Szétdobált lőszer az autó padlóján, zsigerelőkés a műszerfalon. Köznapi nyelven trehányságnak hívják, de emiatt a vadász könnyen bajba kerülhet. Van, aki évek óta így szállítja vadászeszközeit, a jóindulatú figyelmezetésre pedig nagy fölénnyel legyint. Az ilyen vadásztársak rendszerint csattanó állal veszik tudomásul azt, hogy a fegyverügyi előadó két évre „lefegyverezte” őket egy közúti ellenőrzés nyomán. Pedig egy kis odafigyeléssel elkerülhető lett volna a baj.

A vadászt szigorú szabályok kötik a lőfegyverek szállításával kapcsolatosan, de vannak olyan tilalomfák, amelyek kevésbé közismertek, ám a hatóságok ezeket is ugyanolyan szigorral kérik számon rajtunk. A vadász ráadásul nyilvános helyeken fokozottan ki van szolgáltatva a bűnözőknek, az alkalmi bajkeverőknek, vagy éppen az utóbbi időkben szaporodó „sötétzöldeknek”. Nem válhat ártalmunkra tehát a vadászeszközök szállítására vonatkozó jogszabályi rendelkezések rövid áttekintése.

A lőfegyverek és lőszerek szállítása

A lőfegyverek szállítása önmagában viszonylag problémamentes terület, emiatt ritkán „meszelnek el” vadászt. A fegyverekről és lőszerekről szóló 253/2004. Korm. rendelet (Korm. rend.) 38. § (1) bekezdésének a) pontja szerint lakott területen, közterületen, nyilvános helyen, közforgalmú közlekedési eszközön - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - vadászlőfegyver csak ürítve, tokban szállítható, tulajdonképpen ezt a szabályt ismétli meg a Vtv. végrehajtásáról szóló 79/2004. (V.4.) FVM rendelet (Vhr.) 72. § (1) bekezdésének első mondata is, amely egyúttal az idegen vadászterületen történő áthaladásra is ugyanezeket a szabályokat írja elő. A tapasztalatok szerint ezek a szabályok közismertek és a vadásztársadalom széles körben be is tartja őket, de mégis hasznos lehet köznapi nyelven elismételni ezeket.

Tehát: a vadásznak fegyverét tokban kell hordania minden olyan alkalommal, amikor éppen nem vadászik. Ez a tok lehet kemény, vagy puha, a fegyver lapulhat abban szétszedve és összerakva is, ezek nem lényeges szempontok. Viszont a fegyvernek ürített állapotban kell lennie, azaz lőszert nem tartalmazhat. Véleményem szerint kivehető táras fegyvernél elegendő a töltött tár fegyvertől való különválasztása is, de ez értelmezési nehézségeket is szülhet, ami kellemetlen lehet a rendőri intézkedés alanyául szolgáló vadásznak, így inkább maradjunk a bevált módszernél: ürítsük ki a tárat is. Szerencsére vadászfegyvernél nem kell a fegyvertől elkülönítve szállítani a lőszert, mint a sportfegyvereknél, így a lőszer akár a tokban is lehet.

Nagyobb gondok szoktak adódni két másik rendelkezéssel, a gyakorlatban a vadászok tekintélyes hányada akad fenn a bennük foglalt tilalmakon.

Az egyik a Korm. rend. 38. § (1) bekezdésének c) pontjában olvasható, ennek értelmében a vadász nem szállíthatja fegyverét szeszes italtól befolyásolt állapotban. A szeszesital-fogyasztás és a fegyvertartási engedély elveszítése közötti összefüggés mindenki számára jól ismert, különösebb jogismeret nélkül is kikövetkeztethető, mégsem elszigeteltek a példák arra, hogy a vadász az italozás miatt kénytelen búcsúzni fegyvereitől, gyakran nem is két évre.

Gyakran indul eljárás a Vhr. 72. § (1) bekezdésének második mondatában írt szabály megsértése miatt is. Eszerint tilos vadászlőfegyvert őrizetlenül hagyni, azaz a bevett értelmezés szerint vadásznak folyamatosan szemmel kell tartania, hordoznia kell fegyverét, fizikai közelségéből nem eshet ki. Ez – valljuk be – már akkor sem könnyű, ha a vadász útközben mondjuk fizetni megy be a benzinkútra, miközben a fegyver a csomagtartóban lapul, arról persze nem beszélve, hogy a legtöbb benzinkútra be sem engedik a fegyverrel, az üzletekből, nyilvános helyekről is sokszor kinézik a „felfegyverkezett” jágert. Azt azonban tudnunk kell, hogy a tolvajok számára – akár a gépkocsit, akár a fegyvert akarják megszerezni – ideális célpont a magára hagyott autó, a vadász pedig – értékei elveszítésén túlmenően – emiatt ugyancsak megüti a bokáját, hiába sértettje a bűncselekménynek.

Külön ki kell térni az autó utasterében itt-ott hányódó lőszerre. A lőszer szállításának szabályait a jogszabály nem határozza meg, de ha a körülményekből nem az következik, hogy a lőszer a szállítás céljából van (mondjuk épp lezárt, felügyelet nélküli) járművünkben, akkor a lőszerek tárolására vonatkozó szabályok megsértéséért felelünk. Ezt pedig ugyanúgy mérik, mintha a szabályszegést magával a lőfegyverrel követnénk el. Természetesen a leírtak saját fegyverünkhöz tartozó kaliberjelzetű lőszerekre vonatkoznak, abba jobb nem is belegondolni, hogy vadásztársunk véletlenül nálunk maradt, eltérő kaliberű lőszereiből miféle kellemetlenségeink származhatnak. Túl komolyak ahhoz, hogy ne figyeljünk erre oda.

Folytatás

Dr. Szép Viktor (Forestfan) válaszol fórumunkban is, vadász és fegyverjog témában!