Szétdobált lőszer az autó padlóján, zsigerelőkés a műszerfalon. Köznapi nyelven trehányságnak hívják, de emiatt a vadász könnyen bajba kerülhet.

A vadászkésről:

A vadászkést a vadászok többnyire önmagukra teljességgel veszélytelen eszköznek tartják, hiszen kés van a vendéglőben, lehet falatozni a zsebünkben tartott bicskával és akár egy disznóölő kés is bárhol szabadon beszerezhető. Pedig sok bonyodalom származott már e szerszám nem megfelelő szállításából.

Egy ismerősömmel esett meg nemrégiben, hogy jó öreg zsigerelőkését a terepjáró műszerfalán hagyta és így ment el vásárolni. Mikor visszajött a boltból, a szívéhez kapva konstatálta: két rendőr állja körül az autót, akik némi igazoltatták, majd kisvártatva közölték: feljelentést tesznek ellene a műszerfalon közszemlére tett kés miatt. Nemsokára pedig a fegyverügyi előadó is visszavonta két évre a – hivatásosként részben megélhetését is jelentő – fegyvertartási engedélyt. Törvénysértő túlkapás? Sajnos nem.

A nagyobb pengehosszúságú kések ugyanis a közbiztonságra különösen veszélyes eszközökről szóló 175/2003. Korm. rendelet (Kbvr.) hatálya alá esnek. E jogszabály melléklete sorolja fel magukat a közbiztonságra különösen veszélyes eszközöket, az a) pont szerint ennek minősül az olyan szúró- vagy vágóeszköz, amelynek szúróhosszúsága vagy vágóéle a 8 cm-t meghaladja. A rendelet 3. § (1) bekezdése szerint pedig jogszabály eltérő rendelkezése hiányában tilos a közbiztonságra különösen veszélyes eszközt közterületen, nyilvános helyen - ideértve az ott lévő járművek belső tereit is -, valamint közforgalmú közlekedési eszközön birtokolni. A rendelet részletesen meghatározza a jármű, a közterület és a nyilvános hely fogalmát, bár ezek értelmét külön magyarázat nélkül is sejthetjük. Külön fel kell hívni ugyanakkor a figyelmet a gépkocsik belső tereire, mert - mint azt láthatjuk - ez is közterületnek számít, ha a jármű maga is közterületen van, emiatt aztán nem is szabad csodálkozni azon, ami szegény ismerősömet érte a fenti példában.

A rendelet ugyanakkor nem lehetetleníti el a vadászkés használóit, csupán feltételhez köti e szerszám szállítását. A Kbvr. 3. § (2) bekezdésének b) pontja alapján a fenti tilalom nem vonatkozik azokra a rendeltetésszerűen munkavégzési, sport és a szokásos életvitel körében használt eszközökre, melyeknek közterületen, nyilvános helyen - ideértve az ott lévő járművek belső tereit is -, valamint közforgalmi közlekedési eszközön való birtoklása indokolt, feltéve, ha a tényleges munkavégzésen (tevékenységen) vagy az igazolható munkavégzéshez (tevékenységhez) szükséges szállításon kívül a birtoklás (szállítás) rejtve vagy a szokásos módon becsomagolva, szétszedve vagy zárt tárolóeszközben, illetőleg egyéb biztonságos módon történik.

Ez a nyakatekert megfogalmazás tulajdonképpen azt követeli meg, hogy késünket tokban (behajtható pengéjű kés esetében összecsukott állapotban) szállítsuk és ha egy mód van rá, úgy ebben az állapotában is tegyük táskába, hátizsákba, vagy egyéb tároló alkalmatosságba. A kihívóan övön fityegő kés nem elégíti ki a követelményeket. Gépkocsiban a kést tegyük a kesztyűtartóba, egyéb tároló alkalmatosságba, de az is elegendő, ha megfelelőképpen letakarjuk.

Így biztosan elkerüljük a súrlódásokat, vagy éppenséggel a hatósági szankciókat.

Dr. Szép Viktor (Forestfan) válaszol fórumunkban is, vadász és fegyverjog témában!

Kapcsolódó anyag: Eszközeink úton - 1. rész