Élete első nagy lilikjét hozta terítékre a berettyóújfalui Balázs Tamara, aki barátai meghívására érkezett Derecskére, a Barátság Vadásztársaság területére. Napok óta esett az eső és olyan helyt is megjelentek a vizek, ahol már évtizedek óta nem láttak a helyiek.

Több napja szó szerint szakadt az eső és barátnőimmel Szőllősi Judittal és testvérével Grétával a két ünnep között is tartottuk a kapcsolatot. Berettyóújfalu Debrecentől délre fekszik és Juditék közvetlen a szomszéd településen Tépén élnek. Együtt jártunk vadásztanfolyamra, akkor lettünk jóbarátok – vágott bele Balázs Tamara.

Judit édesapja és a családja is gazdálkodik, mind amellett vadászik is. Azonban édesapjuk elfoglaltsága miatt nem tudtak kimenni vízivadra vadászni. Ekkor jött az ötlet, hogy megkérik az unokatestvérüket, Lalit – ifj. Gurzó Lajost- , hogy lenne-e kedve elvinni őket vadászni?!

Rendkívül rossz idő volt és a lányok tudták, hogy ez egy vissza nem térő alkalom! “Lali” Tépén nőtt fel, igen jól ismeri a határt, gazdálkodik és azt is tudta, merre jár a liba! Sokat nem is kellett győzködniük, hogy menjenek ki vadászni! Persze jól tudta, hogy hárman, nagyobb esélyük lesz, mintha egyedül várná a szerencséjét.

Míg nyáron aszállyal küzdött az ország és súlyos károkat szenvedett el az egész Alföld, most vízben úszik a határ. Megfutotta a réteket a víz és már a vetéseken, partosabb, magasabb részeken is csillog a föld színe. Lassan telítődnek a talajok vízzel! Nem is baj, mondják a gazdák, mert végre a talajvíz és a talajfelszín nedves rétegei összeérnek!

Juditnak és Lajosnak nem titkolt szándéka egyébként az volt, hogy elejthessem életem első vadlibáját – mesélte Tamara. Persze rettentő izgatott voltam én is, mert a derecskei vadászterület igazán különleges is.

Ifj. Gurzó Lajos – “Lali” – azt javasolta, hogy az Nagy-nyomás pusztában tegyünk egy próbát és meglátjuk, hogy merre fordul a szerencsénk, meg persze a vadliba. Szakadt, szinte ömlött az eső és nyilván ez is kellett ahhoz, hogy a csillagok alatt járó liba lejjebb ereszkedjen. Nehéz körülmények közé keveredtünk, mert arra is vigyázni kellett, hogy a csizmáink meg ne merüljenek. Járt, forgott körülöttünk a liba, de unokatestvérük türelmesen várt. Egyszer aztán egy csapat ránk fordult. Röptük lassúnak tűnt, de jó előre figyelmeztettek, hogy annak ellenére gyors tempóban érkeznek.

Sok időm nem volt a gondolkodásra és ahogy gyakoroltunk a lőtéren eléfogtam a libáknak, helyesebben egynek, amelyiket megcéloztam. A barátaim nem is lőttek, így még rájuk se tudtam fogni, hogy nem én lőttem, mert az első lövésre összecsapta a szárnyát. A fegyverem egy 12/76-os Bettinsoli Italo bock, amelybe RC 32 grammos töltényt használtam és a többiek véleménye szerint is jó 50 méterre lehetett a csapat.

Nem is dupláztam, mert nagyon örültem a vadlibámnak és a lövésem után áthúzott felettünk a csapat. Pár perccel később aztán ránk borult a derecskei téli éjszaka. Mi meg ott álltunk négyen a sötétben, bőrig ázva életem első libájával.

Nagyon hálás vagyok a barátaimnak a meghívásért és szerencsésnek is érzem magam, hogy ilyen barátokat kaptam – tájékoztatta lapunkat Berettyóújfaluból, Balázs Tamara.

Dr. Szilágyi Bay Péter
Fotó: Szőllősi Judit, Szőllősi Gréta, Balázs Tamara és ifj. Gurzó Lajos

Forrás: Agrojager