Ez elment vadászni, ez meglőtte, ez hazavitte, a negyedik megsütötte, s most 500-an mind azt eszik. Immár negyedik alkalommal került megrendezésre Bükfürdőn a Fürdő étteremben a báli szezon egyik legnagyobb érdeklődésre számot tartó eseménye, a Vas Megyei Vadászbál.

Régen csak úgy kezdődhetett el, s úgy zárulhatott egy vadászat, ha a vadászkürtöt megfújták. Ezt a szép hagyományt követve a Vas Megyei Vadászkürt Egyesület kürtjellel hívta vacsorához a népes asztaltársaságokat.

A több mint félezer vendégeket Gagyi István, a Vas Megyei Vadászkamara elnöke köszöntötte. V. Németh Zsolt, vidékfejlesztésért felelős államtitkár az alkalomhoz illő, humorral is gazdagon átszőtt gondolatokkal célozta meg az est résztvevőit. Frappáns kiselőadásban kifejtette, hogy a vadászat inkább a legrégibb mesterség, mely megelőzte a legősibbként számon tartott mesterséget, hisz utóbbiban már a vadászatból származó zsákmánnyal fizethettek őseink. Beszédében felidézte a magyar rajzfilmkultúra idevágó remekének főszereplőjétől, Vuktól származó gondolatokat, amelyeket a vadászoknak ezen az estén érdemes szem előtt tartaniuk. Többek közt azt, hogy a sötétség a barátunk, és a nappal lesz majd az alvásra való.

A zsúfolásig telt termekben Dianának, a vadászok istenasszonyának követői kitörő tapssal fogadták a remek "expozét". Ezt követően Dr. Majthényi László, a Vas Megyei Közgyűlés alelnöke is szívélyes szavakkal üdvözölte a megye minden részéből érkező farsangi bálozókat.

A nyitótáncot idén is a szombathelyi ONE STEP Táncegyüttes lejtette, vérpezsdítő dallamokkal és táncmozdulatokkal fokozva a hangulatot.

A vadászok a poharat bal kezükben tartva koccintanak. Ennek oka állítólag egy isteni lakoma, melyre Diana és Mercurius is hivatalos volt. A női nemet igencsak kedvelő istenség keze - Diana szépségétől megbűvölten - az asztal alá tévedt, melyet egy szemben ülő istenség észrevett, és koccintásra emelte poharát, hogy zavarba hozza a flörtölő párt. Mercurius azonban nem jött zavarba, s bal kezébe vett kupával koccintott. Azt, hogy igaz-e a történet, azt nem tudhatjuk, mint ahogy azt sem, hogy a Fürdő Étterem szakácsai vajon annak a lakomának a receptjeit használták-e a báli menüsor alapjául, de azt igen, hogy a felszolgált fogások megállták volna a helyüket az ókori istenségeknek kínált lakomán.

A bőséges vacsorát követően a PERCSÁK zenekar fülbemászó dallamaival csábította a táncos lábú vadászokat és párjaikat a parkettre.

Majd megérkezett Balázs Fecó, aki nem az ókorig nyúlt vissza a zenében, „csupán" 1968-ig, és az elmúlt negyvenpár évből húzott elő egy-két felejthetetlen dalt. Amíg az „összebújós" slágerektől több pár is táncra kelt, addig mások körben állva kergették el a felhőket a házak fölül, majd egy dal erejéig benéztek a fiúk a hátsó udvarból, aztán Fecó kinyitotta az álmok kapuját, eldobta a kulcsot, azzal, hogy ne keresse azt senki reggelig. Ráadásként még megérintett mindenkit érzékenyen, lassan és azzal a közvetlenséggel, ahogyan érkezett, távozott is.

A vadászbálozók nem is keresték a kulcsot reggelig - tomboláztak, lakomáztak, táncoltak, mulattak. Sőt, az sem kizárt, hogy még most is ott vannak, s jó borok mellett polemizálnak kapitális vadakról. Hogy aznap este bakot nem lőttek, az biztos!

Forrás: Vaskarika