Már nem csak a hegyekben kedvelt segédeszköz a lőbot. A lőbot elsősorban a magashegységekben terjedt el. Európában Ausztria, Németország, Szlovákia és Erdély hegyekkel borított vidékein. Kétféle hasznos célt szolgál, először is elősegíti a hegyek meredek terepein a közlekedést, de a fegyver lövés előtti feltámasztását is, ha nincs más lehetőség. Ma már sokszor használják sík terepen is, mert sok esetben nagyobb távolságra kell lőni, és a lőbot használata biztosabb célzást tesz lehetővé, mint a szabadkezes lövés. Így aztán ma már afrikai vadászatokon is használják.
Hazánkban is egyre nagyobb a lőbot térhódítása elsősorban az alföldi őzbakvadászatokon. Az erdősült terepen is igen jó célt szolgál, például cserkelés közben, de les vadászatok alkalmával is, mikor széken ülve próbáljuk meglőni a kívánt vadat. Több típusa is ismert. A legegyszerűbb az egy tagból álló, általában kőris- vagy mogyorófából készített változat, villás elágazással a végén. Erre a célra a hullajtott őzagancs villás része is felhasználható, ezt a bot végére rögzítik. Ezenkívül újabban iparilag előállított, úgynevezett teleszkópos megoldások is léteznek, amelyekkel a mindenkori magasságot lehet beállítani. Ezek alumínium- vagy műanyagcsőből is készülhetnek. A leggyakrabban háromféle típust használnak: egylábút, kétlábút és háromlábút, de létezik négylábú változat is.
Visszatérve az egyszerű faváltozathoz: létezik olyan típus is, amelyet leginkább a földmérők eszközéhez hasonlíthatnánk – két lapos lécből áll, amelyek a felső végüktől számítva körülbelül 15-20 cm-re egy átmenő csavarral vannak egymáshoz rögzítve. A lövés előtt szétnyitva és letámasztva szabálytalan andráskeresztnek néz ki: az így kialakult villába támasztják meg a fegyvert. A fent említett botot és a szétnyitható két lécet akár házilag is elkészíthetjük. A lényeg, hogy a lőbot könnyű és stabil legyen.
A méreteknek a fix hosszúságúaknál mindig a vadász testmagasságához kell igazodniuk. Természetesen ez vonatkozik a teleszkópos változatokra is. Használat előtt ezeket is a kívánt méretre kell beállítani. Ha kicsit magasabb a kívánt méretnél, akkor egy egyszerű korrekcióval a lövés előtt előre kell dönteni a kívánt magasságig, de ez csak az egy- és kétlábúakkal lehetséges. A lőbotnak nemcsak lövéskor vesszük nagy hasznát, hanem rendkívül jó segítőnk a vad lövés előtti megbírálásakor is. Igaz, cserkeléskor kissé nehézkes a hátizsák, a fegyver, a kereső távcső és a lőbot együttes cipelése, de ha összeszokunk velük, néhány, a lőbotnak köszönhetően sikeres vadászat után legközelebb már sokan előbb a lőbotot és csak ezután a fegyvert pakolják az autóba.
Az agancs- vagy favillákat célszerű bőrrel vagy puha gumival bevonni, hogy lövéskor a feltámasztott fegyvert ne dobja fel. A gyárilag előállított lőbotnál ezt általában laticelhez hasonló anyaggal borítják be. A lőbottal való célzást, meg kell tanulni, ezért ajánlott a lőtéren vagy erre alkalmas területen a gyakorlás. Úgy érzem, ez a pár ezer forintos beruházás megéri, mert lőbottal biztosabban hozható terítékre a vad, amelyet ezáltal megkímélünk a szabadkézből való lövés okozta sebzéstől.
Forrás: Nagy Gábor / Élményvadász Magazin
