A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara 2014. november 14-én Siófokon rendezte meg a II. Országos Vadgazdálkodási és Vadkár Konferenciát, amelynek központi témája a mezőgazdasági vadkár alakulása, okai és felmérésének módszerei voltak.

Dr. Király István és dr. habil. Marosán Miklós „Szimulált vadkárok vizsgálata szántóföldi kultúrákban I. és II” című előadásaikban ismertették martonvásári vizsgálataik eredményeit. Kiemelték, hogy a károsítás mértékét nagyon nehéz százalékokban megadni, mert ha nem pusztul el teljesen a növény, akkor nem tudjuk, milyen mértékben lesz képes a kár után regenerálódni. A vadkárbecslés célja az objektivitás, ehhez azonban tudni kell, hogy a károsítás mértéke mellett milyen minőségromlás és terméskiesés következhet be egy-egy kárforma nyomán (szót ejtettek arról, hogy gyakorlati tapasztalatok alapján a valós kár a bejelentett duplája is lehet). Kísérletük során több kultúrában végeztek szimulált vadkárhatás-vizsgálatot – ennek során a táblákban kijelölt területeken 10 és 70% közti kárt okoztak, majd az eredményeket összehasonlították a kontrollterületek adataival. Első előadásukban a napraforgóval foglalkoztak, melyen háromféle kárformát vizsgáltak meg: a szikleveles állapotban bekövetkezett nyúlrágást, az őz károsítását a csúcsrészek lelegelésével, végül a gímszarvas csillagbimbós állapotában „elkövetett” károsításával foglalkoztak. Az első esetben a levelek hiánya tőszámcsökkenést okozott, de ezt az üres folt körüli növények képesek voltak kompenzálni a tányérok méretének növekedésével. Az őz rágására a növény oldalhajtások fejlesztésével reagált, ahol a tányérok képesek voltak teljesen érett szemeket nevelni. A gím károsítását tudta a növény a legrosszabbul kompenzálni, hiszen ez életciklusa vége felé közeledve érte, így egyedül itt sikerült komolyabb károsítást kimutatniuk. Vizsgálták a különböző minőségi mutatókat is: a nedvességtartalom a korai őzkár esetében jelentett kis mértékű problémát, a ezerkaszattömeg esetében a nyúl rágása nyomán tányérátmérő-növekedést tapasztaltak, és egyben nőtt a kaszatok mérete is, míg az olajtartalom változása egyik esetben sem volt számottevő mértékű. Növényélettani hatások tekintetében a korai károsítást jól kompenzálta az elágazások száma, így egy növényen akár 3 fej is megjelent (ebből áltagosan 2.5 tányér használható termést is hozott!). A legnagyobb tapasztalt terménykiesés 70%-os károsítás mellett is mindössze 20% volt, amit a gím károsításának szimulációjakor mutattak ki. A második előadás az őszi búza rágáskárának szimulációja során szerezett eredményeket mutatta be. A kísérlet során a teljes állomány teljes rágását – ami tél végén, tavasz elején minden növény minden levelének levágását jelentette – vizsgálták. Az így károsított állomány egy részét 3 héttel később ismét ugyanezzel a módszerrel kezelték, majd egy másik részt a szárba szökkenéskor megszabadítottak a zászlós leveleitől és az alatta levő leveleitől is (ez a termésbeépüléshez fontos növényi rész). A károkozást a táblákban 10 és 70% közt „végezték el”, majd megvizsgálták a termésátlagot és a termés minőségét. Eredményeik alapján az egyszeri rágás nem okoz jelentős csökkenést, a kétszeres rágás 13-14%-os kiesést, míg a zászlós levelek eltávolítása 35%-os kiesést okoz – itt hozzátették, hogy a vizsgálati időszakban aszályos volt az időjárás, ami hátráltatta a növények regenerációját. Ennek ellenére az őszi búzában 70%-os károkozás mellett is csak 16%-os kiesést tudtak kimutatni, és a termésjellemzők esetében egyáltalán nem okozott változást a vadkár megléte. Gyakorlati haszna is van a vizsgálatnak: ennek segítségével korrekciós táblázatot készíthetnek a vadkárbecsléshez, informálhatják a gazdákat a várható kiesésről és kizárhatják a nem vad által okozott károkat. A kísérlet kibővítésével vizsgálni szeretnék a rágás- túráskár hatását, valamint a repcében, vetőmagtermelésben és a gyümölcsösökben előforduló kárformákat is.

És hogy mennyire nem mindegy, hogy mit és hogyan is becslünk, azt egy, a napraforgó felmérésére alapuló számítással mutatták be: egy 100 hektáros tábla szegélyében 70%-os korai őzkárosítást figyeltek meg, amire a növények elágazások fejlesztésével reagáltak. A „laikus” kárbecslő ezt 70%-os kárként veszi jegyzőkönyvbe – rosszabb esetben 100%-osként. Ez alapján 3 tonna/hektár átlagtermés esetén 2.580.000 Ft kár keletkezett. Ehhez képest kutatási eredményeik alapján a várható kiesés 70%-os kár mellett csak 13%-os, azaz mindössze 335.400 Ft.

