Ma már kevesen tudják, milyen hírhedt vadász volt az egykori diktátor, Nicolae Ceaucescu . A gyergyótölgyesi Majorán József több vadászatán is részt vett. Gyergyó vidékén számos mendemonda kering a rettegett diktátor, Nicolae Ceaucescu hírhedt vadászatairól. Van, aki úgy tudja, a „Kárpátok géniusza” híres vadász volt, és sportszerűen űzte a vadászatot. Mások esküdni mernének rá, hogy az „idomított medvéket” egyik bizalmi embere lőtte le, míg a diktátor összevissza lövöldözött mindenre, ami élt és mozgott. Egyre kevesebb olyan ember él már, aki részt vett a néhai államelnök itt zajló vadászatain. Ezek egyike a gyergyótölgyesi Majorán József, akinek több alkalommal is lehetősége adódott Ceaucescu elkísérni a magaslesre. „Melyiket mondjam?” – közelít felénk nevetgélve korát meghazudtoló fürgeséggel a hetven év körüli egykori erdész-vadász. Amint kiderül, hogy a Ceaucescu-féle vadásztörténetek érdekelnek, rögtön leszögezi: bármit is hallottunk eddig, az hamis, vagy csak részben igaz.
A „meghasaltatott” vadász
Rögtön kifejti, nem igaz, hogy Nicolae Ceauşescu mindenre lőtt, ami mozgott, mert kizárólag az öreg hím medvék érdekelték. Kiderül, az sem igaz, hogy más lőtt a diktátor helyett: Majorán József szerint Ceauşescu lőtt, még akkor is, ha rosszul célzott.
Mint az egykori erdész mondja: el sem lehetett téveszteni a célzást, mert a medvelest úgy építették meg, hogy 30-35 méterre kellett mindössze lőni, a medvéket pedig előre beetették, és pontos időben érkezett mindegyik a hatalmas földbe ásott, kukoricával teli vályúhoz. „Tisztán lehetett látni mindegyiket, könnyű volt rájuk vadászni. Amikor előjött az öreg hím, két lábra állt, a hátát nekisúrolta egy fának, és hatalmasat ordított” – magyarázza Majorán. A vadászat előtt néhány napig koplaltatták a bundásokat, aztán bőségesen „tálaltak”, hogy hosszasan időzzenek a vályú környékén. „Nevet is adtam nekik, hogy könnyebben megkülönböztessem őket. Azt a medvét, amit akkor lőtt le az öreg, amikor meghasaltattam, Szúrúnak hívtam” – meséli tovább Majorán, majd a diktátor „meghasaltatását” fejti ki részletesen. „Helikopterrel jött, aztán autóval egy darabig, majd gyalogosan folytatták az utat. Amikor meglátták a medvéket, kérdően intett, hogy mit tegyenek? Mondtam, le kell hasalni, mert ez még nem az, amit neki szántunk. Kúszott az öreg, de igen a csicskásai is, egészen a medvelesig, ahol én vártam” – nevetgél az idős vadász. Amíg Szúrút várták, kártyáztak, hogy elüssék az időt. „Mindig az öreg nyert, azt nem lehetett, hogy más nyerjen” – szögezi le Majorán, hozzátéve, hogy külön bőröndben hozott ágyneművel ágyat is vetettek az „elvtársnak”, hogy pihenjen. Aztán amikor megérkezett a medve, első lövésből lapockán találta. „A csicskása az ágyneműjét fogta össze, más mindenki a leterített medve mellett volt. Az öreg csak a lépcső alján vette észre, hogy ketten vagyunk. Hát, kérem szépen, az úgy megijedt, hogy embert annyira megrémülve nem láttam” – részletezi Majorán.
A 24-es agancsú bika
„Egyébként, tudják-e, hogy az uralomra jutása utáni első vadászata is Tölgyesen volt az öregnek?” – teszi fel a kérdést hosszas hatásszünetet tartva, majd újabb történetbe kezd. Kiderül, még a Maros Autonóm Tartomány egykori első titkára „bonyolította oda” 1965-ben a frissen államelnökké választott Ceaucescu. Huszonnégyes agancsú szarvasbikát akart lőni, csakhogy a királyi állatra hosszasan várni kellett, a diktátornak pedig kevés volt a türelme. „Dühében el akart menni, de mondtam, várni kell, mert hajnalban pontosan jön a bika. Amikor megpillantotta a hatalmas, gyönyörű állatot a hajnali fényben, mintha elment volna teljesen az esze. Összevissza lövöldözött, 24 töltényhüvelyt szedtem össze, a bika mégis elmenekült” – magyarázza a vadász, hozzátéve, hogy baj lett belőle, mert a diktátor személyesen akart a vad után menni.
Azonban sikerült lebeszélni, és Majorán kutyájával meg egy másik vadőrrel megtalálta az elmenekült szarvast. Ezután a diktátor hatalmas mulatságot rendezett a Tiszásdülőben lévő vadászkastélyban, ahová Majoránt is meghívta. „Céltáblát vettek elő, és lövöldöztek rá, nekem kellett megnéznem a találatot. Én aztán akkor is lyukat ütöttem a golyóstollal a közepébe, ha nem oda talált, örüljön az öreg, milyen jól lő” – avat be a mulatság részleteibe is Ceaucescu valamikori kísérője.
Forrás: Erdély Ma