Éppen ötödik éve vadászom a nógrádi területeket, ahol eddig három őzbakom került terítékre, de mind közül, azt hiszem, erre az őzbakra vagyok a legbüszkébb – tájékoztatta az Agro Jager Newst, Lacházi Barbara őzbakvadász.

Az elmúlt időszakban nagyon megsokszorozódtak a teendőim – vágott bele – és igen, sok rossz dolog is történt az elmúlt időszakban velem, így alig vártam, hogy kijuthassak lesre. Azon a területrészen, egy mintegy 40 hektáros lucernás húzódik, amelyen rendre, egy nagyobb rudli őz is megjelenik. Innen nem messze indultam be egy erdei lesre, mert mindig láttam ott egy-egy átváltó őzbakot és talán disznókba is botolhatok. A kíváncsiság vitt előre és igazán nem kötöttem a kint tartózkodásomat, ha úgy vesszük a vadászathoz, de azért nagyon óvatosan, cserkelve közelítettem meg a lest.

Már egy órája ültem kint, amikor törést hallottam az erdőből – folytatta Lacházi Barbara. Körbenéztem, de semmi mozgást nem fedeztem fel. Talán egy perc is eltelhetett, mikor egy mezei nyúlra lettem figyelmes. Gondtalanul ugrált előttem, én pedig nézegettem. Ám, ahogy lestem utána, egyszer csak megjelent egy első éves őzbak. Ígéretes bakocska állt meg előttem s talán 6-7 év múlva kívánatos agancsos lehet. Mindeközben a túloldalon feltűnt egy másik őzbak is. Igen, megelevenedett az este és arra gondoltam, hogy hátha egy erősebb őzbak állt fel. Izgatottan kaptam a távcső után. Lássuk, ki van itt – emlékezett vissza.

Bokor mögött, takarásban állt, így várnom kellett. Mikor tisztán mutatta magát, akkor kétszer is megnéztem, hogy jól látom-e? Egy öreg őzbak nézett vissza rám. Gyönyörű, lefolyt rózsája is árulkodott a koráról. Agancsa felemás állású és nyársas!

Ekkor határoztam el, hogy terítékre hozom és a puskát felvettem a les oldalától. Vártam, hogy kilépjen és az egész testét jól láthassam. Sokszor tétovázok – meséli lapunknak a szerencsés elejtő -, de mindig megvárom a biztos lövés pillanatát.

A dörrenés megrázta az estét és az őzbakom tűzben rogyott. Kiürítettem a puskám és mikor odakapom a tekintetem azt látom, hogy hirtelen felpattan, felugrik és elvágtázik az erdőben. Újra végiggondoltam: a lapocka mögé céloztam, lepergett előttem újra a pillanat és pár perc várakozás után a rálövés helyén álltam. Mi történhetett? – tettem fel magamban a kérdést.

A rálövés helyén aztán jól látszódott az elugrás és a rengeteg vér. A színe is jelezte, hogy pontos volt a lövésem. Felvettem a nyomott és jó 40 méter után rátaláltam az őzbakomra.


Telefonáltam és közben kihúztam az őzbakomat. Hálás voltam mindenért, hogy egyedül vadászhattam őzbakra s hogy az erdő ilyen trófeával ajándékozott meg. Hamarosan megérkezett a párom, a földterület tulajdonosa és más vadászok is. Jól esett a gratulációjuk és sokan megnézték a nem mindennapi trófeát. Kétségtelen, hogy Diana kegyeibe fogadott – zárta beszámolóját Lacházi Barbara.

Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M. / Fotó: Lacházi Barbara
Forrás: Agrojager