Egy türelmes, szélsőségektől mentes vadászkutyafajta. A labrador retrievert az teszi rendkívülivé, hogy ránézésre nincs benne semmi különleges. Mentes maradt minden szélsőségtől: nincs extrém hosszú füle, nincs kurta lába, tarkabarka színe vagy selymes szőre. Éppen ezért sok látványosabb külsejű fajtával szemben a legutóbbi időkig meg tudott maradni annak, ami volt: vadászkutyának. Kanada a labrador eredeti hazája, de Angliában vált kiforrott fajtává. Valójában Új-Foundlandról származik, de mivel ilyen nevű fajta már volt, a szomszédos Labrador-félszigetről nevezték el. A tömött bundájú, szívós ebek eredetileg a csónakban dolgozó halászok mellett teljesítettek szolgálatot: a hálót húzták a partra, vízbe esett tárgyakat juttattak vissza gazdájukhoz, sőt, a hálóból kiugrott halat is elkapták. Ebből a munkás múltból a vadászkutyává nemesedő labrador két fontos tulajdonságot őrzött meg: azt, hogy született úszóként nem riad meg a jeges hullámoktól sem, valamint azt, hogy bármit hajlandó felvenni, és akár nagyobb távolságra is elszállítani.

A retrieverek munkájának további nélkülözhetetlen kelléke a kiváló szimat, a „puha száj" (elvégre az apportírozott vad nem nézhet ki úgy, mintha a kutya szájából húzták volna ki), végül, de nem utolsósorban a remek együttműködő-készség és a végtelen türelem. A retriever munkája a lövés után kezdődik, és az angol követelményrendszer szigorú: a kutyának fegyelmezetten kell várakoznia a vadász mellett. Meg sem nyikkanhat, míg rá nem kerül a sor; különben kizárják a tenyésztésből. Ez a hihetetlen önuralom - valamint a könnyen kezelhető szőrzet - alkalmassá teszi a labradort arra is, hogy a kutyák talán legfelelősségteljesebb hivatását űzze: a vakvezetést.

A labrador mindig egyszínű: lehet fekete, fakósárga vagy csokoládébarna. Legnagyobb erényei közé tartozik, hogy nincsenek természetellenes anatómiai sajátosságai, így mentes maradt az ezekkel együtt járó károsodásoktól. Sajnos azonban a divat még ezt a ritka életrevaló, kiegyensúlyozott fajtát sem kímélte. Amióta társállatként is a népszerűségi listák élvonalába került, állománya látványosan kettészakadt: a kizárólag küllemi szempontok szerint tenyésztett állatok mind testi egészségük, mind pedig belső értékeik tekintetében messze elmaradnak a dolgozó kutyák leszármazottai mögött - úgy látszik, a munka tényleg nemesít...

Forrás: Magyar Nemzet