A kések iránti életre szóló szenvedélye még a gimnáziumi évek során alakult ki, amikor a hagyományőrző haditorna keretein belül megismerkedett a történelmi fegyverekkel. Mára a budapesti Szántó Szabolcs az egyik legismertebb és legtehetségesebb fegyverkovács és késes mester hazánkban, tavaly meg is kapta a késes népi iparművész elismerést.
Immár több mint egy évtizede, hogy Szántó Szabolcs, a Magyar Késmíves Céh tagja szinte minden percét a fegyvereknek, javarészt a vadászkéseknek szenteli. Saját műhelyében, gyakorlatilag minden munkafolyamatot egyedül elvégezve, egyedi terveire és vadásztapasztalataira támaszkodva évek óta a vásárlók és a megrendelők elégedettségére dolgozik. A legutóbbi Fegyver, Horgászat, Vadászat Nemzetközi Kiállításon (FeHoVa) is nagy sikert aratott standjával a Budapesti Vásárközpontban.
Úgy tartják, a férfiaknak alapvetően a génjeikbe van táplálva a fegyverek iránti vonzalom, csak ez nem mindenkinél kerül felszínre. Ön hogyan került közelebbi kapcsolatba a vadászkésekkel?

Minden a középiskolás években kezdődött. Akkoriban nagyon fogékony voltam a történelem, azon belül is a középkor és a hagyományőrzés iránt. Elkezdtem haditornázni, ezáltal gyorsan megismerkedtem a fegyverekkel és a késekkel. Eleinte kizárólag kardokat készítettem, amivel a mai napig nem hagytam fel. Nagyjából három éve késeket is gyártok. Rengeteg tapasztalatot szereztem a tanítóimtól, a hosszú évek alatt felhalmozott tudásommal pedig igyekszem a vásárlóim örömét és megelégedettségét szolgálni. Mindennek ellenére úgy érzem, még mindig sokat kell fejlődnöm.
Mindenféle késfajtával foglalkozik?
Elsősorban klasszikus vadászkéseket, damasztpengés késeket készítek, de bicskákat és népi késeket is kovácsolok. Szinte mindent előállítok, amit megrendelnek.
Sokan dolgoznak a keze alá?

Egyáltalán nem, mindent egyedül csinálok. Saját kovácsműhelyem és csiszolóműhelyem van, ahol kedvemre alkothatok, nincs alkalmazottam. Előfordul, hogy a bőrtokokat másokkal csináltatom meg, de mostanában már arra törekszem, hogy ezeket is magam készítsem el.
Mit tart fontosabbnak egy vadászkésnél, az esztétikumot vagy a praktikumot?
A küllem rendkívül fontos egy vadászkés esetében, hiszen ki szeret egy olyan eszközzel dolgozni, ami eleve nem tetszik neki. A vadász sem szívesen megy az erdőbe egy olyan puskával, amelyre rá sem bír nézni. Az a legszerencsésebb, ha a praktikum és a kényelmi szempontok találkoznak az esztétikummal.
Milyen igényeket támasztanak mostanság a vadászkésekkel szemben?
Kezdenek újra visszajönni a divatba a szénacélból készült, tehát rozsdásodós pengék. Általában 90 és 115 milliméter közötti pengehosszakkal és 12 centis markolatokkal rendelnek késeket. A markolatanyagoknál manapság a mamutagyar és az elefántcsont igazán népszerű, persze ezek roppant drága alapanyagok.
Mennyit áldoznak a megrendelők egy vadászkésért?
Bizony, olykor több százezer forintot is megadnak egy különleges, egyedi elképzelések alapján elkészített darabért. Ilyen késeket elsősorban a gyűjtők igényelnek, mindenekelőtt esztétikai célból. Persze lehet velük vágni, meg lehet őket markolni, de leginkább már csak a díszítettség jellemző rájuk. Nálam a funkcionális vadászkések 20-50 ezer forintba kerülnek, ez viszonylag megfizethető kategóriának számít.
Szokott vadászni?

Íjjal és puskával is vadászom. Én egy műhelyben, egyedül dolgozom, nem csoda, ha a vadászat kikapcsolódást, nyugalmat jelent a számomra. Szeretek a vadásztársakkal csoportos vadászatokon részt venni, és az apróvadvadászatokra is kimondottan szívesen járok. Ilyenkor jóval több barátommal találkozom, mint egy nagyvadas lesvadászat alkalmával. Ha nem is történik semmi, akkor is remekül érzem magam a társakkal az erdei környezetben. Igazi kikapcsolódás.
Nemrégiben jelentős elismerésben részesült.
Valóban, tavaly késes népi iparművész lettem. Ez egy hosszas, négyéves zsűriztetési folyamat eredménye. A Népi Iparművész Tanács elé kellett bocsájtani bizonyos számú alkotást, amely a 19. századi népi kultúrának az anyaga. Vadászkésekkel is be lehetett kerülni, én népi bicskát és kést is készítettem a modern vadászkések mellett. Büszke vagyok a címemre.

Bobák Róbert

Hamarosan teret nyerhet az íjas vadászat

A vadászat lényege nem a gyilkolás, annak idején úri sportnak számított, ma is úri tevékenység, meg kell tehát adni a tisztességet a vadnak, magunknak, a társainknak, az egész kultúrájának. Szántó Szabolcs szerint a magyar vadászok lehetnének igényesebbek is.
– Az íjas vadászat egyre jobban fejlődik, egyre nagyobb teret hódít magának. A vadászmorál alapvető változására lenne szükség, hiszen napjainkban a legtöbben lenézik az íjas vadászatot, még egy kicsit mereven állnak hozzá. Pedig nem csak puskával lehet tisztességesen vadászni. Véleményem szerint egy kicsit lehetnénk igényesebbek saját magunkkal is, mind a felszerelésünkben, mind az öltözködésünkben. Nem arra gondolok, hogy méregdrága késekkel kellene dolgozni, de én nem szeretem azokat, akik a kínai piacon vett, műanyag markolatú késeikkel és olcsó terepruháikkal villognak. Ahogy Széchenyi is ünnepnapnak nevezte a vadászatot, mi utódok is adjuk meg a módját!

Ha vastag a pénztárca, minden kívánság teljesül

Természetesen egy vadászkés esetében sem elhanyagolható, mennyit tud áldozni rá a megrendelő. Ha valaki több százezer vagy akár félmillió forintnál is nagyobb összeget kínál a késes mesternek, valóban egyedi, csodálatos remekművet vihet haza a műhelyből. – Sokaknak egyáltalán nem akadály, hogy drága késeket rendeljenek, meg is engedik maguknak a luxust. Egyszer rendelésre készítettem egy hullámdamaszt pengéjű kést, amelynek agancsmarkolatába egy cápa alakját faragtam. Valóban gyönyörű darab lett, mint kiderült, egy hajóskapitánynak szánták ajándékba, persze nem kis összegért – mondta Szántó Szabolcs, akinél a minőségi damasztkések 60 ezer forintból indulnak. – A közel félmilliós vadászkéseknél már gravírozott, vésett, csontmetszett mamutagyarat, elefántcsontot használunk, nagyon komoly damasztpengével dolgozunk, struccbőr- vagy krokodilbőrtokokkal egészítjük ki. Ezek a kiegészítők nagyon megdrágítják a terméket.

Forrás: Élményvadász Magazin