Mottó: „Ahol a minőség a döntő, ott nem kell félnünk a konkurenciától” Josef Werndl

Az európai fegyvergyártó központok kialakulását a középkor hajnalán elősegítette a könnyen hozzáférhető vasérc megléte. Jó példa erre az Alpok déli oldalán lévő „olasz Ferlach“, a Val Trompia, míg északon Steyr városa. Az első, 1367-ből oklevelekkel igazolható fegyvergyártó egy páncélkészítő kovács volt, 1373-ból származik az első kardkovács említése. A XVI. századtól kezdve a magyarországi török háborúkba egyre jobban belebonyolódó bécsi udvar a következő évszázadokban biztos és jól fizető megrendelőnek számított Steyrben. A XVIII. század elején, a török háborúk lezárultával csökkennek a kincstári megrendelések és egy fegyverügyekben utazó bécsi hivatalnok, bizonyos Anton Pentzeneder merészen a saját szakállára megpróbálkozik a fegyvergyártással. Fia 1786-ban a családi manufaktúrát eladja az osztrák kincstárnak. Ebben az évben II. József, a Kalapos Király puskamíves iskolát alapít Steyrben hatéves képzési idővel.

Az Úr 1821. esztendejében Steyrben színre lép a szerszámkészítésben jártas Werndl család. Leopold Werndl ekkor alapítja meg közel 500 alkalmazottal, ahogy ma mondanánk – fegyveralkatrész beszállítói üzemét. Werndl úr másodszülött fia, Josef 1831. február 26-án látja meg a napvilágot és felcseperedvén, a puskamíves mesterséget tanulja ki. Végigjárja a képzéshez szükséges szakmai grádicsokat, megfordul a bécsi és prágai fegyvergyárakban, ahol megismerkedik a legújabb amerikai gépi megmunkálási eljárásokkal, majd 1852-ben Thüringiába megy és végül az Egyesült Államokban elzarándokol a Colthoz.

Édesapja halála után, 1858-ban Josef Werndl átveszi a családi üzem műszaki vezetését és 1864. április 16-án testvérével megalapítják a Josef és Franz Werndl&Tsa Fegyvergyár és Fűrészmalom céget Oberlettenben. Uralkodása során a háborús babérokra vágyó, de a hadi sikerektől nem túl elkényeztetett I. Ferenc József hadserege 1866 nyarán, Königgrätznél (ma Hradec Králové, Csehország) Benedek tábornagy parancsnoksága alatt súlyos vereséget szenved a poroszoktól. Hét évvel Solferino után, a második súlyos katonai kudarc a Habsburg uralkodót eddigi politikája átgondolására készteti, ezzel egyengetve az utat a rebellis magyarokkal való kiegyezés felé.

A XIX. század közepén már megjelentek az első hátultöltős puskák, sőt az Unió lovasságnál, az amerikai polgárháború idején már rendszeresítették az első ismétlőket is! A minden haditechnikai újítás iránt melegen érdeklődő porosz nagyvezérkar idejében felfigyelt egy bizonyos Johann Nikolaus von Dreyse retesszel záró, gyútűs puskájára és azt 1840-ben a porosz hadseregben titokban rendszeresítette. Az osztrák sereg königgrätzi katasztrofális vereségének és emberveszteségének egyik oka a Dreyse puska nagyobb tűzgyorsaságában és az ennek megfelelő taktikában rejlett (v.ö.: Nem lőnek olyan gyorsan a poroszok – német közmondás). Az osztrák és magyar katonák még a jóval lassúbb, jóval körülményesebben, csak álló helyzetben újratölthető elöltöltős puskákkal voltak felszerelve, ezzel jó célpontot nyújtottak az ellenséges lövészeknek! A keserves tanulságokat levonva, a császári hadvezetés 1867-ben a Josef Werndl által felkínált Werndl-Holub-féle, a szakirodalomban gerendely- vagy hengerzárású puskaként emlegetett fegyvert rendszeresítette az Osztrák-Magyar Monarchia haderejénél és ez a puska egészen az első világháború végéig hűségesen szolgált. Sok XIX. századvégén játszódó magyar vadászelbeszélésben is szerepet kap a Werndl puska.

