve a vadászatot, a halászatot, az erdészetet (ennek kapcsán egy Európai Uniós projektet, amely az erdőtüzek megelőzését célozza, részletek itt) és a vadászkutyázást is érintő, tenyésztési hatóságként ellátott feladatokat. Mint elmondta, 2013 ősze óta egy tízéves élelmiszerlánc-biztonsági stratégia megvalósításán dolgoznak, amelynek az élelmiszerlánc-biztonság megteremtésén és fenntartásán kívül szintén kiemelt területe az oktatás, képzés és ismeretterjesztés rendszere is. A vadhússal kapcsolatban úgy vélekedett: fel kell éleszteni az igényt a minőségi élelmiszerek fogyasztására, ami hozzájárul a vidék megtartóerejének növeléséhez is. Pár szóban beszámolt a két és fél éve létrehozott Kiemelt Ügyek Igazgatóságáról és munkájának eredményeiről.

Dr. Faragó Sándor professzor, a Nyugat-magyarországi Egyetem rektora – akit szintén a Magyar Érdemrend középkeresztjével tüntettek ki idén a vadgazdálkodás és a természetvédelem területén elért kiemelkedő, nemzetközileg is elismert egyetemi oktatói munkája, kutatási eredményei és publikációs tevékenysége elismeréseként – az élőhely-fejlesztés jelentőségét mutatta be. „Apróvad élőhely fejlesztési modellek alkalmazhatósága hazánkban a Lajta projekten keresztül” című előadása a nevezett kutatást mutatta be annak apropóján, hogy a minőségi vadhús záloga az egészséges állomány, amely pedig nem létezhet megfelelő élőhely nélkül. A projektből azt a következtetést vonták le, hogy az úgynevezett „bölcs hasznosítás” szemléletű gazdálkodás – amely az élőhelyfejlesztést és a ragadozók gyérítését egyaránt magába foglalja – a kulcsa az apróvadállomány megmentésének. Ugyanakkor ez egy folyamatos „kezelés”, ha megszakad, akkor a helyzet ismét romlani fog. Faragó Sándor visszautalt Pechtol János észrevételére, egyetértve abban, hogy forrás híján a vadgazdálkodók a Lajta projekt modelljét sem tudnák megvalósítani, így a vadászati érdekképviseletnek küzdenie kell a támogatásért. Kiegészítve az előadást a professzor kitért az intenzív etetés a vad kondíciójára, ezáltal pedig szaporodóképességére kifejtett jótékony hatására. A kártevőkről szólva elmondta, hogy meglepően sok menyét van az országban, bár nemigen találkozunk ezzel a fajjal és nem érezzük közvetlenül a hatását; már folynak ehhez kapcsolatos vizsgálatok. Megjegyezte: rég javasolta, hogy a menyét legyen vadászható, csapdázható, bár elismerte azt is, hogy ennek gyakorlati megvalósítása nem egyszerű. Végül felvetette a patkány-kérdést is, amely szintén kulcskérdés az apróvadállomány esetében; ezt szintén csapdázni kellene véleménye szerint.

Dr. Sugár László, a Kaposvári Egyetem Agrár- és Környezettudományi Kara Vadbiológiai és Etológiai Tanszékének professzor emeritusa a zoonózisokról és parazitákról adott elő. Mint mondta, sokszor nehéz diagnosztizálni ezeket a betegségeket, és amikor sikerül, akkorra már akár komoly is lehet a baj. A többi között bemutatta a veszettséget, amely Ausztrálián kívül az egész világon jelen van, az agyhártyagyulladást, amely megelőzhető egy több évig hatásos védoltás-sorozattal, a Nyugat-nílusi lázat, amely az utóbbi években több megbetegedést is okozott, ugyanakkor inkább csak általános tüneteket produkál, és viszonylak ritkán okoz komoly betegséget. Szó esett továbbá a papagájkórról (ornitózisról), amellyel belégzés útján fertőződhetünk, lefolyása tünetmentes is lehet, de ha mégsem, akkor csak a megfelelő antibiotikummal kezelhető. A témában megkerülhetetlen a tularémia, amelyet főleg mezei nyulaktól kaphatunk el akár csak érintkezéssel is, de a kullancs is vektora. Jó tanács: ha a nyulat meg lehet fogni kézzel, vagy már dögön találjuk, akkor ne érjünk hozzá kesztyű nélkül! A gümőkórral való fertőződést, annak terjedését leginkább a zsigerek megfelelő kezelésével tudjuk megelőzni; ez főleg a vaddisznóban, olykor a szarvasban fordul elő, és felismerhető a nyirokcsomókban, néha a tüdőben látható elváltozásokról. Természetesen a különböző férgességekről és a kullancsok okozta veszélyekről is részletes információt kaphattak az érdeklődők.

