Vári István barátaival vaddisznóra vadászott a Beregben. Élményeiről beszámolt lapunknak:

Izgalmas és emlékezetes két hetet tudhatok a hátam mögött. Az iskolai farsangról és szalagavatóról már beszámoltam, rengeteg fotót mutattam be. Azt is bemutattam, hogy tanulóink milyen sikeresen vették az ágazati vizsgát.

Esténként és hétvégén sokat vadásztam, ahol ügyesen meg is fáztam, melyet komoly antibiotikumos kúra követet. Mára jó eredményeket mutatott a kontroll vizsgálat. A vese problémák is elmúltak. Ezért aztán ismét vadásznom kellett tegnap estére is. Különben pedig betartottam doktornéni parancsát, mert csak az utolsó szem gyógyszer bevétele után indultam barátaimmal a Beregbe vadászni.

A vadászatokról is adnék némi ízelítőt. Sok baráttal szép eredményeket értünk el. Ignéczi Csaba, Dr Farkas Péter és Oláh Sanyika szarvas tarvadakat, aranysakált és rókát lőtt. Ősz Laci barátom pedig két disznót és két dám tarvadat ejtett el az én vendégemként. Az én puskám csövébe sem költött bele az egér! Tegnap estére Csabával három disznót is sikerült terítékre hoznunk. A 300. vaddisznó elejtésére eléggé hosszadalmas várakozás után került sor. Most viszont pár hét alatt ötöt is lőttem és barátaim is elejtettek még négy darabot. Jól beindult ez az üzlet is.

Tegnap délután már tűkön ültem, hogy mikor érkeznek meg a fiúk. Ki voltam éhezve a vadászatra, mint éhes disznó a makkra. Csaba, Dudás Gabi és Sanyika szokásukhoz híven most is késtek. Ennek ellenére vidám hangulat közepette érkeztünk Beregdarócra. A Beregszászi erdő közelében lévő vetések mellett helyezkedtünk el vadkárt elhárítani.

Sötétedés előtt Csaba felől lövés zaja verte fel a csendet. Szólt is azonnal a telefonom, hogy lőtt egy disznót és úgy látta, hogy az én nyiladékom felé is közeledik egy konda serte vad. Figyeltem, mint a vett malac. Észrevettem az erdő szélétől pár lépésre egy hatalmas disznót, de a fák közé nem tudtam belőni. Aztán gondolt egyet és óvatosan elsunnyogott. Csak a büdös szagát éreztem még egy darabig. Most már a belső erdei nyiladékra figyelek és észreveszek kb 300 méterre két nagy disznót, akik átváltottak jobb oldalra. Ez már nem is igaz! Nincs szerencsém! Ilyen messzire nem célszerű lövöldözni. Aztán jobb oldalról fekete alakok jelennek meg a fiatal tölgyfák között. Disznók! Gyorsan magamhoz térek.

Távcsövezem a kondát, akik a nyiladék felé tartanak nagy unottan. Eltelik jó 15 perc mire az első kilép aztán a második, majd a harmadik. A többiek az erdőben turkálnak. Ez a harmadik viszont jól áll és elejthetőnek tartom. Hát akkor hadd szóljon! Az oldalba lőtt kis kan halálvágtával elugrott balra, a többiek jobbra vissza, ahonnan jöttek. Gyorsan elő a kis hőkamerám és látom a meglőtt, mozdulatlan disznót a fák között. Amint visszanézek akkor veszem észre, hogy nyiladéktól 5-10 méterre állnak a megijedt társak, majd kis tétovázás után ismét elindulnak felém. Most egy nagyobbat veszek célba, aki lövésemre helyben is marad. Gyorsan újra kell töltenem, mert megint megindultak felém. Ez nem igaz!

Ilyen csak a mesében van! Aztán egyre erősödő zúgással megjelenik a határvadászok helikoptere. Körülnéz és folytatja útját. Tudják, hogy ott vadászunk, mert bejelentettük az ügyeletre. A disznóknak pedig már elegük lett ebből a zsivalyból, durrogtatásból. Futtában visszatörtek felém. Volt még lőszer a tárban. A nyiladékon átugró két disznó közül a hátsóra célozva leadtam még egy lövést, ami nem csoda, hogy célt tévesztett. Aztán kissé beljebb még kettő is átrohant az úton, de értelmetlennek tartottam a további lövöldözést és letettem a puskámat.

Izgalmas este volt, annyi szent. A pestis járvány előtt tudtunk ilyen szép eredményeket elérni. Mostanra viszont kezd visszaállni a régi állomány. A vadakat összeszedtük, alig fértek el a vadszállítón. Az újjáalakított vadászházunknál készítettük el a terítéket és adtuk meg sertevadjainknak az ünnepélyes végtisztességet.

Most pedig nézzetek meg néhány vaddisznós fényképet. Én pedig továbbra is bámulom a vadakat, nézem a halakat!
Persze a csinos hölgyekről sem veszem le a szememet! Üdv a vadásznak és minden tisztelet a vadnak!

Írta: Vári István
Forrás: Agrojager