A Chapuis Armes már hozzászoktatott bennünket a megszokottól némileg eltérő golyós fegyverekhez. Ebben az évben ismét léptek egyet előrébb, hiszen a márka golyósexpressz- és sörétespuska-kínálatának jó része igencsak vonzó „kerek” baszkült kapott.
A Super Orion család a Saint-Etienne-közeli székhelyű márka bock sörétes és golyós fegyvereiből áll. Alapjellemzői régóta ismertek: nem túl mély baszkül, amely kalibertől függően több méretben is létezik, Blitz-lakatos elsütőszerkezet, igényes gyártás, nagyon szép fával, gyakorlatilag minden változatban, mindezt pedig csábító kivitel koronázza meg.
Amikor az új jövevényt előszedtük a kofferjéből, nem csalódtunk. A fa minősége például azonnal szembe ötlik. Az egyenes hátú tusa egyszerűen fejedelmi. Tökéletes olajos tükörcsiszolás hangsúlyozza a csodálatosan kontrasztos erezetet. A célzást egy kis, perem nélküli német pofadék segíti. Az agytalpborítás áttört, „azsúrozott”, csakúgy, mint a markolatrózsa, mindez jóféle acélból. A sátorvasnak egy nyúlványa van, amely a markolatrózsáig ér, a pisztolymarkolaton pedig Wundhammer stílusó kidudorodást találunk, amely kitölti a fogó kéz tenyerét. Kitűnő rovátkolás borítja mindkét oldalát. A ravaszvédő kengyel egyik oldala lekerekített, gravírozott, és egy ovális rész rajta csak arra vár, hogy a tulajdonos nevének kezdőbetűit belevéssék.
Az előagy értelemszerűen olyan fából készült, amelynek színe és szerkezete illik a tusáéhoz. Formája tulipános és gömbölyded, hogy jól kitöltse a fogó kezet, a rovátkolása remekül tapad, és felületének jó részét fedi.

A nálunk lévő változat karcsú oldallemezeket kapott, amelyek a baszkülhöz hasonlóan kézzel gravírozottak: fél-mélyvésett motívumokkal a baszkül elülső részén és ugyanolyan, mélyvésett motívumokkal keretezett, finomvésett állatjelenetekkel hátrébb. A vésnök, a számos szakmai díjjal kitüntetett Bruno Cassetto szignózta is művét, de a lehető legdiszkrétebben. A szarvas, az őz, a vadkan, a koca és az őzbak a legjobban megrajzoltak közé tartoznak azok közül, amelyeket volt szerencsénk megfigyelni. A kerek baszkült körbevevő jelenetegyüttes egyfajta „nem is tudom, hogy nevezzem” hangulattal gazdagítja a márka szokásosan magas gyártási minőségét.

Házi csövek

A Chapuis Armes komoly figyelmet szentel csöveinek minőségére, és ez alól a Super Orion sem kivétel. Esetében hidegen kovácsolt csövekről beszélhetünk. A cső eredeti állapotában csupán viszonylag rövid, kifúrt acéltömb, amelyeket erős, hidraulikus kalapácsok ütnek egy, a töltényűr formáját és a huzagolás profilját is viselő acéltüske köré. A tömb megnyúlik, és nyers cső válik belőle, amelyet már csak esztergálni kell, hogy végső formáját megkapja.
A hidegen kovácsolt csövek híresek pontosságukról és erősségükről. Az ilyen megmunkálás a fémszerkezetet pozitívan befolyásolja, a fém hidegen feledződik. A mi tesztjeink értelemszerűen csak egy bizonyos töltényszám kilövésére korlátozódnak, tehát az erősséget, tartósságot illetően nem formálhatunk véleményt. Ami ellenben a pontosságot illeti, még túl is szárnyaltuk a gyári lőeredményeket, méghozzá úgy, hogy nagyon stabil támaszról, csak a szabad szemű célzóeszközök használatával ugyanazokat a Norma Oryx lőszereket használtuk. Két golyónk egész egyszerűen érintette is egymás nyomát, a szóráskép pedig 50 m-en sohasem volt nagyobb 2 cm-nél. Nem túl gyakori dolog ez, megérdemli, hogy felhívjuk rá a figyelmet. Az is, hogy hasonlóan jó eredményeket tapasztaltunk kevésbé „egyértelmű” lőszerekkel, így például Barnes XLC „kék golyós” Sellier & Bellot-kkal: semmilyen gondot nem okozott ugyanilyen lőképet elérni. Ebben minden bizonnyal a jól átgondolt irányzék és célgömb is szerepet játszik.