Dr. Nemes Imre, a NÉBIH elnökhelyettese és az Állat-egészségügyi és Állatvédelmi Igazgatóság vezetője a vadállományt jelenleg veszélyeztető fertőző állatbetegségeket vette sorra. Ilyen a 2014 novemberében Nyugat-Európából indult és hozzánk is eljutott madárinfluenza (zömében a H5N8 típusú). Emiatt körülbelül 170 ezer baromfit kellett megsemmisíteni, de azóta nem bukkant fel a betegség, és ha ez így is marad, április 4-én feloldhatják a jelenleg érvényben lévő korlátozásokat. A vadmadarak esetében 2004 óta aktív surveillance (azaz megfigyelési) programot folytatnak a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) közreműködésével, emellett a passzív monitoringnak (az elhullott madarak NÉBIH-nek történő beküldésének) is komoly szerepe van – a hatóság ebben a továbbiakban is kéri a vadászok segítségét. Ami a klasszikus sertéspestist illeti, 2013 óta hazánk mentes a kórtól, ellenben az afrikai sertéspestis kérdése jelenleg aktuálisabb: ez 2007-ben Grúziából indult, 2012-re eljutott Ukrajnába, 2013-re Fehéroroszországba, tavaly pedig a balti államokba. Jelenleg a fő feladat a behurcolás megelőzése, ezt fokozott figyelemmel, a közvélemény tájékoztatásával, a sertésimport karanténjával érhetjük el. Az utóbbi években ismét foglalkoznunk kellett a veszettséggel. Az 1992-ben elkezdődött orális immunizálásnak hála 2000-re a Dunántúl már mentes volt a betegségtől, a 2004 és 2007 közötti, egész országot lefedő vakcinázás szintén hatásos volt, és 2013-ra – Ausztria és Szlovákia sikereire való tekintettel – már csak az ország déli és keleti határainál kellett folytatni. 2013 őszén azonban Kecskemétnél veszett rókát találtak, ami intézkedéseket tett szükségessé. Ezeknek meg is lett az eredménye: a passzív és aktív monitoring keretében utoljára tavaly októberben regisztrálták a betegséget, földrajzi terjedést pedig 2014 februárja óta nem észlelnek. Végül a kéknyelv-betegségről is beszélt az elnökhelyettes, amely 2014 szeptemberében Romániából jutott be Békés és Csongrád megyébe. Végül 5 megyében 77 kitörést regisztráltak, de december óta nem találkoztak a kórokozóval.

Dr. Király István, az OMVK Tolna megyei szervezetének titkára a szarvasfélék orr-, garat- és bőrbagócsosságát érintő kutatásokról számolt be, ezeket Sugár László professzorral és dr. Marosán Miklóssal, a SZIE-ÁOTK Egzotikus-állat és Vadegészségügyi Tanszékének tudományos főmunkatársával együtt végezték. A cél annak megállapítása volt, hogy ez a parazita gyakorol-e hatást a test- és trófeasúlyra. 2002 és 2005 között vizsgáltak 1000 őzet – bakot, sutát, gidát – az ország különböző területeiről. Mint kiderült, a prevalencia (elterjedtség) 34,6 százalékos, a lárvafertőzöttség stabil, a bakoknál nincs különbség a korosztályok függvényében. A gidáknál a fertőzöttség mutatója minden szempontból magasabb, a bakok között pedig nagyobb, mint a sutáknál. Az élőhelyek sem befolyásolják a prevalenciát. A kutatás kimutatta, hogy a fertőzés nem befolyásolja sem a test-, sem az agancstömeget, így az ez ellen való védekezés felesleges kiadás a vadgazdálkodók számára. Sugár László a szarvasok fertőzéséről beszélt, bemutatva az orr- és bőrbagócsot, a paraziták fejlődését.

