Különös éjszaka volt

Részletek: 2017. február 23.; Találatok: 1475

Az alábbi beszámolót Császár Gergely olvasónktól kaptuk:

„2017. február 16-ot írunk, szokásos esti vacsorámat elfogyasztottam, majd a fárasztó nap után nyugovóra tértem…

Egy hete voltak itt külföldi vendégvadászok szarvasra és disznóra. Első este egy fent hagyott kukorica tarlóra ültem fel az egyikkel, ahol épp szürkület vége felé érkezett meg egy konda disznó, amelyet egy nagyobb testű kan kísért lemaradva 2-300 méterre. A vendéggel meg is beszéltem, hogy ha lőtávon belül lesz, akkor megpróbálhatja elejteni. Ez mind így is történt, de sajnos elhibázta. Amikor a vad futott elfelé, akkor mintha valami érdekességet láttam volna a bal szélén a fejének, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, gondolván, hogy egy kukoricaszár darab vagy valami más ragadt oda…

Na, de térjünk vissza ahhoz a bizonyos estéhez!

Éjjel 11 órakor megébredtem és különös érzés töltött el. Valami azt súgta, hogy az a kan még visszatér oda valamikor ahol a vendéggel láttuk. Nem hagyott nyugodni a gondolat, ezért elterveztem, hogy kimegyek vadászni. Felkeltem és „szép komótosan” neki fogtam az öltözködéshez. Vállamra „csaptam” a .30-06-osom, beültem az autóba és a második szomszéd faluban, Dákán beiratkoztam éjféltől abba a körzetbe, ahol a múltkor elhibáztuk a kant.

Az égbolton gyönyörűen ragyogtak a csillagok és szórta fényét a majd 3/4 hold.

Pápasalamon után kontroláltam a szelet és gondolatban átfutottam melyik oldalról is közelítsem meg a lest. A tábla előtt 3-400 méterre letettem az autót és lassan rácserkeltem a tarlóra. A hozzám közelebbi szélén épp őzek csipegettek, de óvatosan ki tudtam csúszni észrevétlenül. Tüzetesen neki álltam végigpásztázni a területet, de a feléig sem jutottam el, amikor megpillantottam egy nagy fekete testet úgy150-200 méterre. A szívem majd kiugrott a helyéről! Az őzektől mozdulni nem tudtam, kénytelen voltam tehát várni. Szerencsémre először a disznót vették észre, majd nagyjából egy perc leforgása alatt el is tűntek egy-egy rövidebb riasztó hanggal.

Gondolkodni kezdtem, hogy mit kezdjek most, mert a lőbot persze a kocsiban maradt. A vad felé indulni persze nem mertem. A fagytól a kukorica levelek ropogtak a talpam alatt, a hold fénye erős volt, szóval esélytelenné vált a cserkelés. Mögöttem az erdőben felvisított egy disznó. Visszanéztem, de hirtelen azt sem tudtam mi tévő legyek.

– Nincs mit tenni – gondoltam magamban – Lesz, ami lesz, el nem mozdulok innen.

Abban a pillanatban, ahogy újra ránéztem az egyes disznóra, csak azt láttam, hogy jön felém lomhán. Biztosan meghallotta a „többieket” és utánuk igyekszik. Óvatosan levettem a vállamról a puskát, felemeltem és megkerestem a céltávcsőben.

Nagyjából 100 méterre lehetett és tartott az erdő fele, ami szintúgy annyira volt neki. A dereka keskenyedett, ezért arra gondoltam, hogy ez biztosan nem koca, ekkora a következő pillanatban meg is állt. A piros pont a blattjára került majd elengedtem útjára a golyót s vártam a következő pillanatot…

A torkolat tűztől semmit nem láttam. A becsapódás hangja felverte a pulzusom s miután újra tiszta volt előttem a „kép”, akkor nyugodtam csak meg igazán. Megvan! A rálövés helyén feküdt az a nagy test, ami pár másodperccel ezelőtt még tartott a konda után. Remegő kezekkel elszívtam két cigit és utána elővettem a lámpát. Szapora lépésekkel haladtam felé és ahogy közel értem hozzá, láttam hátulról, hogy kan. Óvatosan megkerültem, de már dermedten feküdt a bal oldalán. Szemügyre vettem az agyarakat, amelyek, ha nem is egy 20 centis kanra utaltak, de gyönyörűen „világítottak” a szájába. Puskám letettem, mert szerettem volna megfordítani, megnézni, hogy a másik oldala is épségben van e. Na, az a pillanat egy életre belém égett. 37 éves vagyok, gyermekkorom óta járok vadászatokra, ennek a vadásztársaságnak (Nádler Herbert V.E.) 2007-ben alapító tagja voltam, de ilyet még nem láttam!

Ahogy átfordítottam, egy hihetetlen érdekes és óriási nagyagyar tárult elém. Letérdeltem mellé és levegőt alig bírtam venni… Nem tértem magamhoz egy jó darabig. Az utolsó falatot, a végtisztességet megadtam neki, majd miután kigyönyörködtem magam, kizsigereltem.”