A hirtelen megnövekedett igényeket kielégítendő, tőkebevonásra volt szükség, ezért 1869-ben Josef Werndl megalapítja az OEWG-t (Österreichische Waffenfabriksgesellschaft), amely 1926-ig a világ egyik legnagyobb fegyvergyárává fejlődik. A viharos sebességű műszaki haladás a jól bevált, de csak egylövetű, fekete lőporral töltött patront tüzelő Werndl-Holub puskát hamar elavulttá tette. Erre válaszul 1886-ban a Monarchia hadereje rendszeresítette a Ferdinand Ritter von Mannlicher konstruálta, töltőkerettel tölthető egyenes zármozgatású puskát. A közel hét változatban gyártott hadipuskát Argentínától Hollandián keresztül Dél-Afrikáig a világ 23 országának hadserege vásárolta meg és az M 1895-t a budapesti FÉG is gyártotta. Dédapáink és nagyapáink, éppen száz éve, ezzel a gyalogsági és karabély változatban gyártott puskákkal vonultak az első világháború mészárszékeire.

E sorok szerzője egyszer egy könnyelmű pillanatában a Frankoniában szemet vetett egy Budapesten készült M 1895-ös karabélyra, amelyet azonnal az üzlet lőterén kipróbált. A ismeretlen előéletű, 1915-ban gyártott veterán 80 méteren, nyílt irányzékkal, 1938-ban készült töltényekkel, három lövésből elképesztő 3 cm-es szórást produkált! Jóllehet a Steyr a vadászoknak is gyártott egyenes zármozgatású ismétlőket, ennek ellenére 1903-ban jelentették meg a legendás forgó-tolózáras Mannlicher-Schönauer puskát, amelyet minden létező kaliberben és kivitelben egészen 1973-ig gyártottak. A gyári legendárium szerint még az amerikai irodalom halászó-vadászó fenegyerekének, Hemingwaynek is volt egy mannlichere.

Az első világháború utáni saint-germaini békekötés Német-Ausztriának is megtiltotta a fegyvergyártást, új termékek után kellett nézni, és hasonlóan, mint az ősi versenytárs a Mauser, de annál jóval sikeresebben, a Steyr az autógyártásban kamatoztatta tudását. Német-Ausztria a náci Németország általi bekebelezése után az akkori Steyr-Daimler-Puch AG-t a Hermann Göring Birodalmi Művek kaparintja meg és a második világháború évei alatt az M 98k karabélyokon kívül repülőgépmotorokat, járműveket és csapágyakat szállít a Wehrmachtnak.

A háború után, 1950-ben a megszállók ismét engedélyezik a keresett Mannlicher-Schönauer vadászpuskák gyártását, majd a hatvanas években színre lépnek a Magyarországon is méltán népszerű új generációs Steyr-Mannlicherek, a már jól ismert műanyag csigatárral, a zárdugattyú végében (3×2) szemölccsel reteszelő forgó-toló zárdugattyúval. Az 1989-es év a Steyr-Mannlichernél is fordulatot hoz, és a fegyvergyártást leválasztják az anyavállalatról. Tizennyolc évvel később, 2007-re a leharcolt gépekkel és technológiákkal dolgozó cég megérett az alapos szanálásra, mint Dr. Ernst Reichmaier, a Steyr-Mannlicher társtulajdonosa találóan megállapította: – Semmi sem maradt a jó hírnéven kívül. A Steyr-Mannlichert osztrák bankok hiteleivel Dr. Ernst Reichmaier és Mag. Gerhard Unterganschnigg, mint új tulajdonosok élesztik újra. A hagyományos Steyr-Mannlicher Classic mellett megjelennek az új fejlesztések, a Mannlicher Duett bockbüchs és az SM 12® ismétlő.

A 150 éves jubileumi ünnepségeket közel 400, a világ minden tájáról érkezett vendéggel ez év májusában tartották a Steyr-Mannlicher kleinramingi üzemében. A vendégek az asztaloknál kijelölt helyük elfoglalása előtt rövid üzemi sétán ismerkedhettek meg a korszerű fegyvergyártás fogásaival. Az elmúlt 150 év kosztümös áttekintése után, az ünnepség csúcspontjaként, a Steyr-Mannlicher dolgozói szeretettel átnyújtották főnöküknek, a szenvedélyes zergevadásznak, Dr. Reichmaier úrnak, erre az alkalomra az általuk kifejezetten hegyi vadászatokhoz tervezett, egyedi gyártású, egyedi kaliberű, mindössze alig 10 kilós Steyr-Mannlicher bockbüchsöt.

Forrás: Bálint Elemér