Nagy Gábor, a Kaposvári Egyetem Agrár- és Környezettudományi Karának doktorandusza az ugyancsak Sugár professzorral és dr. Zsolnai Attilával, a kar tudományos főmunkatársával közös kutatásának eredményét ismertette. Ennek témája: „Nagyvadállományok paraziták elleni kezelésének nem kívánatos következményei”. Miután bemutatta a jogszabályi hátteret, kiemelte: azok, akik védeni próbálják a vadállományt a különféle élősködőktől, általában csak vélelmezik annak hatását a vadra. Ezzel szemben a parazitózis természetes jelenség. Leszögezte: bármilyen kezelés szabálytalan és felesleges. A résztvevők megtudhatták azt is, milyen hatóanyagokat és szereket szokott használni, aki rászánja magát – mint ahogy azt is, miért hatástalanok ezek. A fő ok, hogy a gyógyszereket háziasított állatok kezelésére fejlesztették ki, így másképp szívódnak fel, ezen kívül más a hatása az ivartól, kortól, kondíciótól és takarmánytól függően. Ezen kívül nem biztosítható a hatékony adagolás, a hatás sem ellenőrizhető, a szermaradványok pedig az élelmiszerlánc-biztonságot is veszélyeztethetik.

Jordán László, a NÉBIH elnökhelyettese, a Növény-, Talaj- és Agrárkörnyezet-védelmi Igazgatóság vezetője a Redentin 75 RB alkalmazásáról tartott előadásában adott tájékoztatást a rágcsálóirtó alkalmazásának tapasztalatairól. A méreg alkalmazását tavaly nyáron a kedvező időjárás miatt kialakult óriási pocokgradáció tette indokolttá. Az idén ismét enyhe tél miatt egyébként Jordán László szerint a tavalyinál is komolyabb pockok okozta kárra kell készülniük a gazdálkodóknak, ami ellen a vonatkozó jogszabályok értelmében a földhasználók kötelesek védekezni. Erre egyesek szerint a szántás lehet a megoldás, míg mások pont ellenkezőleg vélekednek, mondván, hogy a kiforgatott földben könnyebben telepszik meg a rágcsáló. Kicsi pocokállomány esetén a ragadozómadarakat vonzó T-fák kihelyezése lehet a megoldás, ha csak részlegesen is. A mérgezés a legutolsó megoldás. Hazánkban három pockok ellen használható növényvédő szer rendelkezik állandó engedéllyel: az Arvalin-LR, a Polytanol és a Delu (ez utóbbi csak riasztja a pockokat). Mindhárom készítmény kizárólag járatkezeléssel alkalmazható. Az EU-ban már szerek is vannak, amelyek használata azonban ökotoxikológiai tulajdonságaiknál fogva túl kockázatos és körülményes. A klórfacinont tartalmazó, belső vérzést okozó Redentin 75 RB alkalmazásával kapcsolatban rengeteg fél- és tévinformáció jelent meg a sajtóban, ezért a szakember tisztázta: 2008 óta ez a roppantott kukoricaszemekre vagy tritikáléra felvitt anyag nem engedélyezett ugyan, de nem is tiltott: csak azért nincs az EU-s pozitív listán, mert a gyártó nem vállalta az engedélyezés hatalmas költségét. Így a szer szükséghelyzeti engedéllyel alkalmazható – bizonyos esetekben járatkezelésre, míg jelentős túlszaporodás esetén akár felületi kezeléssel, repülőről kiszórva is. Ez esetben tájékoztató táblát kell kihelyezni, és egyébként is kockázatcsökkentő intézkedések mellett használható: egyebek mellett csak növényorvos felügyelete mellett és a vadászatra jogosulttal egyeztetve alkalmazható. A tetemeket is össze kell gyűjteni, bár másodlagos mérgezésről még nem érkezett hír, mint ahogy hivatalosan vadelhullásról sem. Ha ez utóbbiról mégis informálják a NÉBIH-et, akkor természetesen kivizsgálják a bejelentést, és akár vissza is vonhatják az engedélyeket.

