Százféle elejtési módra is ott a százegyedik válasz. Tanyán nőttem fel így gyerekkoromtól folyamatos kapcsolatom volt a vadonélő állatokkal. Miért lett a nagy kedvencem a róka? Nem én választottam, Ő választott engem.
Nem vadász családból származom, kis gyermek koromban édesanyám többször mondogatta, hogy „Ne menj ki a tanyából, mert elkap a róka”. Erre már akkor is azt válaszoltam, hogy „Nem kap el, majd én lelövöm!” Ez a rókafüles sapkám, ezért is akarhatott elvinni a róka.

A fogadalom elég rosszul indult, mert az első süldő róka, amire rálőttem, a lövés után körülnézett, és mintha mi sem történt volna, visszaballagott a kukoricásba. Itt újból megfogadtam, hogy ezt nem hagyom annyiban. A kétszeres fogadalmamnak úgy gondolom, hogy sikerült is eleget tenni, mert eddigi vadászéletem folyamán 1800-nál is több lompost tudtam terítékre hozni.
A következőkben nem a rókával kapcsolatos biológiai ismeretekről szeretnék írni, hanem a saját vadászati élményeimen keresztül gyakorlati tapasztalatokat adnék közre.
Mivel a róka elsősorban éjszakai életmódot folytat, hajnalban és este a legaktívabb, ezért rókaterítékem döntő többsége, az ilyenkor alkalmazható vadászati módok révén került elejtésre. Természetesen, mivel 34 éves hivatásos vadászi múlttal rendelkezem, szó lesz egynéhány, a vadgazdálkodás szempontjából nagyon hatékony rókairtási módszerről is, amit semmiképpen nem neveznék vadászatnak.

Lesről – közel egyenlő eséllyel

Elsőként említem a lest, főként az estit és a hajnalit. A les helyének megválasztása szempontjából döntő tényező, hogy mindig oda kell menni, ahonnan a róka indul. Tehát a nappali pihenőhely közelébe. Mivel az egyéb helyekre csak későn és általában gyenge fényviszonyok között ér oda, ezért a legtöbb esély az elejtésére az induláskor van. A róka az esti vadászatra indulás előtt az esetek döntő többségében körbejárja territóriumát. Ennek határai jól felismerhetők, általában természetes terepképződményekhez kötődnek, és könnyen beazonosíthatóak, mivel (gátak, árokpartok, kiemelkedő pontok) ezeket rendszeresen megjelöli ürülékével. Ezek a territórium-határvonalak a legbiztosabb rókaelejtő helyek.
A lesen egyáltalán nem olyan fontos szempont a szél iránya, mint a hajtásnál, mivel a róka a territórium bejárása közben úgyis mindig szélnek szemben megy, és ezen változtatni még csalsíppal is nagyon nehéz (nem szívesen jön vissza rossz széllel). Ezért ezeken a helyeken én mindig a róka elé állok, és vagy szagot kap, vagy nem.
A rókalesek alkalmakor ritkán ülök fára vagy magaslesre, bár ez lényegesen megnövelné az eredményességet, de az nem az igazi VADÁSZATI KÜZDELEM. Legszívesebben havas, téli délutánokon, párzásidőben, (amikor a róka már ilyenkor is aktív), takarás nélküli, sík terepen (hátha még hó is van) bocsátkozom harcba a rókával. Természetesen a hólepel ilyenkor elengedhetetlen kellék. Ilyenkor közel egyenlő eséllyel indulunk.


A róka ritkán néz fel, és nem túl jól ismeri fel az embermagasságnál alacsonyabb pozíciót felvevő vadászt. Hozzáteszem, egy fácánkakas emberfelismerő képessége lényegesen jobb a rókáénál.
A lesek alkalmával elsősorban egércincogás, nyúlsírás és rókaugatás csalhangokat szoktam használni, amit szerencsére segédeszköz (síp) nélkül is tudok alkalmazni. Nagyon hatékony, ha először a nyúlsírást, majd kb. fél-egy perc eltelte után a rókaugatást hallatom, valószínűleg ilyenkor nagyobb a féltékenység – ha egy fajtárs már elejtette a zsákmányt, ő miért ne szerezhetné azt meg? Régebben sokat próbálkoztam vonszalék készítésével. Mindenféle, biztosnak leírt receptet kipróbáltam, de ezt alföldi apróvadas területen egyáltalán nem találtam hatékonynak. Gyakran láttam – különösen párzási időszakban –, amint a róka „átmegy” a vonszalékon, és egyáltalán nem érdekli. Dögtereket viszont üzemeltetünk, ami mindenképpen növeli az eredményességet, mivel a róka sokszor nem is megy rá, de megszokásból elmegy arrafelé. Azonban a megannyi szakkönyv és szakíró által a legbiztosabbnak ítélt holdvilágos éjszakai rókavadászat nekem csak elvétve működött, főként lakott helyeknél. Ez okból nem is tartom hitelesnek e történetek nagy részét.
Az általam gyakorolt, rókakotorék melletti les egyik legeredményesebb módja tavaszi időszakban (főként márciustól április közepéig) a következő módon zajlik: itt, az alföldi vadászterületeken, amikor beindulnak a tavaszi mezőgazdasági munkálatok, és közeledik a kölykezés, a rókák behúzódnak a kotorékokba. Jó széllel a kotoréktól kb. 20-30 méterre, egy szalmával töltött zsákra fekve, nagy biztonsággal lehet rókát lőni, amint, általában naplemente és sötétedés között, ki-ki dugja a fejét körülkémlelni. Ilyenkor könnyen megy a fejlövés. Persze nagyon fontos az állandó tűzkészültség, az összes mozgás csak az egyik szemünk becsukásában nyilvánulhat meg a lövés előtt.

