Ennek a ma hajnali disznólövésnek volt előzménye. Előző nap - alig virradatkor - egy kan kocogott be a leshez. Nem túlzok, alig harminc méterre.
Erre mondják, hogy ilyen távolságból le is lehetne sza..ni .Bocsánat, a kipontozás sem mentesíti az alpáriságot, de a vadászat szókincse nem mindig szalonképes.

Szóval állt a disznó szépen, mutatta az oldalát, a hajszálkereszt a lapockáján - tehát minden rendben, ilyenkor csak el kell húzni az elsütőbillentyűt és már lehet is zsigerelni. Az elsütés dörrenése helyett, egy fémes csettenő hang hallatszott, ami nem sok kárt tett a disznóban, legfeljebb a lelkivilágában, ugyanis be nem töltött puska esetén ez a forgatókönyv .Zárójelben megjegyezném, ezen én legalább annyira meglepődtem mint a disznó. Az újratöltést már nem várta meg, kicsit méltatlankodva lelépett.

A mai nap hajnala volt a visszavágó. Most már betöltve állt a puska a les sarkába támasztva, ha nem is sok reménnyel, de vártam, a tegnapi disznó, megjelenését. Még majdnem teljesen sötét volt, amikor kilépett a napraforgó táblából, az "én" disznóm, először csak a fejével felém fordulva, majd lassan az oldalával. Ekkor érte a lövésem.

Egy hetven egynéhány kilós kan volt, biztos vagyok benne, hogy a tegnapi mázlista. Egy teljes napig tartott a szerencséje, mint a pünkösdi királyság. Jó munkát végzett a 6,5x57-es puskám.

Forrás: Acél Csaba vadászíró naplója