Dámállományunk legalább akkora érték, mint a méltán világhírű magyar gím, azonban az indokoltnál kevesebb figyelmet fordítunk rá. Ezen volt hivatott változtatni az Országos Magyar Vadászkamara Vadvédelmi és Vadgazdálkodási Bizottsága által szervezett szakmai nap, amelyre június 11-én került sor a DALERD Zrt. Derekegyházi Vadászházában. „A hazai dámállomány helyzete és távlati lehetőségei” című rendezvényen a hat legjelentősebb dámállománnyal büszkélkedő állami erdőgazdaság ismertette tapasztalatait.
A esemény résztvevőit Spiegel Endre, az erdőgazdaság vezérigazgatója és dr. Jámbor László, az OMVK elnöke – egyben a TAEG Zrt. vezérigazgatója – üdvözölte. Az érdekképviselet vezetője hangsúlyozta: a kamara és azon belül a Vadvédelmi és Vadgazdálkodási Bizottság a tavalyi tisztújító küldöttközgyűlés óta törekszik arra, hogy minél több országos tanácskozást, konzultációt szervezzen különböző aktuális témákban. Ezeken gyakorlati szakberek ismertethetik saját tapasztalataikat, így segítve az érdeklődőket, hogy eredményesebb vadgazdálkodást folytathassanak.
Az előadókat a DALERD Zrt. háziasszonya, Juhász Lenke szólította a képzeletbeli pulpitushoz. Dr. Szendrei László, a NYÍRERDŐ Zrt. vadgazdálkodási szakreferense volt. Az erdőgazdaságnak van mivel büszkélkednie: a gúthi erdészetből két világrekord dámagancs is kikerült, munkájukat a Nemzetközi Vadászati és Vadvédelmi Tanács (CIC) Edmond Blanc díjával is elismerték. Legutóbb 2012-ben esett itt kiemelkedő bika: az 5,42 kilogrammos lapát 219,92 nemzetközi pontot kapott. Gúthon található Közép-Európa legnagyobb összefüggő erdőtömbje. A terület dámállománya a becslések szerint 2014-ben körülbelül 800 egyedet számlált (ez a nagyvadállomány 44%-a). A csúcs 2011-ben volt, ekkor több mint 1000-re rúgott. Ezután csökkenteni kellett a dámok számát. Ami a trófeaminőséget illeti, 2008 óta minden évben esett 5 kilogramm feletti tömegű agancsot viselő bika, az érmes arány pedig 80 és 90 százalék között mozog. Ez a genetikai adottságon túl a terület saját selejtezési elveinek is köszönhető. A gúthi szakembereknek újabban fejfájást okoz a nagyvadállomány 11 százalékát adó gím állományának növekedése. Ezt a vadfajt igyekeznek visszaszorítani, azzal együtt, hogy igen jó minőségű agancsokat raknak fel az itteni bikák. Természetesen jelen van a területen a vaddisznó is (24 százalék), a disznóhajtások komoly bevételt jelentenek. A takarmányozást Gúthon az etetők helyett inkább vadföldekkel oldják meg. A tömb belsejében ehhez elszórtan több tíz hektáros megművelhető terület áll rendelkezésre. A vadföldek területe összesen 360 hektár, de emellett 120 tonna szemes és 550 tonna lédús takarmányt is kihelyeznek egy évben. A barcogás végeztével megnyitják a kerítéssel védett vadföldeket, hogy a bikák könnyen javíthassanak kondíciójukon; ez a következő évi felrakásra is nagy hatással van. Komoly problémát jelent a területen a vízhiány, ezt egyebek mellett a tavaszi vizek útjának elzárásával próbálják megoldani. A fő barcogóhelyek környékén itatókat is létesítenek, hogy a csökkentség a verekedésekből adódó sérüléseket.