Lámpázással vagy hajtásban

Az éjjeli lámpázással történő rókavadászat (ahol ezt engedélyezik) általánosan elterjedt, de nem veszélytelen vadászati mód. A leghatékonyabb időszak a lámpázásra elsősorban az október és december közötti időszakra tehető. Jó, ha legalább két vadász van az autóban, az egyikük világít, a másikuk lő.
Tipp: amikor a lámpafényben megpillantjuk a még lőtávolon kívül lévő rókát, a kocsit megállítjuk, lámpákat leoltjuk. A lövő vadász a várható lőirányba helyezkedik, és egércincogás vagy esetleg nyúlsírás csalhangot hallatva, a hang befejezése után, újból felkapcsoljuk a kereső lámpát. A hívott róka gyakran még sötétben egész közelre jön.


A lessel ellentétben a hajtásnál az elálló puskások számára legfontosabb a jó szél. A hajtásmódozatok közül a vonalhajtást (a nádas „rémzsinórral”, dróttal való húzása) sokkal eredményesebbnek találom, ha két-három vadász négy-öt kutyával (főleg terrierekkel) hajtja meg a sűrűket. Az ettől eltérő módszereknél több esetben saját szememmel láttam, hogy a hajtásban a köztem és a mellettem lévő hajtó közötti kicsi távolság ellenére a róka meglapulva visszamaradt.


Bár a mezőgazdasági gépek körüli vadászatot ma már törvény tiltja, de régen évente átlagosan 10-15 rókát lőttem kukoricaaratáskor. A vezetőfülkében ülve gyakran láttam a dolgozó kombájntól 1-2 méterre meglapuló ravaszdit. Sokat lőttem álló, de járó motorú gépről, a kombájn keresztbe állt a kukorica sorok közé, így, amint a többi gép a közelünkbe ért, a róka felénk szaladt.

Hatékony kotorékozás

Itt főként a nyár eleji, nyári kotorékkiásásokról szólnék, bár ez nálam már a rókairtás kategóriába tartozik. De a leghatékonyabb, a rókasűrűséget csökkentő módszer.
Amikor még egy szebb rókaprémért egy havi fizetést lehetett kapni, valamint a kotorékokból kiásott kölyköket jó pénzért lehetett értékesíteni, 7-8 éven keresztül neveltem otthon rókákat a prémjükért.
Nagyon meg kell választani, hogy melyik kotorékot érdemes kiásni, mert öregebb rókaváraknál bizony egésznapi ásásnál is eredménytelenek maradhatunk. Itt is jó szolgálatot tesz egy kutya, amely az ugatásával jelzi, hogy hol kell ásni, mert a kölykök sok eseten nehezen felfedezhető, pici mellékjáratokba húzódnak vissza. A legeredményesebb az ún. nyári kotorékok kiásása, bár ezekben ritkán van együtt az egész család. A nyár eleji rókalyukaknál a kölyökrókák agyonlövése nálam szintén nem a vadászat kategóriájába tartozik.
Nagyon hatékony módszer a rókacsalád (kölyök rókák) befogására a drótból készült varsa. Itt azonban nagyon fontos az anyaróka agyonlövése, mert különben kiássa a kölyköket a kotorék szájába helyezett varsa mellett. Általam elítélt és állatvédelmi szempontból sem helytálló módja az anyaróka lelövésének, hogy sötétedés után, amikor a róka jön a kotorékhoz, egy kölyök fülét, farkát csavargatva annak visító hangjára, az anya róka sörétlövés távolságra beugrik.
A szalmakazlakat nem csak télen veszi szívesen birtokba a róka. A kazlaknál a kotorékozáshoz hasonlóan elsősorban kutyával történik a róka kiugrasztása, bár sok esetben a megszorult róka vagy kutya miatt szét kell bontani a kazlat.
Az elengedhetetlen társ: egy jó puska!
Sörétes fegyvernél ajánlatos nagy magnum töltetű 3.5-4 mm átmérőjű sörét töltet használata. Golyós puskánál én már régóta 22-250 Rem. kalibert használok. Tessék elhinni, hogy 150-200 méterről nem is olyan könnyű leteríteni!
Hogy miért szeretek még 34 év után is rókára vadászni? Mert a róka rendkívül intelligens állat és Én hiába tudok százféle módot arra, hogy elejtsem, ő mégis kitalál egy százegyediket, amivel becsaphat.

Olvassa el kapcsolódó történeteinket is!

Forrás: Élményvadász Magazin / Gálfi István