Beszélgetés Barkóczi Istvánnal, a SEFAG ZRT. vezérigazgatójával.

Nem az erdő van Somogyban, hanem Somogy az erdőben, tartja a régi dunántúli mondás. Ennek az erdőknek és a hozzá tartozó vadászterületeknek a meghatározó részét a SEFAG ZRT. kezeli, a tényszerű kimutatások szerint a vállalat ezzel az ország második legnagyobb erdő-, és a legnagyobb vadgazdálkodója. A hatalmas terület művelésének, gondozásának tavalyi eredményeiről, aktuális kihívásairól kérdeztük Barkóczi István vezérigazgatót.

– A turizmus és a közjóléti terület miként illeszkedik a vállalati tevékenységbe?
– A SEFAG-nál a vadászházak már nem kizárólag a vadászati vendéglátást szolgálják, hanem a turizmus igényeit is kielégítik. Jelentősen nőtt a vendégéjszakák száma, és arra különösen büszke vagyok, hogy a Hotel Kardosfa kihasználtsága is negyven százalék körül volt 2011-ben, ami válságévben, különösen egy erdő közepében álló szállodában, jó eredmény.

Komoly érdeklődést tapasztaltunk a Sziágyi Erdei Iskola iránt is, büszke vagyok kollégáim munkájára, mert jól teszik a dolgukat.

Számos közjóléti és turisztikai beruházásunk van éppen folyamatban, Petesmalomban többek között egy Studinka-emlékszobát és vadbemutatót alakítunk ki, a nagysalléri vadászházunkat pedig 2013-ra hozzuk rendbe. Ez azért is fontos, mert kiváló adottságai vannak ennek a környéknek, hiszen kerékpárral elérhető a csokonyavisontai fürdő és a nagyatádi strand is, de a Dráva is közel van.

Nagyon nehezen megy azonban a lovasturizmus beindítása, holott a vidék adottságai kiválóak ehhez. Európában egyedülállóan hosszú távokat tehetnek meg a lovasok ezeken a tájakon, miközben a vadban gazdag tájainkon bármikor találkozhatnak szarvas- vagy dámrudlival, őzekkel, aranysakállal, és bejárhatnak olyan vizes élőhelyeket, ahol vízimadarakat figyelhetnek meg.

– Az erdei vasút mennyit visz a bevételből?
– Az elmúlt évben a tulajdonos részben kompenzálta a veszteségeinket. Sajátos a helyzetünk, mert még az az állami vasútvonal is megszűnt Mesztegnyőn, ahonnan az utasaink nagy része érkezett, és sajnos nincs is igazi látványosság a nyomvonalon. Ennek ellenére 2400 fős utasforgalmunk volt tavaly: jelentős része az ingyenes kisvasúti napon vagy május elsején utazó gyermekcsoportokból adódott.
– Milyen közjóléti objektumokat kezel a társaság?
– Két arborétumot, kilenc parkerdőt, az erdei iskolát és a kisvasutat. Komoly összegeket fordítunk ezekre, és a közmunka bizonyos hányada is ott hasznosul. Igyekszünk a közjóléti elképzeléseinket a Kaposvári Önkormányzattal összehangolni, s reméljük, ennek látványos eredményei lesznek, elsősorban a desedai és tókaji fejlesztések terén.
– Mekkora nagyságrendű ráfordításokról van szó?
– Több tízmillió forintról.
– Az erdészeti hatósággal a magas vadlétszám miatt voltak feszültségek. Most milyen az együttműködés?
– Harmonikus az együttműködésünk a hatósággal. Látják, hogy a törvény előírásai szerint, tartamosan akarunk gazdálkodni, szinte erőnkön felül igyekszünk az őshonos fafajokat előnyben részesíteni. Kimondottan jó az együttműködés e téren az erdőtervezőkkel és a felügyelőkkel is.
– Akadnak vitás kérdések mostanában más hatóságokkal?
– A Balaton-törvény hatálya alá eső és a Natura 2000-es területeken a kezelési tervek kapcsán voltak és valószínűleg lesznek is vitáink. Például: egy harmincöt éves akácost állandó erdőborítottság mellett akartak tölgyessé átalakítani. Máshol egy kilencven éves elegyetlen cserest állandó erdőborítás mellett szintén tölgyessé kellett volna átalakítani. Mindkettő szakmai lehetetlenség, ezekben az esetekben nem az erdőfelügyelővel vitázunk, hanem a természetvédelmi elvárásokkal.
– Mekkora arányt tesznek ki a védett területek?
– A Natura 2000 területekkel együtt sajnos már több mint ötven százalék a védett területek aránya, ezek nélkül mintegy 24 százalék, többnyire a Zselic értékes tölgyesei. De a Natura 2000-es területek is évente 200-300 millió forintos többletkiadásokat és árbevétel-kiesést jelentenek.
– Ezek konkrétan miből adódnak?
– Például a vágáskorok emeléséből. A bükkösök a maximális értékkihozatalt nálunk százéves korban érik el, 120 éves korban az álgesztesedés miatt csak sarangolt választékot tudunk termelni. A természetvédelem nem ilyen szempontok szerint mérlegel. Azt gondolom, hogy a vitáink jelentős része megoldódna, ha a természetvédelem is figyelembe venné a gazdasági megfontolásokat. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy ezeket a természeti értékeket az erdészek hozták létre. Amióta a természetvédelem különvált a mi szakmánktól, azóta van egy mesterséges szembenállás. Úgy gondolom, a mi szaktudásunk alkalmas arra, hogy a természeti értékeket ciklikusan reprodukálja, és ehhez ma rendelkezésre áll minden szükséges törvényi feltétel, csak jóval több bizalom kellene a szakmánk iránt.
– A felújítás is többletköltségekkel jár…
– Elsősorban a szerkezetátalakítások miatt, a SEFAG ZRT.-nél folyik ez a munka az országban a legnagyobb mértékben.
– Milyen kapcsolódási pont adódik a nemzeti parkkal?
– A Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatósággal nagyon korrekt az együttműködésünk, kölcsönösen segítjük egymás munkáját. Az üzemtervek készítésénél erdőmérnök a tárgyalópartner, így közös nyelven tudunk beszélni.

