Vaddisznóhajtás – a szó hallatán megpezsdül a vadászember ereiben a vér. Feldereng előtte a havas téli tájban felbukkanó magányos kan képe, amint felé közeledik, nyomában a hajtókutyákkal. Cikkünkben azonban most nem a disznóhajtások hadműveleti pontosságú szervezéséről írunk, hanem az eredményességet nagymértékben befolyásoló hajtócsoportokról és kutyáikról. Színvonalas szabadterületi hajtás manapság elképzelhetetlen jó hajtócsapat és jó kutyák nélkül. Pár esztendeje ezt felismerve alakultak meg a kutyás bérhajtást vállaló csoportok hazánkban is, jobbára baráti társaságokból és megszállott vadászkutyásokból. A cikkben öt csoportot mutatunk be, mégpedig azonos kérdéseinkre adott válaszaik alapján.
A megkérdezett kutyás csoportok a következők:
1. Kocsolai Kutyás Hajtócsoport, tagok: Kovácsné Benke Nóra, Rácz Szabó Zoltán, Kovács Tibor;
2. Racs János, Sirkó Tamás, Kalcsó István és barátai;
3. Game Dog Hajtócsoport, válaszadó: Veszprémi Zsolt;
4. Molnár Balázs és barátai;
5. Erdélyi Kopó Klub, válaszadó: Onofer Attila.

• Hány főből áll kutyás hajtócsapatuk, milyen fajtákkal és hány kutyával hajtanak?
Kovács Tibor: Háromfős a csapatunk, 15-20 kutyánk van, terrierek, tacskók, valamint ezek keverékei. Általában 6-8 kutyával hajtunk naponta. Többnapos hajtás esetén váltókutyákat is viszünk.
Racs János: Minimum négy fő, maximum igény szerint. Egy fő két kutyát vezet. Törekszünk a fajtatiszta kutyák használatára. Mi welsh terriert, szlovák kopót, beagle-t, foxterriert és jagd terriert használunk. Szerintünk ezek a legszívósabbak és a legvadásziasabbak a vaddisznóra.
Veszprémi Zsolt: Három-négy fanatikus barátommal végzem a szolgáltatást, igény szerint 15-20 vadászkutyával. Kutyáink hetven százaléka jagd terrier, másrészt pedig erdélyi kopók, tacskókopók és egy pár foxterrier.
Onofer Attila: Csapatunk nyolc-tíz főből áll, de az állandóan dolgozók száma mindössze három-négy fő. Természetesen ez annak is függvénye, hogy hány kutyára van szüksége a megrendelőnek. Kizárólag erdélyi kopókkal dolgozunk. Egy-egy hajtásba – ahol 5-7 kutya szerepel – becsempészünk kezdőket is, de túlnyomórészt képesség-, illetve munkavizsgás, bevadászott kutyákkal hajtunk.
Molnár Balázs: A csapat hat-hét főből és 16-20 hajtókutyából áll. A tagok között csak tapasztalt hajtók vannak, mindegyikük egyben kutyatartó is. Fontos, hogy a csapatban vannak vadászok, akik minden hajtáson fegyvert viselnek (ez nálam alapfeltétel). A kutyák által lefogott sebzett vagy „egészséges” disznókat, esetleg más vadfajokat mi szoktuk terítékre hozni. Ezt a lehetőségektől függően tőrrel, nagyobb testű példányok esetében lőfegyverrel tesszük meg. Így nem fordulhat elő, hogy valaki felelőtlenül meglője a kutyákat. Kutyáink jagd terrierek, foxterrierek, welsh terrierek, ezek keverékei, és használunk tacskókopókat is. Lényeges, hogy 15 kilogramm fölött ne legyen a testsúlyuk, mivel a nagyobb súly esetén kevésbé fürgék, valamint a disznók csapásait felveszi testük, ezáltal jobban megsérülhetnek.


• Van igény a munkájukra? Az elmúlt évek tapasztalatai alapján hány hajtásnap van egy szezonban, amikor hívják Önöket?