A szünet után prof. dr. Faragó Sándor „Vadban okozott károk alakulása Magyarországon, a Magyar Vadelhullás Monitoring Adatbázisa alapján” előadása következett. Elmondta, hogy 1998 óta ugyanazzal a kérdőíves szisztémával kutatják a témakört, de sajnos a vadgazdálkodók nem igazán partnerek a vadelhullások lejelentésében, így a kérdés valahogy mindig „elsikkad”, keveset tudnak a valós adatokról. Ma a Magyar Vadelhullás Monitoring során minden elhullási adatot fel tudnak venni (a gázolástól a vegyszer okozta elhulláson át a tűzesetig), és a vadgazdálkodási értékek alapján képesek kárértéket számolni, amik bemutatják a minimális veszteségeket. Eredményeik nyilvánosan elérhetőek, amelyek nem csak a vadgazdálkodók számára, hanem pl.: a rendőrség vagy a közútkezelő szerveknek is hasznos adatokat, összefüggéseket mutathat ki. A számok közül kiemelve országos szinten az őz és a fácán elhullása a legmagasabb, de ez erősen függ az adottmegye vagy terület útviszonyaitól, az állományok nagyságától, sűrűségétől, az alkalmazott mezőgazdasági technológiáktól és a vadorzás mértékétől is. A vadban okozott kár éves mértéke minimális adatokkal számolva is kétszerese a vadkárénak, azaz 4.5 milliárd forint évente- és ez teljes kiesést jelent a vadgazdálkodók és az állam számára is. Az éves bevételekhez viszonyítva ez 18-30%-ot is jelenthet. Kiemelte, hogy az úthálózat hosszának növekedése és minőségének javulása exponenciálisan növeli az elütések számát is, és ennek csökkentésére a vadátjárók kiépítését, működtetését javasolta.

Vadász István „A vadászati hatóság feladata és lehetősége a vadkárok megelőzése tekintetében” című előadásában elsősorban a hatóság feldatainak és elvárásainak ismertetésére koncentrált. A hatóság feladata a nagyvadállomány csökkentésének megvalósítása, de kérdéses, hogy mi az a szám, ami minden fél számára elfogadható. Elmondta, hogy a vadkár megelőzése érdekében is elrendelhetik a vadászati jog kényszerhasznosítását, valamint azt is, hogy külön kérésre tilalmi időben is engedélyezhetnek vadászatot – itt elsősorban a gím az érintett nagyvad -, emellett a vaddisznó fényszórós vadászatát is engedélyezhetik (akár az éves tervet jóváhagyó döntésben is, így nem kell külön-külön megkérni), de itt a jogszabály módosítására is szükség van, hogy ezt teljesen jogszerűen megtehessék. A földhasználó kérésére állományszabályozó vadászatot is elrendelhetnek, de ennek a hatóság nem látja értelmét a már meglevő magas vadászati nyomás mellett, és ez a módszer amúgy is csak a helyi gondokra adna ideiglenes megoldást. Emellett a hatóság, mint szakmai irányítási szervezet, részt vesz a szakmai célok megfogalmazásában is. Országosan egységes irányelvek kidolgozását javasolják, de mindenképp a helyi viszonyokhoz igazított számokkal, különösen a hasznosítási százalékok kérdésében. A hatóság maximálisan támogatja a tervek teljesítését, gyorsított eljárással vizsgálják a tervszámok emelésére vonatkozó kérelmeket, vagy eleve „fentről nyitott" tervszámokat (azaz csak a kötelezően minimálisan elejtendő állatok számát) adják meg az éves terveknél. Hangsúlyozta, hogy az előírt terv teljesítésébe nem számítható bele az elhullás, azt csak az elejtésekkel és a befogásokkal lehet teljesíteni. Kiemelte, hogy a nagyvadállomány becslése jelenleg nem terjed ki a váltóvad mennyiségének becslésére, amit, mint rossz gyakorlatot, mielőbb meg kell szüntetni, valamint azt is, hogy az apasztási számok nem lehetnek kisebbek az előző évinél, és ezek betartását ellenőrizni is kell. Elmondta azt is, hogy a szándékosan rossz, hamis adatokat közlők igazából saját maguknak tesznek keresztbe, mert ennek negatív hatásai vissza fognak ütni az ilyen gyakorlatot követő vadgazdálkodókra. Záró gondolatként hozzátette, hogy mindenképp kiemelt figyelmet kell fordítani a megemelt tervszámok állományra gyakorolt hatására, hiszen jelenleg nem tudjuk, hogyan fognak reagálni erre a hazai nagyvadfajok.

Forrás: HuntingPress