Rittlinger József, Somberek határában, a Sombereki Cselevölgye Vadásztársaság területén, gímszarvasbikára vadászott. Élményeiről beszámolt lapunknak:

A Sombereki Cselevölgye Vadásztársaság 1997 –ben alakult, a bári Dunagyöngye Vadásztársaság jogutódjaként jött létre. Vadásztársaságunk területe 8321 hektár, Somberek, Mohács, Székelyszabar, Lánycsók, Görcsönydoboka közigazgatási területén található. Vadásztársaságunknak jelenleg 34 fő a taglétszáma.

Vadászterületünk apróvadas terület, a nagyvad – szarvas, vaddisznó – váltóvadként fordul elő: tavasztól őszig a különböző mezőgazdasági kultúrákban jelentős károkat okoz.

Az őz, az a vad, mely területünkön elfogadható létszámban található. Tervszerű gazdálkodással, megfelelő számú őzbak, suta és gida évi kilövésével kell biztosítani az állomány szinten tartását ill. növekedését. Az éves vadgazdálkodási terv vadfajonként kilövési tervszámokat ír elő. Eszerint a 2022/2023 –as vadászati évben szarvasból összesen 70 db (25 bika, 25 tehén, 20 borjú), őzből összesen 32 darab (25 bak, 20 suta és 20 gida), vaddisznóból összesen 120 darab kilövése a terv.

Nagy reményekkel vágtunk neki az idei bikaszezonnak. 2023. szeptember 2- án mentem ki Somberek Dolina nevezetű területrészére a 23- as számú leshez. Ez egy 37 hektár nagyságú erdőterület, amely egy völgyben helyezkedik el. Itt folytat a társaság egy hektáron vadföldművelést. A terület kívül lesekkel szegélyezett. Az erdőgazdálkodásnak, a vadföldnek és az elhelyezkedésnek köszönhetően a gímszarvasok előszeretettel látogatják, ezért is esett az esti lesválasztás a 23 – as számúra. Előtte 15 ha lucerna található, továbbá a déli oldalról szőlőhegyek, Mohács városa terül el és a vad ennél kijjebb már nem merészkedik.


Este 18:30 -kor foglaltam el a helyemet. Szép idő volt, délnyugati légmozgással. Három-négy egerészölyv pásztázott a levegőben. Frissen bálázott volt a terület és a bálákat még nem szállították el. 19 óra körül egy nagy füstifecske raj lepte el az eget, a távolban megjelent egy egerésző róka, majd 19:15- kor megjelent két fiatal gímbika. Egy jó képességű spiszer, körülbelül 50 cm szárhosszal, mellette egy második agancsú bika. Szemág, jégág és egy szár. Elszórakoztattak az egymással való rivalizálásukkal.

Később egy erőteljes morgást hallottam, ami arra engedett következtetni, hogy valami komolyabb, erőteljesebb gímbikát is rejt az erdő mélye. Ez be is igazolódott. 19:50- kor kiváltott az erdőből, majd megállt egy pillanatra, szétnézett. Utána az öt méterre lévő napraforgóba beváltott. Ez az idő elég volt arra, hogy elbíráljam, de azzal szembesültem, hogy a napraforgóból csak a nyak és a fej látszott ki. Lélekben már vágytam az elejtésére.

Akkor vettem észre, hogy a nyolcadik vagy tizedik sorban, – nekem keresztben – halad a napraforgóban. Felcsillant a remény, hogy abba az irányba, megy, ahol a napraforgóban egy nagy vetési hiba volt. Amikor oda beért – körülbelül 180 m-re volt tőlem – eldördült a lövés, amely célzottan a nyaktőre irányult. Egy határozott ugrással jelezte a vad a találatot és eldőlt.

Majd a lesről leszállva, elmentem a vadhoz, birtokba vettem és negyedóra múlva telefonáltam a barátomnak, hogy jöjjön segíteni.

Másnap terítéket készítettünk. A tájegységi fővadász jött kürtölni és így búcsúztattuk el a vadat, megadva neki a végtisztességet.

Írta és fényképezte: Rittlinger József
Forrás: Agrojager