Nyírbogátra indult vendégvadászatra Czidor Gábor, akit jóbarátja, Szalai István várt. Nyírbogáton, a Hoportyó Vadásztársaság gazdálkodik. Debrecenből északkeleti irányba, Mátészalka felé haladva, érjük el az Árpád-kori települést. A Nyírség déli részén járunk.

E tájat valaha Nyírországnak is nevezték, amely a környező területektől élesen elkülönül. Északról a Bodrogköz, a Rétköz, míg délről az Érmellék és a Berettyó-síkja határolja. Nyugaton a Hajdúság és a Hajdúhát, míg keleten a Beregi-sík és a Szatmári-sík veszi körül. A Nyírségben sok geológiai érdekesség, elhagyott folyómedrek és különböző homokformák is megtalálhatóak. A futóhomoktól az agyagig változatos talajokon gazdálkodnak az itt élők. A táj legmagasabb pontja a Hoportyó, amely nem túlzás, de a Tiszántúl és az Alföld második legmagasabb pontja, amely a maga 183 méter tengerszintfeletti magasságával jó 100 méterrel magasodik Szeged fölé. A Hoportyó valaha mozgó bucka lehetett, mára azonban megszilárdult, tudományos nevén nem más, mint egy parabolabucka.

A gazdák országszerte már vetik a kukoricát. Van, aki még kivár, miszerint hideg még a talaj, de az ideje már itt van, hiszen, ha a talaj hőmérséklete eléri a 7 Celsius fokot, nincs mire várni. A vaddisznó előszeretettel látogatja a vetéseket, amelyek fajtától, vetésmélységtől függően sok helyen már sorolnak – tehát a sziklevelek már kibújtak a földből. A Nyírség homokos váztalajai egyébként könnyen melegednek, így dinamikusan fejlődnek a növénykék, különösen most, ezen a csapadékos tavaszon.

Jó barátját, István egy friss kukoricavetés mellé ültette le. Meghagyta neki, hogy figyeljen minden neszre, mert egy kan járja a területet. Lehet, hogy szerencsénk lesz – mondta! Kissé szeles, borult időjárással érkezett az este, de esőt nem hozott. Úgy határoztak, hogy biztosan kitartanak – ameddig csak lehet. Addig maradunk ameddig nem szólsz – így szokott ez lenni a barátok között.

Ahogy elcsendesedett a lesek környéke, megelevenedett a határ és a gabonavetésben előbb a mezei nyulak, majd az őzek is feltűntek. Mindkét vadász számára mozgalmasan telt az alkonyat. Aztán az őzek lassan elhúzódtak, mikor is a zajjal mit sem törődve, szuszogások közepette megérkezett egy vaddisznó!

Addig, addig, hogy átvágott mindenen és majd a vetésig meg sem állt. Akkor már látta Gábor, hogy ez nem éppen a tavalyi nyírbogáti süldők egyike! Azonban számára messze volt és úgy döntött, mindenképpen vár. Kis idő elteltével a kan lassan, de tartva az irányt, az ő magaslese felé haladt. Nem az első vadászata volt és a fegyverlámpa kapcsolóján már ott lapult az ujja. Egyszer csak, amikor úgy ítélte meg, hogy lőtávon áll a vaddisznó, a lámpát hirtelen felkapcsolta, de a következő pillanatban már dörrent is a 7X64-ees fegyvere: a Zastavája megtörte a csendet. A lövés hangja után a becsapódás is tisztán hallható volt, amit utóbb barátja is megerősített.

A vaddisznó helyben maradt és a hamarosan a másik lesen csörgött a telefon. A vonal végén barátja szólalt meg:” Gratulálok!”.

Czidor Gábor az Agro Jager Newsnak kiemelte, hogy amikor együtt közelítették meg a vaddisznót, egyre erősödött benne az élmény, mert azt tudták, hogy nagy disznót lőttek. Mikor megálltak mellette, látszódott igazán, hogy tényleg nem egy tavalyi süldőt hoztak terítékre. A kan súlya 140 kilogrammot nyomott. Korát négyévesre tették és az agyarak hossza várhatóan eléri a 17 centimétert. Czidor Gábor lapunknak elmondta, hogy a baráti meghívást soha nem fogja elfelejteni és páratlan élmény volt nemcsak a vadászat, hanem az, hogy barátjával együtt vehették birtokba, ezt a nem mindennapi a nyírbogáti kant.

Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M. / Fotó: Szalai István és Czidor Gábor
Forrás: Agrojager