– Milyen oktatási-kutatási témák vannak terítéken a társaságnál?
– Dr. Vidóczi Henrietta a szelídgesztenye baktériumos fertőzéséről készített doktorit, dr. Bíró Boglárka pedig az álgesztesedés CT- és MRI-vizsgálatából írta a szakdolgozatát. A SEFAG-nak többféle kutatási témában van intenzív együttműködése a Nyugat-magyarországi Egyetemmel, többek között a klímaváltozással összefüggő fafajválasztással kapcsolatban. Az ottani vadgazdálkodási intézettel pedig a dám- illetve a gímszarvas migrációjának telemetriás mérésével kapcsolatban van együttműködésünk. A GOP-os biomassza-ültetvény pályázatunkban is az erdőmérnöki karral működtünk együtt.
Jók a kapcsolataink a szakközépiskolákkal is, a szegediek és az ásotthalmiak is rendszeresen jönnek hozzánk tanulmányútra, akárcsak a soproniak, de a legintenzívebb együttműködésünk a barcsi intézménnyel alakult ki. Innen kerül ki az erdészeink többsége. Ezért is tekintem szívügyemnek, hogy a képzés színvonala jó legyen. Tavaly – kísérleti jelleggel – kaptunk órákat az iskola vezetésétől, dr. Takács László kolléga szervezte meg az oktatást, és igyekeztünk az erdőgazdálkodás gyakorlati működését bemutatni a tanulóknak. Ezt mind a középiskolai, mind az egyetemi oktatásban hiányosnak érzem. Megismertettük őket a cégnél alkalmazott erdőművelési, fahasználati technológiákkal és a nyomtatvány-rendszerünkkel: várakozáson felüli volt a fakultatív órákon az érdeklődés.

– Jelentkeznek-e praxisra technikusok és mérnökjelöltek?
– Akik itt szeretnék a nyári gyakorlatukat eltölteni, őket mindig fogadjuk. Az új, leendő technikus és mérnök kollégák felvételénél meglehetősen igényesek vagyunk. Mindenkit próbaidőre veszünk föl, és számos tehetséges, új munkatársra tettünk szert az utóbbi években. Sokan közülük korábban a gyakorlatukat nálunk töltötték.
– Annak idején nagyon szkeptikusan fogalmazott az osztott erdőmérnökképzésről. Minden jó, ha a vége jó, visszaállt a „rend”, az ötéves képzés.
– Nekem akkor is az volt a véleményem, hogy a technikusképzés során a diákok alaposabb szakmai ismeretekre tettek szert, mint a BSc három éve alatt.
– Hány munkatársa van jelenleg a SEFAG ZRT.-nek?
– A tavalyi átlagos létszámunk 317 fő volt, ebből 90 a fizikai dolgozó, jelenleg 327-en vagyunk. Az erdőművelés, a fahasználat és a szállítás vállalkozói körben bonyolódik, de róluk is legalább olyan felelősséggel gondoskodunk, mint a saját dolgozóinkról. A cég üzembiztonságát csak fegyelmezett, elkötelezett vállalkozókkal lehet biztosítani.
– Ők az egykori munkatársak közül rekrutálódtak…
– Igen, a géppark privatizációja és az erdőművelési munkák vállalkozói körbe szervezése már az én irányításom alatt történt, szép feladat volt.