K. T.: Évről évre egyre több felkérést kapunk. Az idei szezonban 40-45 napra kértek fel. Vannak olyan helyek, ahová rendszeresen visszajárunk.
R. J.: Minimum a 20-25 hajtásnap minden szezonban megvan, de igyekszünk mind több hajtásban részt venni!
V. Zs.: Sok új megrendelést köszönhetek kutyáim magas munkaminőségének. Egy szezon alatt átlagosan 30-40 felkérésnek teszek eleget.
O. A.: Hetedik éve hajtunk a Lajta–Hanság Zrt. üzemi területén, ennek alapján elmondhatom, hogy egy szezonban 15-20 hajtásnapon tudunk részt venni, ennyire van igény. Alkalmanként bejön még néhány új terület is, próbaképpen.

• Disznóskertben vállalnak-e hajtást? Működtek már közre „zöldhajtásban”, azaz vadkárral erősen érintett mezőgazdasági területek meghajtására kérték már fel Önöket?
K. T.: Amennyiben kertbe kapunk meghívást, elfogadjuk, csak más feltételekkel, okosan kiválasztott kutyákkal. Egy zsúfolt kert veszélyes és fárasztó a kutyáinknak. Zöldhajtást is vállalunk, ha hívnak bennünket. Kukoricaőrzésről már volt szó, de egy nagy kukoricást még kutyákkal sem lehet száz százalékig megőrizni. Ez azt jelenti, hogy amikor fizetésre kerül a sor, keresik a kibúvót, ha lehet választani, akkor inkább heti egy zöldhajtás, mint egy hónap őrzés.
R. J.: Természetesen vállalunk vadaskerti hajtásokat. Vállaltunk már zöldhajtásokat is, de sajnos nagy részében a kutyák megsérültek a kocáktól.
V. Zs.: Minden felkérésnek eleget teszek, legyen vadaskert, szabad terület, zöldhajtás az ország bármely pontján. Bár utóbbira még nem volt igény.
O. A.: Részt vettünk már több zöldhajtáson is, ezeket leginkább a vadásztársaságok kérik. Elvállaljuk, de nem szívesen, bár a kutyáknak jó mozgási lehetőséget biztosít, igaz, a szaporulat egy-egy tagja áldozatul eshet néhány fogósabb kutyának.
M. B.: Csak szabad területen vállalok hajtást, kertben nem! Én vadász vagyok, nem mészáros. A zöldhajtásoknak sok értelmét nem látom, ennek ellenére vettünk már részt ilyenben. A száz vagy akár több száz hektáros mezőgazdasági kultúrákból nem lehet kihajtani a vadat, legalábbis huzamosabb időre elűzni – ami a cél lenne – képtelenség.


• Utánkeresést végeznek-e, vadászkürtös van-e a hajtócsapatban?
K. T.: Van olyan kutyánk, amely alkalmas az utánkeresésre, ő a Picúr nevű szálkásszőrű tacskónk. Vércsapára rárakva hamar megleli a sebzett vagy épp a már kimúlt vadat, hangos ugatással jelzi hollétét. Külön vérebbel nem rendelkezem.
Kürtös nincs a csapatban, de ezt általában nem kérik, mert mindenhol megvan az erre hivatott tag vagy csoport.
R. J.: Nem végzünk, mert külön nem fizetnék meg, pedig meg tudnánk valósítani.
V. Zs.: Utánakeresés... Voltak kisebb utánakereséseink a vadászat végén, változó sikerrel. Sajnos ma Magyarországon kevés társaság engedhetné meg magának egy ennyire univerzális csapat igénybe vételét. Értem alatta kürtöst, utánkereső ebet, plusz jó hajtó kutyákat. Így lenne kerek a szolgáltatás, de ezt ma még kevesen fizetnék meg. Nem beszélve arról, hogy egy profi véreb mit sem ér évi 30-40 éles bevetés nélkül.
O. A.: Tudomásom szerint utánkereséssel csak én foglalkozom, de több kopós hivatásos vadász erre is használja a kutyáját.