Dr. Gombos Zoltán, az FM Élelmiszerlánc-felügyeletért Felelős Államtitkárságának főosztályvezetője a vadhús helyi élelmiszerellátásban játszott szerepét ismertette. Miután felsorolta fogyasztásának előnyeit, bemutatta a vonatkozó EU-s a 852/2004/EK rendeletben foglalt igen szigorú, illetve a hazai, valamelyest rugalmasabb szabályozást is: ez utóbbit az elejtett vad kezelésének és értékesítésének élelmiszer-higiéniai feltételeiről szóló, 43/2011. (V. 26.) VM rendelet tartalmazza. A főosztályvezető felsorolta a vadászatra jogosult lehetőségeit az értékesítésre, megjegyezve: a vadbegyűjtőhelyek üzemeltetésének feltételei jóval egyszerűbbek, mint a legtöbb élelmiszeripari létesítményé. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy vendéglátóipari egységek nincsenek felkészülve a lőtt vad rendelet szerinti, szőrben-bőrben való átvételére, majd kezelésére, és inkább konyhakészen szerzik be a vadhúst. Ezért a vadgazdálkodóknak javasolta: ha van kereslet, létesítsenek egy kisebb feldolgozót.

Dr. Marosán Miklós dr. Tóth Tamással, a NYME Mezőgazdaság- és Élelmiszer-tudományi Kara Takarmányozási Tanszékének tanszékvezető egyetemi docensével közösen összeállított előadása az őzhús zsírsavösszetételének kérdését járta körül. A kutatás célja az volt, hogy meghatározza e húsfajta beltartalmi összetevőit. Ehhez 10 bak és 8 suta combjából vett, körülbelül 100 grammos mintákat használtak. Az őzeket az Észak-Alföldről hozták, normál rendeltetésű vadászterületekről, ahol nem folyik speciális takarmányozás sem. A Magyar Takarmánykódex alapján a SZIE és a NYME laboratóriumaiba végzett kísérletek pontos adatokkal igazolták, hogy más haszonállatokhoz képest az őzhúsban – miként általában a vadhúsban – sok a fehérje, az ásványi anyag, kevés a zsír, alacsony az energiatartalom. Az is kiderült, hogy a sutáknál több a hús szárazanyag-, nyersfehérje-, nyerszsír- és hamutartalma.
Dr. Herényi Bulcsu, az FM Élelmiszerlánc-felügyeletért Felelős Államtitkárságának főosztály- és titkárságvezetője a vadhússal összefüggő felelősséget és lehetőségeket vette sorra. Az előbbi alatt a felelős vadgazdálkodás, a lőtt vad felelős kezelése értendő, ezek révén biztonságos, egészséges élelmiszer kerülhet az asztalra. Kiemelte: az állatgyógyászati szerek alkalmazása szabad területen mindek körülmények között tilos. Felhívta a figyelmet, hogy a vadhúskezelés esetében feltétlenül ügyeljünk a higiéniára, tiszta felületen végezzük a zsigerelést, gondoskodjuk a test megfelelő kihűléséről és hűtéséről. Mint mondta, ha minden előírást betartunk, akkor a vadhús biztonságosabb élelmiszer lehet akár egy vágóhídon feldolgozott haszonállatnál is. Kutatásokról beszámolva arról is tájékoztatott, hogy a vad frissen, majd – nedves, azaz csomagolt érlelés esetén – körülbelül 14 nap után a legízletesebb.

Dr. Gál János docens, a SZIE-ÁOTK Egzotikus-állat és Vadegészségügyi Tanszékének vezetője a fácánnevelés aktuális állategészségügyi kérdéseit vette górcső alá. Véleménye szerint szükség van jól képzett, a szakterületet ismerő állatorvosokra a vad megfelelő kezeléséhez. Az előadás fotókkal illusztrálva, a teljesség igényével mutatta be nem csak a tenyésztett, de a vadon élő fácánt fenyegető betegségeket is, és javasolt ezekre megfelelő kezelést. Kiemelte annak fontosságát, hogy a tenyésztő legfeljebb 24 órán belül megkaphassa a vizsgálati eredményeket, ha mintákat küld be fertőzésgyanú esetén; ennek megoldása a jövő feladata lesz. A tanszékvezető végigvette a napos csibét veszélyeztető vírusos és a bakteriális entritisektől kezdve az elhalásos bélgyulladáson vagy a baromfikolerán keresztül a bélférgességekig az összes lehetséges kórt, de kitért egyebek mellett a nem megfelelő tartás vagy takarmányozás miatt kialakuló tüdőpenészességre és kannibalizmusra, sőt a hiányos takarmányozás vagy nem megfelelő tojáskezelés miatt bekövetkező kelésgyengeségre is. A végkonklúzió: a legtöbb esetben a betegségek antibiotikummal kezelhetők, de mindenképpen sokkal célszerűbb megelőzni azokat.