– A közönségkapcsolatok egyik vetülete a települési kapcsolatok. Milyen érintkezési pontok adódnak a várossal?
– Nagyon jó a személyes kapcsolatunk is a polgármester úrral, a jegyző úrral is. Részt veszünk a város közéletében, a kulturális események finanszírozásában, alapítványok és a sportélet támogatásában. Többek között 1999 óta a Rákóczi labdarugó szakosztályát, valamint a saját lövészklubunkat támogatjuk. Állami vállalat vezetőjeként úgy gondolom, hogy ez kötelezettségünk is. A megyében működő nyolc erdészetünk is elismertséget szerzett a településén, például a Lábodi Vadászerdészetünk igazgatója, Horváth Mihály kollégánk nemrég kapta meg Nagyatád város legrangosabb kitüntetését, a SEFAG ZRT. pedig „Somogy Fejlődéséért Médiadíj”-at kapott 2011-ben, elsőként a megyében.

Az önkormányzatok után a legnagyobb foglalkoztató vagyunk. A vállalkozói körön keresztül 2200-2500 főnek biztosítunk munkajövedelmet, ráadásul mi olyan rétegnek tudunk munkát adni, amelynek senki más, azoknak, akik ma a társadalomnak számos gondot jelentenek. A közmunka rendszerén keresztül sikerül az embereket fegyelemre szoktatni és teljesítményre sarkallni, és ezzel nem lebecsülendő társadalmi szerepet is betölt a SEFAG a megyében, aminek természetesen komoly politikai kisugárzása is van.   
Itt kell elmondanom, hogy az elsők között léptünk kapcsolatba az erdélyi magyarsággal, amint lehetett, a Kovásznai Erdőgazdasággal létesítettünk testvérkapcsolatot. Ennek segítségével csereüdültetéseket szerveztünk a dolgozóink számára, és azóta életre szóló barátságok jöhettek létre. Arról nem is beszélve, számos kollégánk ekkor döbbent rá, hogy a határtól négyszáz kilométerre is szinte csak magyarul beszélnek.
Szoros kapcsolatot ápolunk a svéd SCA Skog AB vállalattal. Ők a magán-erdőbirtokosok szövetkezetéből nőtték ki magukat, és ma már hatalmas – 2,6 millió hektár erdőt kezelnek,  egymillió köbméter fűrészáru kibocsátású – feldolgozó-kapacitással rendelkeznek, és több papírgyáruk is van. Ők a második legnagyobb cég a Stora Enso mellett Svédországban az erdő- és faiparban.
A horvát erdőgazdálkodókkal is nagyon jó az együttműködésünk, a kaproncai gazdasággal van testvérkapcsolatunk, sok megbeszélnivaló szakmai téma adódik.

Jó az együttműködésünk a sajtóval is. A tulajdonosváltással, az MFB-vel egy új időszak kezdődött, mert sokkal nyitottabbá vált a szakma, mint a korábbi időszakban. Az erdészetet jellemző bezárkózottság az elmúlt két év során megváltozott, és nyitottabbak lettünk. Ennek köszönhetően az emberek jobban megértenek bennünket, mint azt megelőzően.

– Miért tartják fontosnak, hogy saját újságot – az Erdőkerülőt – jelentessenek meg?
– Több szempontból is nagyon fontosnak tekintjük. Egy újság jó eszköz ahhoz, hogy a saját dolgozóinkkal megértessük azokat a célokat és feladatokat, amelyeket részben a tulajdonos állít elénk, illetve amiket önmagunk számára kitűzünk. Másrészt a továbbképzés eszköze is a lap, mert számos szakmai cikk is megjelenik az oldalain. Ezeken kívül kifelé is egyfajta kommunikációs csatornát jelent a cégről. Szerencsére Detrich Miklós nagyon nagy elkötelezettséggel és hozzáértéssel szerkeszti régóta ezt a lapot, és a jövőben is célunk ennek az újságnak a fönntartása.

– Működik a társaságnál egy OEE helyi csoport is.
– Igen, Máté János termelési vezérigazgató-helyettes az elnöke. Sok rendezvényünk van, tehát elég aktívak vagyunk. Ebben együttműködünk a magánerdő-gazdálkodókkal és az erdészeti hatósági kollégákkal is. A rendezvények anyagi hátterét a cég biztosítja: ez is egy olyan platform, ami összetart bennünket.

– Milyen terveket szeretnének megvalósítani a jövőben?
– Régóta megoldandó ügy a központ új székházának fölépítése. Sikerült egy olyan ingatlant találni, amiben jelentős beruházással méltó környezetbe kerülhetnek a kollégák. Ezen kívül a vadászathoz és a turizmushoz kapcsolódó infrastruktúránkat is folyamatosan fejlesztenünk kell, mert aki ebben az ágazatban nem korszerűsít, az lemarad. Az útjainkat is a jövőben fel kell újítani, a számítástechnikai rendszerünket fejlesztenünk kell, a leányvállalatoknál is sok elképzelés vár megvalósításra, szóval rengeteg feladat vár még megvalósításra. Nagyszerű kollégáim vannak, biztos vagyok abban, hogy a SEFAG ZRT. meg fogja valósítani mindazt, amit a tulajdonos, a szakma és a társadalom elvár tőlünk.
– Köszönöm a beszélgetést. Zétényi Zoltán

Forrás: ForestPress