Kürtös van a csapatban, „fertőzöttek” is, akik most szereztek be maguknak vadászkürtöt.
M. B.: Kürtös nincs a csapatban, ami kár, mert minőségileg sokat javítana a „megjelenésen”. Utánkeresni klasszikus értelemben nem szoktunk, általában a sérült vaddisznókat a kutyák a hajtásban meg szokták fogni.

• Hol igénylik jobban a munkájukat, állami területen vagy vadásztársaságnál, esetleg magánbérlőknél? Munkájukra felmerült-e már külföldi igény? Milyen távolságokra járnak el?
K. T.: Állami területeken nagyobb az igény, az elszámolás így nekik is könnyebb, ám a kisebb társaságoktól is van felkérés. Tapasztalatom az, hogy a kisebb társaságok visznek magukkal a kocsmából („fröccsös”) embereket, akiknek nem sok fogalmuk van a vadászatról. Ez alatt azt értem, hogy nem megfelelő a ruházatuk, nem tartják a vonalat a hajtásban, és a hangutasításokat sem tartják be. A legtöbbnél még az is problémát okoz, hogy melyik a jobb és a bal keze, valamint hogy kell felvenni egy mellényt. Sajnos ilyen tapasztalatom több is van.
Bármilyen távolságokra hajlandó vagyok elmenni, amennyiben üzemanyag-térítést kapok. Egyelőre külföldi felkérést még nem kaptam. Szeretnék a belföldi növekvő igénynek eleget tenni.
R. J.: Mindenhol. Nagy részben állami területek és vadásztársaságok veszik igénybe szolgáltatásainkat. Eddig 300 kilométer volt a legtávolabbi hely, ahol részt vettünk vaddisznóhajtáson. Külföldön még nem voltunk, nem vagyunk tisztában a viszonyokkal.
V. Zs.: Vegyes a megrendelői kör, vadásztársaságoktól és állami területekről egyaránt. Idén már Ausztriából is kaptam felkérést.
O. A.: A legtöbb hajtásnapot az állami területek igénylik, legalábbis a Lajtánál már szinte haza járunk... Az országban egy jó vaddisznóhajtás reményében bárhová elmegyünk. Külföldön még nem jártunk, de Erdélyben már elkezdődött a kapcsolatok kiépítése.
M. B.: Külföldről volt érdeklődés (Ausztria), de elég bonyolult lenne a megvalósítás. Itthon vannak megrendelőink állami területekről és vadásztársaságoktól is. Véleményem szerint kevés az igényes és profi csapat, és sokan lealacsonyítják ezt a munkát azzal, hogy igénytelen hajtókat fogadnak fel. Mi száz kilométeren belül megyünk el hajtásra.

• Terepen mivel közlekednek? Gyalog vagy terepjáróval? Milyen gyakran fordul elő keresés, elvesztés?