Jó elgondolás jó kivitelezése

A célgömb egy fehér gömb, amelyet „el kell helyezni” az irányzék lapocskájának félköríves kivágásába. A nézőkén három piros rovátka van. A lövés beállítása úgy történik, hogy a célgömböt a becsapódás magasságába állítjuk, és a nézőkét a fecskefarokban a vízszintes beállításhoz igazítjuk. Gyárilag kicsit alacsonyan volt, de azért központos, a finomabb beállítás pedig időben nem tart sokáig, és elég hozzá egy fél tucat töltény.
Az irányzék a jól tervezett csősín egy rövid szakaszán helyezkedik el, a sín céltávcsőszerelék lábainak fogadására is alkalmas kialakítást kapott. A céltávcső számos típusból kerülhet ki, de a lehető legalacsonyabbat válasszuk, mert a tusa valamennyire azért lejt.
Sok részlet tanúskodik gondos tervezésről és kivitelezésről. Egy centiméternyi hanyagságot sem találhatunk, minden kapott valami kezelést: szelektív lezárások, néha nem túl tömötten – például a csőágy oldalain –, igényesen eldolgozott felületek úgy a látható helyeken, mint a baszkül belsejében.
Az előagy hagyományos emelőretesszel záródik, és ugyanolyan fél-mélyvésett díszítést kapott, mint a reteszház. A mi példányunk ejektoros: az utóbbiak kissé „puhák”, de ez nem azt jelenti, hogy ne működnének, vagy netán rosszul, épp ellenkezőleg. A hüvelykivetés lehetne kicsit izmosabb – főleg huzagolt csőhöz való töltények esetében tűnik ez elengedhetetlennek, márcsak azért is, mert ezek magasabb nyomásúak, mint sima csőhöz való társaik.
A baszkül alján egy cserélhető visszarúgás-erő csökkentő gondoskodik a zár tartósságáról, együttműködve a két háromszög-forma retesszel. A különböző elemek kivitelezése még a baszkül belsejében is figyelemre méltó. Kívül az alsó, oldalsó peremek is lekerekítettek. Ezzel nemcsak légiesebb vonalakat kapunk, de további helyet is nyerünk a kanyargós gravírozás számára. A felső kulcsot szintén ez díszíti. A lágy vonalvezetés ráadásul annak kockázatát is csökkenti, hogy akcióhelyzetben a fegyver beleakadjon a különböző ruhadarabokba. Ennek manapság azért is nagyobb a jelentősége, mert a legújabb szabályok kötelezővé teszik egy, a vadászöltözetre húzott, feltűnő színű mellény vagy válltakaró viselését, és ez – főleg bővebb biztonsági „szerelés” esetében – jócskán növeli a „gabalyodási” esélyeket. Itt azonban a felső kulcson kívül semmi sem áll ki sehonnan. Persze posztolás előtt ettől még tessék mindig alaposan meghúzni a biztonsági mellények pántjait!