Dr. Varga Gyula, a SEFAG Zrt. vadgazdálkodási osztályvezetője bemutatta Somogy megye adottságait és sajátosságait, majd az ország legnagyobb – több mint 48 ezer hektáros – vadászterületét, Lábodot vette górcső alá. Szabadterületről van szó, amelyen az állami tulajdon aránya meglehetősen alacsony, így igen jó viszonyt kell ápolni a gazdálkodókkal, hogy eredményesen lehessen dolgozni. A történelmi áttekintés után elérkezünk 2004-hez, mikor is a Lábod Rt. beolvadt a SEFAG Zrt.-be. Ekkortól új koncepció mentén folyt a munka: 2008 és 2014 között komoly infrastrukturális fejlesztések következtek. Ami a dámállományt illeti, drasztikus csökkentést voltak kénytelenek megvalósítani, amelynek köszönhetően a túltartott állományt sikerült 2250 egyedről 600-ra leszorítani, ám a szabályozás csak a tarvadat érintette. Az évek során több 5 kilogramm feletti agancsú bika is esett a területen, utoljára 2014-ben: ez volt az utóbbi évtizedek alatt a negyedik, és 5,33 kilogrammos tömege mellett 200,20 nemzetközi ponttal büszkélkedhet. Varga Gyula kitért a gazdálkodást nehezítő tényezőkre is. Ezek közül érdemes kiemelni az aranysakál erőteljes terjeszkedését és egy felemás megítélésű jelenséget: Lábodon az átlagosnál több rendellenes agancsú bika esik, az ok általában Staphylococcus fertőzés. A bérvadászok jelentős része kifejezetten keresi az ilyen trófeákat, ugyanakkor a baktérium jelenléte nem szerencsés az állomány szempontjából. A fertőzés okát még keresik.
A NEFAG Zrt. képviseletében Fehér Sándor vezérigazgató-helyettes vett részt az eseményen, „Dámgazdálkodás az ország közepén” című előadása a pusztavacsi gyakorlatot mutatta be. A terület történelmét összefoglaló blokkból kiderült, hogy már a XIX. század második felében is jelen volt itt a Nyugat-Európából betelepített vadfaj. A Magyarország földrajzi középpontjában 9300 hektáron gazdálkodó Pusztavacsi Erdészet egy 500 hektáros vadaskertet is működtet, ezt azonban nem klasszikus kertként kezelik, az itteni vadat helyét tartó, természetesen állománynak tekintik. Az erdészet területe magában kicsi a jelenlegi, mintegy 700 egyedet számláló dámállománynak, így feltétlenül szükséges a szomszéd vadgazdálkodási egységekkel való olajozott együttműködés. A dámok száma az erdészetnél a ’90-es évek elején volt a legmagasabb: körülbelül 1100-ra becsülték. Ez apasztási programot indokolt, amelynek eredményeképp a 2005-re bő 200-ra csökkent az egyedszám. Ekkor fogadtak el egy koncepciót, amely egyebek mellett a nagy egyedszámból való határozott szelekciót, az élőhely nyugalmának biztosítását, a vadföld-gazdálkodást, a csőkutakkal történő vízellátást és a takarmányozást irányozta elő. A gazdálkodás szép eredményeket hozott, ami meglátszik a trófeastatisztikán is: az elmúlt idényben 12 arany-, 13 ezüst- és 10 bronzérmes bika esett Pusztavacson. A jövőben a NEFAG-nál a többi között intenzív földgazdálkodással, állandó takarmányozással, a korosztályviszonyok optimalizálásával, illetve a migrációs területek vadászatra jogosultjaival való együttműködés további erősítésével terveznek még jobb eredményeket elérni. Ez utóbbit segítik elő az erdőgazdaság által szervezett szakmai napok, trófea- és hullott agancs mustrák. Végül, de nem utolsó sorban a befektetésektől sem rettennek meg: automata etetők, napelemes kutak és vadászház-felújítások szerepelnek a távlati tervek között.