K. T.: A hajtásgyülekező helyszínéig kombi személygépkocsival, amelynek a raktere a kutyák szállításának megfelelően lett kialakítva. Kutyáinkat jól szellőző ládákban szállítjuk. A gyülekezőtől a hajtásig a társaság autóival közlekedünk. Sajnos. Jobbára UAZ, traktor-pótkocsi a szállító jármű. A legtöbb helyen kevés járműbe sok embert préselnek be, gondolom, a költségek miatt. Ez nekünk problémát jelent, mert itt már pórázon vannak a kutyáink. A tömegben sűrűn előfordul, hogy kutyáinkat tapossák, vagy éppen összemarakodnak más, idegen kutyákkal. Itt már érzik a vadászat kezdetét, ezért idegesek. Napi 3-4 hajtást ütemezünk be. A meghajtott területek egymástól akár 10 kilométerre is lehetnek. A tervet próbálják betartani a vadásztatók, ezért nekünk kevés időnk marad a kutyák bevárásáig. Jobb esetben kapunk egy a területet jól ismerő embert járművel, akinek a segítségével a kutyát kereshetjük, várhatjuk. Rosszabb esetben ott maradhatok bolyongani az erdőben, számomra ismeretlen helyen. Vagy ha a következő hajtás légvonalban nincsen olyan messze, továbbmegyünk, bízva abban, hogy a kutya a hangokat hallva követ bennünket. Az okosabb kutyák a lövések, hangok irányát követve utolérnek bennünket. Kutyáink gumis fényvisszaverős nyakörvet viselnek, amelyen rajta van a telefonszámunk. Ha a hajtás végeztével sem kerül elő a kutya, ez az utolsó esélye. Az elveszett kutyák kilencven százaléka ennek segítségével kerül elő. Sajnos van, aki a nagy jutalom reményében visszaél ezzel. Megtörtént, hogy úgy kellett visszavásárolnom a kutyámat, vagy rendőrt kellett hívnom. Megesett az is, hogy keresés alkalmával a kutya előkerült lógó zsinórral a nyakában. Ebből rájöttem, hogy a helyi hajtók a hajtásban lekötötték a kutyát, hogy pár nap múlva visszavásároljam. Az elvesztés általában fiatal kutyákra, illetve a rövid lábúkra, pl. tacskókra jellemző. A rövid lábú kutyának idő kell, hogy utolérje gazdáját. Tapasztalatom alapján három-négy rutinos kutyát és két fiatal kutyát engedek a hajtásba, így a már jól beváltaktól tanulnak az újoncok, és az elvesztés esélye is csökken, lévén az öreget követik.
R. J.: Hajtásainkra utánfutóval szoktuk a kutyáinkat szállítani. A területekre a megbízó által biztosított járművekkel visznek ki. Ha a kutya elmarad, akkor pedig gyalog megyünk át a másik hajtandó területre, így a kutyának van ideje megkeresni minket.
V. Zs.: Saját pick-up terepjáróval közlekedem a vadászatokon.
O. A.: Személyautóval, illetve utánfutóval közlekedünk, terepjáróval sajnos egyikünk sem rendelkezik. Ha esetleg elvész valamelyik kutya, a házigazdák készségesen segítenek a keresésben is.
M. B.: Mi terepjáróval közlekedünk. Célszerű egy személyt kizárólag arra alkalmazni, hogy az elmaradt kutyákat begyűjtse (ez nagyon hasznos tud lenni). Általában próbálok megegyezni a megrendelővel, hogy az átálláskor az egyes hajtások közti távot gyalogosan tegyük meg, szagot hagyva a kutyáknak. Sokan nem hiszik el, hogy meg lehet ezt oldani, pedig az esetek többségében kivitelezhető. Ennek ellenére jó pár kutyánk elveszett már, de hiszem, hogy sokkal többet elhagytunk volna, ha autózunk a hajtások között.


• Mit kell biztosítani a szolgáltatást igénybevevőknek a csapat számára? A kutya sérülése, elpusztulása esetén kit terhelnek az állatorvosi és egyéb költségek? Van erre bevett gyakorlat?
K. T.: Aki igénybe veszi a szolgáltatásainkat, annak be kell tartania a szerződésben foglaltakat, természetesen ez ránk is ugyanúgy vonatkozik. Többnapos hajtás esetén szállást biztosít, ami nem kell, hogy luxus legyen, de komfortos, hogy pihenni tudjunk. Természetesen a kutyáinknak is hely kell, pl. pajta, istálló, kocsiszín, tehát elsősorban fedett hely, hogy legalább ne a szabad ég alatt kelljen pihenniük. A kutya sérülése, illetve elpusztulása általában minket terhel. Van kivétel, mert volt úgy, hogy számla ellenében megtérítették a költséget. Ha munka közben lövik agyon a kutyámat, ezért nincs bocsánat, ott én szabom ki a kártérítést!
R. J.: Az igénybevevőnek a területen való közlekedést és egy helyi állatorvos telefonszámát kell biztosítania. Ez a minimum. Kutya sérülésénél az állatorvosi költségeket mi álljuk, bár volt már rá példa, hogy kifizették. Ha a vendégvadász hibája miatt (lelövi) pusztul el a kutya, akkor kifizettetjük.
