Böde – A kis göcseji település lassan nem csak Árpád-kori temploma, hanem a magyar agár népszerűsítése révén is hírnevet szerez. Hiszen immár 3. alkalommal rendezték meg Bödén a helybéli Magyar Agárért Baráti Kör szervezésében az országos agár mustrát. A nemrégiben zajlott program apropót kínált a fajta jövőjéről folytatott diskurzusra is.
– Azt szeretnénk elérni, hogy a magyar agár újból ismert és elismert kutya legyen, pillanatnyilag ugyanis a kilenc magyar fajta közül talán a legelfeledettebb – szögezte le elöljáróban Tóth Zoltán, a szervező baráti kör vezetője. – A fajta elismerése abban nyilvánulna meg igazán, ha a magyar agár újra vadászhatna. A Magyar Agár Tenyésztők Országos Egyesülete, valamint az Országos Agarász Egylet is ezen dolgozik, az eredményhez a vadászati törvény megváltoztatására volna szükség.
Első lépésként az agarak küllembírálatára fordítanak nagyobb figyelmet, hogy a legjobbak teljesítményvizsgát tehessenek. Azért tartják fontosnak az agaras vadászat újbóli felélesztését, mert ez a fajta több száz évvel ezelőtt kifejezetten ezt a célt szolgálta, egész alkata, felépítése erre predesztinálta.
– Akár a honfoglaló magyarok is vadászhattak már vele – mondja Tóth Zoltán. – Persze az idők során sokat változott a fajta, de egészen az 1940-es évekig rendszeresen használták falkavadászatokon. Ezt követően megritkult az állomány, inkább versenypályákon láthattuk sprintelni az agarat, s elegáns külleméért tenyésztették, ami nem biztos, hogy jót tett a fajtának. Ha visszakerülhetne eredeti „funkciójába”, az az alkatot is rendbetenné.
Ma a vadászokat „elhozó kutyák”, vizslák, kotorék ebek szolgálják ki. Magyarországon a falkavadászat és az agaras vadászat sem engedélyezett.
– A vadászati kultúránk a nyugati, vagy sváb irányba tolódott, a lóhátról való hajtás ősi keleti hagyományai rovására – folytatja Tóth Zoltán. Mint elmondja, leginkább az állatvédők tiltakozása gátolja törekvéseiket, hiszen nemzetközi fellépésük hatására már Angliában is megtiltották a kopókkal űzött hagyományos rókavadászatot, holott az mélyen beágyazódott társadalmi esemény volt.
– Az állatvédők avval nem tudnak megbékélni, hogy állat állat ellen szemtől szemben harcoljon... – folytatja. – Pedig szerintem nagyobb vétek, ha a lesből rosszul meglőtt vad esetleg hosszú haláltusa árán pusztul el. Ha az agár valamit elér, azt egy pillanat alatt megöli, mint a sólyom a zsákmányát. Nincs kínzás, nincs sebzés.
Felveti, a kopókat és a kotorék ebeket sem nagyon engedik már rókával küzdeni, ami oda vezet, hogy a vörösbundásnak nincs ellensége, nem működik a természetes szelekció.
Holott a természetben nap mint nap lejátszódnak ilyen csaták. Hallani, hogy a farkasok átjöttek Szlovákiából a bükki nemzeti parkba, s „dolgoznak”. Az őzek, muflonok, dámok, szarvasok közt elvégeznék a természetes szelekciót, ha hagynák... De szerintem nem engedik akkorára nőni a farkas populációt, hogy ezt megtehesse. Pedig elég volna arra gondolni, hogy a legjobb nyúl állomány az 1800-as évek végén azokon a területeken volt, ahol rendszeresen tartottak agaras vadászatokat. Erős, ellenálló, kemény nyulak tenyésztek ki, s igazolódott a mondás, hogy a legjobb agár sem képes megfogni a legjobb nyulat. Ha a két állat testfelépítését, izomzatát, csontozatát összevetjük láthatjuk, hogy a természet a nyulat ugyanolyan előnyös fegyverzettel ruházta fel. Akkoriban, ha kimentek vadászni tíz agárral, lehet, hogy csak három nyúl esett. S közben futottak a kutyák annyit, hogy szekéren kellett hazavinni őket...
Egy kis agártörténelem
A magyarok valószínűleg már a honfoglalás előtt is ismertek és használtak a vadászaton agárhoz hasonló kutyákat, első emlékeik Szent István korából származnak. Később Hunyadi Mátyás is szenvedélyesen űzte a vadászatnak ezt az ágát, ám igazán ismert kutyafajtává Széchenyi István tevékenysége nyomán vált az agár.
Forrás: Zaol