A KEFAG Zrt. Kelebiai vadászterületének dámgazdálkodását mutatta be Tóth Attila erdészeti igazgató. Ide 1978-ban telepítették a vadfajt. A 11 450 hektár viszonylag gyenge élőhelyi adottságai között is sikerült kiemelkedő eredményeket elérnie az erdőgazdaságnak, hiszen a Balotaszállási-kelebiai dámpopulációt 2015 februárjában felvették a Bács-Kiskun Megyei Értéktárba. Kelebián a 2015-ös becsült állomány kis híján 700 egyed (hosszú távon ekkora törzsállományt szeretnének fenntartani a területen), a 2014-2015-ös vadászati évben 241 dám esett. Az érmes lapátok aránya impozáns: az elmúlt idényben pontosan 50 százalékos volt, és a 26 érmesből 19 aranyat kapott. Az állománykezelés egyik fő szempontja az 5-10 éves bikák eltávolítása az állományból az agancsképzés tulajdonságai és az egészségi állapot alapján. Emellett a jó genetikai adottságú, idős korra szimmetrikus és zárt, csipkézett lapátú bikákat kímélik, és lehetőség szerint 10 éves koruk után hozzák terítékre. Az ígéretes bikaborjakat sem lövik, a gombos, gyenge csapos és kanalas bikákat viszont idejekorán eltávolítják az állományból. Az elvek a gyakorlatban is működnek, hiszen az utóbbi években több 5 kilogramm fölötti agancstömegű bika is esett ezen a vadászterületen.
A házigazda Dalerd Zrt. tapasztalatairól Mészáros Attila sarkadremetei fővadász számolt be. Előadásában a gyulai (nem gyulaji!) állományról beszélt, amely elszigetelten, körülbelül 11 ezer hektáron él. Maga a 8250 hektáros gyulai vadászterület nagyjából lefedi az élőhelyet, itt találhatók a vadsűrűk, fő barcogóhelyek is, amelyeken a békési állomány jó 80 százaléka szokott összegyűlni. A területet, amelyen egy 670 hektáros vadaskert is található, a szaktárca különleges rendeltetésűnek minősítette génmegőrzési céllal. Gyula mellett Békés megyében még Mezőhegyesen és Bélmegyeren található jelentősebb mennyiségű dám, ám a populációk közötti migráció minimális. Az első írásos emlékek az itteni dámokról a XVIII. századból valók. A II. világháború után állami kezelésbe került a vadászterület, majd több szervezeti átalakítás után végül 1993-ban a DALERD-hez került. A ’70-es évekig a terület apróvadas jellegű volt, ám a ’80-’90-es évektől a dám lett a fővad, ennek rendelik alá a többi vadfajjal való gazdálkodást. A vadtakarmányozás egész évben intenzív, a korlátozott (100 hektáros) vadföld mellett 240 hektár vadlegelő is található itt, ez utóbbiból 220 hektár a Körösök töltése és ártere. Érdekesség, hogy a több száz éves elszigeteltségnek hála a mintegy 1800 egyedet számláló békési dámállomány sajátos fenotípust képvisel, amely a lapátok alapján jól azonosítható: jellegzetessége a rövid, de meglehetősen erős szár és a széles, de rövid lapát, amelyen gyakran alakul ki „cápafog”.
Az konferenciát dr. Király István összegezte. Emlékeztetett: elmúltak azok az idők, amikor a dámot kerti vadnak tarthattuk, ma már az ország több területén jelentős és jó minőségű állománya él. Korábban elképzelhetetlennek tartottuk, hogy komolyabb vadkárt okozhasson, de mostanra ezt sem vitatja senki. A statisztikák, diagramok egyértelműen mutatják, hogy az állomány nagysága exponenciálisan növekszik a szabad területen. A rendezvényen azért állami erdőgazdaságok képviselői adtak elő, mert a hazai dámállomány zöme erdőgazdasági területen él. Mint a legjobb állományok kezelői, remek betekintést nyújtottak a témába. Az elhangzott gyakorlati tapasztalatokat a jövőben érdemes lehet kutatási eredményekkel is kiegészíteni, hogy még többet tudhassunk meg a „magyar ötös” ezen vadfajáról.
Dr. Jámbor László zárszavában úgy fogalmazott: a rendezvény elérte célját, jelesül, hogy az érintettek gyűljenek össze, ismerkedjenek meg, tanuljanak egymástól. Aki pedig nem volt ott, az sem maradt le semmiről: az előadók szakcikkekben foglalják majd össze az elhangzottakat, és a tervek szerint az anyagokat az OMVK egy külön kiadványban bocsátja majd az érdeklődők rendelkezésére.
Forrás: OMVK