V. Zs.: A megbízás előtt ismertetem a megbízóval a szerződésemben foglaltakat. 1. A napidíj összege. 2. Köteles orvosi ellátást biztosítani a kutya részére és az összeget kiegyenlíteni. 3. Ha lelövik a vadászaton a kutyát, árát egy összegben kifizetik. 4. A megadott napon, a megbeszéltek alapján maradéktalanul megjelenek, minőséget referenciákkal biztosítom. Ha a kutya elpusztul az orvosi ellátás után, azt elkárolom, lőtt sérülést kivéve! Öt év alatt hat kutyám tűnt el, ebből valószínű egyet elloptak. A vadászat végén, ha kutya hiányzik, keresésére indulok helyi kísérővel.
O. A.: Kutyánként és személyenként napi 5500 Ft hajtópénzt kapunk – ez van a Lajtánál –, de bármilyen egyéb megegyezésre is hajlandók vagyunk, mivel mindannyian a vadászat és a kutyák szeretete miatt csináljuk. Sérülések, gyógykezelések esetén bevett gyakorlat nálunk még nem alakult ki, talán azért, mert szerencsére nem túl gyakoriak. Ami sérülés eddig történt, annak a költségét a kutya tulajdonosa állta. Van információm arról, hogy az egyik zrt.-nél számla ellenében megtérítik az esetleges gyógykezelés költségét.
Szomorú aktualitás, hogy ez év novemberében egyik kutyánkat lelőtték. Sajnos kevés vadász és kutyás tudja, hogy ilyen esetben mi a teendő, hogyan lehet a kártérítést intézni, mi szükséges ahhoz, hogy a biztosítónál szóba álljanak a kutyatulajdonossal.
M. B.: A kutyák sérülései esetén abban az esetben terheli költségtérítés a megrendelőt, ha meglövik a kutyát. Amennyiben a kutyát lelövik vagy maradandó sérülése keletkezik emiatt, akkor fix ár van meghatározva. Az állatorvosi költségeket a harcok során szerzett sérülések esetén én fizetem.

• Növekszik-e az eredményesség a kutyák segítségével? Ha igen, milyen mértékben?
K. T.: Szerintem kutyákkal hajtani eredményesebb. A hajtók rendszerint minden tüskés, szúrós növényt ösztönösen kikerülnek, az ebek viszont mindenhová bemennek. Egy kutya ötször-tízszer nagyobb területet jár be, mint egy ember. A kutyák csaholva űzik a vadat a leálló vadászokig, akik fel tudnak készülni. Ha csak ezeket vesszük figyelembe, máris eredményesebb a vadászat. Nem szeretném eltúlozni, de úgy gondolom, minimum 20%-kal növeljük az eredményességet. De felhoznék még egy példát, ez nagyobb százalékértéket mutat. Meghívást kaptunk egy tíztagú vadásztársaságtól, ahol kb. 1-3 vaddisznó került terítékre. Két alkalommal vettünk részt náluk kutyáinkkal. Első alkalommal 8, másodszorra 10 vaddisznó esett. Ennél a társaságnál a sűrű aljnövényzet miatt kutya nélkül nem tudták kimozdítani a vadat vackából.
R. J.: Nagyon is növekszik a terítéken lévő disznók száma a kutyák munkája miatt. Szerintünk ez elérheti a 70%-os többletet is. Kutyaugatás nélkül nem igazi a vadászat e módja.
V. Zs.: Kutyás vadászaton akár 50%-kal nagyobb teríték is várható. Igaz, ez függ a puskásoktól is, és persze a vadászatot rendezők stratégiájától.
O. A.: Az erdélyi kopó leginkább a nagy területen rendezett hajtásokban tudja elősegíteni a sikeres vadászatot, ahol az aljnövényzet, a víz lehetetlenné teszi a kis testű disznós kutyák munkáját. A megrendelőkkel, illetve érdeklődőkkel éppen ezért minden alkalommal egyeztetünk erről, és csak akkor vállaljuk a munkát, ha az a vadászat eredményességét elősegítheti.
