Fejes Tibor baráti meghívást kapott Borsod-megye déli részében. A vendégvadászat mindig örömteli alkalom egy vadász életében.

Jóbarátja, viccesen előre figyelmeztette, hogy vaddisznót még keresve sem fog látni, de azért ne keseredjen el. Ha sikerült elejteni valamit, azonnal szóljon és indulnak segíteni!

A megye vaddisznó állományában az afrikai sertéspestisjárvány óriási pusztítást okozott . A helyi vadászok beszámolói szerint már két éve vaddisznónyomot se látott senki. A téli hónapokban a szórókon kihelyezett vadkamerák egyszer sem fotóztak vaddisznót az elmúlt időszakban. Egy-két kóbor egyedet kivéve, gyakorlatilag a vaddisznó kihalt a megyében.

Mindezt leszámítva Fejes Tibor örült, hogy cserkelhetett a vadászterületen. Egyéni vadászata során egy hegyről indult el lefele, egy völgy irányába, meg-megállva a kora hajnali, ébredő erdőben. Mivel csak jól akarta érezni magát, és nem nagy tervekkel érkezett, gyönyörködött a tájban. A reggeli fényekben keresőtávcsövét használva, tőle körülbelül 150 méterre meglátott egy nagy sötét foltot egy tölgyes közepén, amit először egy hatalmas tuskónak vélt.

Szinte érthetetlen volt a látvány, mert az összképbe egy tuskó valahogy sehogy sem akart „beférni”. A tapasztalt vadász egyre közelebb cserkelt. Egyre világosodott, és a fényviszonyok is egyre jobbak lettek. A nagy tuskóról pedig gyorsan kiderült, hogy egy hatalmas vaddisznókan, ami éppen makkozott. A terület mindenhol erősen fedett volt, kivéve azt a 100 méter szakaszt, ahol éppen a termetes kan tartózkodott . Tibor nem értette, hogy lehet éppen most ekkora szerencséje. A nemrégen vásárolt 8,5 x 63-as puskájával lövést tett a kanra. Szinte biztos volt, hogy egyből helyben tudja marasztalni élete egyik legnagyobb vaddisznóját. Nem így történt. A becsapódás hangja egyértelműen jelezte a találatot. Ennek ellenére a kan egy hegynek felfelé tört, ami ember számára szinte megmászhatatlan. Újabb lövések dördültek mire a nagy kant birtokba tudta venni a vendégvadász.

Nagy volt az öröm! Az elejtést, és a birtokba vételt követően azonban elkezdtek fokozódni a problémák. A vaddisznókan becsült tömege megközelítőleg 240 kilogramm lehetett. Az elejtés után azonnal hívta jóbarátját, akit ugyanúgy megviccelt, mint a vendéglátó a cserkelést megelőzően. Több perc telt el, mire a vendéglátó belátta, hogy a vendége mégsem viccel, és valóban egy nagy kan várja a területileg illetékes vadászokat. Mivel a vaddisznó óriási volt és ott, azon a területrészen nincs út, több emberre várt ezt a nemes feladat. Az igazi küzdelem csak most kezdődött el. Felfelé képtelenség lett volna kivinni a disznót, így csak egy választásuk maradt. Többed magukkal először a disznót lehúzták a völgy aljára, ahol egy patakot értek el.

A segítők és a vadászok a patakon keresztül tudtak csak tovább haladni. Megközelítőleg 50 méter kellett csak felfelé húzni, ami sok-sok pihenőt tartva, végülis sikerült. Senkinek nem kívánok még hasonlót sem – morogtak egymásnak a jelenlévők.

A terítékre hozott vaddisznót körülbelül 10 évesre becsülték a helyi vadászok. Soha, senki még nem is látta ezt a kant, ami vélhetően egy váltókan lehetett. A nagyagyar hossza elérte a 22,5 centimétert – összegezte élményeit Fejes Tibor az Agro Jager-nek.

Írta: Dr. Szilágyi Gergely

Forrás: Agrojager