November hetedike – Ma ismét az égig érő, szürke oszlopok szentélyében kerestünk. Már a megközelítés is csodálatos helyeken történt; a Bükk Hór-völgyében haladtunk fölfelé a Hideg-patak völgyében és annak bércein keresztül.
Az utolsó lővilágnál kerestünk egy sebzett muflonkost, egy 40 órás csapán… A vad lövés után megiramodott, majd 10 méter rohanás után nekiment egy termetes bükkfának. Utána még 10 méteren találtunk pár csepp vér, aztán semmi több… A kost elnyelték az öreg bükkök.

Rony kicsit nehézkesen indult, Dagi pedig berontott egy szedresbe, ahonnan megugrasztott egy őzet. Ronyt is bűnbe csalta. Amikor megjöttek csattant a vessző…

Visszamentünk a rálövés helyszínéhez. Ekkor már Ronyt mintha zsinóron húzták volna. 1250 méteren át minden jel nélkül haladt előre, ami után vadászbarátom birtokba vehette első muflonját. Bevallom őszintén mindketten megkönnyeztük a jelenetet: ő a kos miatt, én pedig Rony nem mindennapi munkája láttán. Nyakbanövős, 60 centiméter feletti, szép kost vehettünk birtokba, majd avathattuk kosvadásszá Ákost. Gratulálok!

Hazaúton a Bükk egy tisztásán – kis kerülővel – meglátogattam egy emlékhelyet, ahol azon erdei munkások emlékét őrzik, akik az erdőn fejezték be evilági életüket. Hajtsunk fejet emlékük előtt!
 

Forrás: Utánkeresők Baráti Köre / Szabon Gábor