A falusi kakasok még javában húzták a lóbőrt, amikor megszólalt a vekker hajnali 2 óra 45-kor. Gyorsan összekaptam magam, mert ma hajnalra libavadászatot terveztünk a Hajdúságban. Jócskán sötét volt még, amikor elfoglaltuk leshelyeinket és kiraktuk a csali libákat.

Izgatottan vártuk a világosodást. Egyszer aztán meghallottuk és megláttuk a libákat. Szabolcs fújta a libahívót és már jöttek is a madarak. Az első csapatra rá sem lőttünk, mert nem értettük meg egymást. A következőből már leszedtem egy nagy liliket. Nemsokára egy nyári lúddal is sikerült lőkontaktust teremtenem.

Aztán Csaba percei következtek, melyet újabb két nagy lilik bánt meg. Már csak Péternek kellene egy libát lelőni, de arra még várni kellett egy kevéskét. Aztán bejött. Péter is terítékre hozott egy liliket. Csabáék elmentek a hátrahagyott autókért, de előtte megjegyezte, hogy lőhetnénk még egy libát, míg visszajönnek. És láss csodát! Észrevettem négy közeledő nyári ludat. Viszont azt is láttam, hogy a fiúk elindultak az autókkal. Gyorsan felkaptam a telefont és rászóltam Csabára, hogy álljanak meg. Szerencsénkre a libák már nagyon közel repültek és Péternek is sikerült egy hatalmas nyári lúd elejtése.

Így aztán óriási szerencsével, na meg a vadászok védőszentjeinek közbenjárásával sikeresen zártuk a libaszezont.
Ettől rosszabb sose legyen!
Üdv a vadásznak és minden tisztelet a vadnak!

További képek itt!

Írta és fényképezte: Vári István
Forrás: Agrojager