Ahogy az a márka fegyvereinél nagyon gyakori, az első elsütőbillentyű jól beállított, se nem nehéz, se nem túl érzékeny, és úgy tesz lehetővé gyors első lövéseket, hogy nem kell véletlen elsütéstől tartani. A második billentyű ugyanakkor – legalábbis az általunk kipróbált modellen – különösen kemény volt, és sokat nyert volna némi finomítással: hiszen az teljesen elfogadható, hogy álló vadra történő lövéskor, ha duplázni kell, a második lövés már nem lesz olyan pontos, mint az első. Mindenesetre a lövészek, akik váltották egymást a lőállásunkban – mindannyian igencsak tapasztaltak – végül mindannyian hozzászoktak, egyedül a támasztékról történő lövések zavartak bennünket egy kicsit. Hajtóvadászaton, amikor az adrenalin dolgozik, és felugrik a vad, a második billentyű súlyát észre sem vesszük.
A 8x57 mm-es JRS-tölténnyel keletkező visszarúgást a dióból készült szép tusa jól kezeli, legalábbis addig, amíg nem túl hosszú nyakú vadász lő vele. A tusa nem éppen vékony, ez ebben a puskakategóriában elég ritka dolog, és jó előjel arra vonatkozólag, hogy milyenek lehetnek a lövések szárazabb töltényekkel, mint például .30 R Blaserrel, vagy erőteljesebbekkel, mint amilyen a 9.3x74 mm R: a minél kisebb tömeg utáni hajsza néha komoly hátrányokkal is jár, és a szerkesztőségben mindannyiunk őriz néhány fájdalmas emléket olyan, túlságosan is könnyű és filigrán expresszekkel történt találkozásokról, amelyeket egyáltalán nem vérszegény kaliberekre méreteztek...

Csupa kerekség ez a szépség

A kerek baszkülök egyáltalán nem képeznek világrengető újdonságot – gondolhatják azok, akik hajdani nagy fegyvermesterek munkáit is ismerik. Túl nagy kockázot nem vállalunk, ha azt állítjuk, hogy mindazoknak, aki a puskaművesség történetében nyomot hagytak, egyszer biztos eszükbe jutott kerek baszkült készíteni. Úgy oldallakatos sörétesek, mint többé-kevésbé fejlett Anson & Deeley baszkülök is viselik e stílusjegyet. Az esetek többségében nincs alapvető műszaki különbség kerek és szögletes baszkül között, de erősség és tartósság tekintetében sem különböznek. Sokkal inkább az elegancia és a megjelenés kérdésében. Természetesen az esztétika más, szubjektívebb megközelítést kíván, de az biztos, hogy a hosszú várakozások alatt, amikor azért fognunk kell a fegyvert, a kényelem sem lényegtelen szempont...
A Chapuis Armes sikeresen vette az akadályt: a már jól bejáratott és világszerte jól elfogadott fegyvercsaládot mind esztétikai, mind gyártási szempontból kiválóan sikerült „átalakítania”. A gravírozás gazdagsága, a fa minősége, a különösen igényes kivitel mind egy-egy újabb ok arra, hogy a biztos lábakon álló, de újítani mégsem rest francia cégben továbbra is töretlenül megbízhassunk.
Alain F. Gheerbrant

Technikai adatok

Név: Chapuis Super Orion Artisan
Gyártó: Chapuis Armes
Forgalmazók: fegyverszaküzletek
Fegyver típusa: luxus kivitelű golyós expressz
Tesztelt kaliber: 8x57 JRS
Egyéb kaliberek: 9.3x74 mm
R, .30 R Blaser, igény szerint egyéb kaliber is rendelhető
Csőhossz: 55 cm (egyéb kaliberekben 60 cm is)
Fegyver hossza: 99 cm
Agyazás: luxus diófa (a tesztpéldányon 6 csillagos), domború pisztolymarkolat, egyenes hát, német pofadék
Előagy: emelőlapos zár, tulipános, gömbölyű keresztmetszetű
Elsütés: kettős elsütőbillentyű (egybillentyűs opciósan rendelhető), Blitz-lakat
Célzóeszköz: irányzék a csősínen, lapocskák élénk rovátkolással, fehér célgömb
Optikai szerelék: előkészítve a csősínen


Az ÉlményVadász értékelése

+ kifinomult új, kerek baszkül
+ különleges minőségű diófa
+ szép gravírozás
+ lőpontosság

- nehéz második elsütőbillentyű
- kissé nagy távolság a markolat és az első billentyű között

Forrás: Élményvadász Magazin