Kikacsintás volt a konferencia témaköréből dr. Koroknai Viktóra, a Fővárosi Állat- és Növénykert munkatársának előadása, amely az intézmény ragadozómadár mentési tapasztalatait mutatta be. Igen gyakoriak a lőtt sérülések és a szándékos, túlnyomórészt karbofuránnal elkövetett mérgezések (ez utóbbival kapcsolatban szóba került az OMVK által is támogatott Helikon Life program és a februári szomorú parlagi sas mérgezés), de több érdekes példát is hozott fel a praxisból a doktornő. Az illusztrált prezentáció a diagnózis folyamatát, a vizsgálati módszereket ismertette, ez utóbbiak között a legfontosabb a röntgen. Komoly feladat, hogy jól meg tudják becsülni, hol a vizsgálhatóság határa egy-egy madárnál, mert ezt átlépve a stressz miatt többet árthat a vizsgálat, mint amennyit használ a kezelés. Ennek célja egyébként mindig az állat természetbe való visszajuttatása. Amennyiben ez nem lehetséges, a madár az állatkertben maradhat, legrosszabb esetben pedig kénytelenek eutanáziát alkalmazni az intézmény dolgozói.

Egyik legfontosabb apróvadfajunk, a mezei nyúl populációdinamikájával és hasznosíthatóságát befolyásoló betegségek témájával dr. Erdélyi Károly, a NÉBIH Állat-egészségügyi Diagnosztikai Igazgatóság (ÁDI) megbízott laboratóriumvezetője foglalkozott. Ennél a vadfajnál az utóbbi években a világ minden élőhelyén állománycsökkenés tapasztalható, amelyet leginkább a túlhasznosítás, az élőhely-romlás, a predáció, az időjárás és a betegségek számlájára írnak. Ezek közül emelte ki a legfontosabbakat a kutató. A heveny májsejt elhalást és emiatt jelentős elhullást eredményező vírusos májdistrophia jellemzően szeptember-novemberben okoz kárt. A tularémia – amely zoonózis – 3-4 éves ciklusokban visszatérő endémia, leginkább télen jelentkezik. A brucellózis (ugyancsak veszélyes az emberre) a szaporodást is befolyásolja, de csak szórványosan észlelt. A betegségekkel összefüggő populációs hatásokat különböző tényezők is befolyásolják: hajlamosító faktor például a populáció sűrűsége, a táplálék mennyisége (hiánya), a szaporodási időszakban az immunszupresszió. A rövid távú hatások – szaporulatban és törzsállományban egyaránt jelentkező elhullások – mellett hosszú távon csökkenhet vagy fragmentálódhat az egész populáció. A megoldást ezekre a problémákra egyrészt az állománybecslés, az elhullás és a betegség monitoringja, másfelől az adaptív hasznosítás jelentheti.

Bár nem kapcsolódik közvetlenül a vadegészségügy témaköréhez, azonban mindenképpen aktuális az erdei szalonka monitoring témája. Ennek eddigi eredményeiről és az idei évtől történő folytatásáról dr. Szemethy László, SZIE Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kara VadVilág Megőrzési Intézetének docense számolt be. A programot sikertörténetként értékeli, mert Európában másnak nem sikerült, ami nekünk igen: a monitoringnak hála kivételes adatok birtokába jutottunk, amelyek érvéként szolgálhatnak, így némi esélyünk lehet a tavaszi szalonkavadászathoz kapcsolódó érdekeink érvényesítésére. Kiemelte: nem állami programról van szó, hanem a vadászati érdekképviselet – az OMVV és OMVK – sikeres kezdeményezéséről. Az erdei szalonka monitoring programról itt talál részletes információt.