M. B.: Azt hiszem, aki egy kicsit is konyít a vaddisznóhajtáshoz, annak nem kérdéses, hogy kutyákkal vagy azok nélkül van-e különbség a hajtás eredményessége terén. Kutyák nélkül nincs igazán jó hajtás! A lényeg: nem szabad kutyák nélkül hajtást lebonyolítani! Bérvadászat esetén természetes, hogy a nagyobb teríték fontos, de az én véleményem az, hogy aki jót szeretne vadászni és ad a vadászat minőségére, annak van igénye a kutyás hajtásra. Szerintem sok esetben elkövetik azt a hibát, hogy rohannak a hajtásban, nem várják meg a kutyákat, s nem megfelelően segítik azok munkáját.

• Voltak-e sajátos tapasztalatok és észrevételek?
K. T.: Nem könnyű a vadászok elvárásainak megfelelni! Sok esetben nem igazán emberi hangon szólítják meg a hajtókat. Ezért jó, ha a csoport tagjai eltérnek a helyi hajtóktól. Egységes kabát, sapka és rádió, ennek nagy hasznát vesszük akár a vonal tartásában, akár az elveszett kutya megtalálásában, vagy éppen ha a vadászok jelzik, hogy sebzés történt. Nagyon sok helyen kiszolgáltatva érezzük magunkat, mert a helyi hajtók nem szimpatizálnak velünk, mert más bérezést kapunk. Viszont azt nem mérlegeli senki, hogy ezek kutyák éves szinten mennyibe kerülnek. Egy kutya napi fenntartása 110-150 Ft-ba kerül, éves szinten ez 40-50 ezer Ft + az orvosi költségek. Jelenleg 17 kutyát tartok, ez a hobbi költséges, ami télen térül meg.
R. J.: Kezdjük sorban: a helyi hajtók több helyen a kocsmákból összeszedett, illuminált állapotban lévő emberek, s így nem lehet velük együtt dolgozni. (Eltévednek, nem szólnak vissza, lemaradnak stb.)
A kutyák semmibe vevése a leállóktól: volt már rá példa, hogy lelőtték a kutyát, és nem mondták meg, sőt letakarták avarral. Miután megtaláltuk, letagadták, és csak veszekedés árán fizették ki a kutya értékének töredékét!
Az előre meg nem egyezett munkák elvégzése (pl. zsigerelés).
Néhány helyen a nap végeztével megszűnik a kutyások, illetve a kutya iránti tisztelet, nem foglalkoznak még a sérült kutyával sem.
Tapasztaltuk már, hogy vannak olyan „kutyások”, akik szedett-vedett kutyákkal vállalják el a hajtásokat, nevetséges feltételekkel, ezzel keresztbe téve a minőségi kutyásoknak.
V. Zs.: Kevés helyen becsülik meg a kutyákat, a kutyák munkáját!
O. A.: Kezdetben a 10-12 kutya mellett 40-50 hajtót is felfogadtak a Hanságban. Az utóbbi három évben a vadászatokon mindössze 30-35 hajtó vesz részt a kutyák mellett. Ezután nem kell különösebben ecsetelni az eredményességet... A vendégek részéről is sok a pozitív visszajelzés.
M. B.: Sajnos egyes helyeken még mindig a hajtókon szeretnének spórolni és – nem akarok megbántani senkit – szedett-vedett hordák petárdáznak, üvöltöznek, kolompolnak össze-vissza az erdőben (sokszor megkeserítve a hivatásos vadászok munkáját, elrontva a vadászok hangulatát, a vadászat varázsát). Én személy szerint mindig idegenkedtem attól, hogy 20 főnél több hajtó legyen a hajtásban. Ennél több hajtó irányíthatatlan és kezelhetetlen. Az ideális a 15-20 fő és legalább ennyi kutya. Természetesen a helyi adottságok ezt nagyban befolyásolhatják.

(Magasles 53., 2008. február)