Vadász István, a NÉBIH Földművelésügyi Igazgatóságának osztályvezetője szintén egy a rendezvény tematikájához áttételesen kapcsolódó területet mutatott be: a vadászvizsgát megelőző tanfolyam hatósági ellenőrzésének tapasztalatait. Ezt a képzést a vadászvizsgát megelőző tanfolyamról és a vadászvizsgáról szóló 126/2013. (XII. 17.) VM rendelet értelmében kötelező elvégezni, és az ellenőrzést a NÉBIH, az FM és az OMVK közösen végzi. Miként arra az osztályvezető is emlékeztetett, az oktatás szigorúan megköveteli az elméleti és gyakorlati foglalkozásokon való részvételt, de a szervezőkkel szemben is komoly feltételeket támaszt. Az országban jelenleg 30 öt évre szóló engedéllyel rendelkező szervező van, közülük már 24 indított tanfolyamot 58 településen. Leginkább az ország észak-északnyugati részén folyik ilyen oktatás. A rendelkezésre álló statisztikai adatok alapján általában 10-15 hallgatóval már elindulnak a csoportok, a hallgatók 98 százaléka elvégzi a tanfolyamot, 90 százalékuk bejelentkezik vizsgára és 50-60 százalékuk sikeresen is veszi az akadályt, ami jó aránynak számít. A képzés árának alsó határa 120 ezer forint. Az ellenőrzések során eddig kirívó, súlyos szabálytalanságot nem talált a hivatal, a rendeletben előírt elvárások reálisnak bizonyultak, a képzések dokumentációját nagyrészt követhetően vezetik, szankciókat nem kellett foganatosítani. A további ellenőrzési terveknek megfelelően ebben az évben is – előzetes bejelentések nélkül, szúrópróbaszerűen – ellenőrzik a tanfolyamokat. Ami a jövőbeni terveket, a szabályozás esetleges módosítását, csiszolását illeti, felmerült az előírt dokumentumok formájának, tartalmának egységesítése, a napi óraszám korlátozása, a tanfolyam elvégzése és a vizsgázás között eltelő idő meghatározása és lehetőség biztosítása a kihagyott foglalkozások pótlására.

Utolsóként a rendezvény egyik szervezője, a NÉBIH elnöki megbízottja, dr. Gyurcsó Adrienn lépett a mikrofonhoz. A dr. Helik Ferenccel, a NÉBIH Kiemelt Ügyek Igazgatóságának vezetőjével és Ócsai Zoltánnal, az Igazgatóság osztályvezetőjével közösen összeállított anyaga a nyomon követhetőség biztosításáról szólt a közfogyasztásra szánt lőtt vad esetében. Az ellenőrzések tapasztalataiból kiderült, hogy a vadászatra jogosultak gyakorta nincsenek tisztában a rájuk vonatkozó jogi szabályozással a lőtt vad értékesítése tekintetében (ld. feljebb dr. Gombos Zoltán előadásában). A fő elv az élelmiszerlánc-biztonság szempontjából: egy lépés előre, egy hátra – hangzott el, tehát minden „láncszsemnek” tudnia kell, honnét szerezte be a vadhúst, és hova adja tovább. A Kiemelt Ügyek Igazgatóságához egyébként nemegyszer érkezett már panasz a témában, és összesen körülbelül 50 lőtt vadhoz kapcsolódó ellenőrzést tartottak fennállásuk két és fél éve alatt feldolgozóknál, begyűjtő helyeknél, vendéglátó egységeknél, üzleteknél. Leginkább a higiéniai szabályok betartásával volt probléma, például nem megfelelően – nem felfüggesztve – tárolták a testeket. Ezen kívül szokott gond lenni az adminisztrációval: volt, aki előre kiállított vadkísérő jegyet használt, míg más nem tudta, egyáltalán kinek van joga kitölteni azt.

A programhoz képest jó másfél órával elhúzódó konferenciát dr. Oravecz Márton azzal zárta, hogy a hagyományt szeretnék folytatni, és jövőre is megrendezni a tanácskozást.

Forrás: OMVK / Földvári Attila