Csukódott már az ujjaikra bicska pengéje? Akinek igen, az valószínűleg már csak valamilyen zárómechanizmussal ellátott pengével hajlandó a kolbászkarikázásnál keményebb feladatot végrehajtani. Ilyen, a penge véletlen becsukódását megakadályozó megoldás számtalan létezik, a legegyszerűbbektől a bonyolultabbakon át a lehető legfurmányosabbakig. Néhány hagyományos és szép bicska segítségével mi most a létező legegyszerűbbek két nagy klasszikusát, a forgógyűrűs és a tenyérrugós zárat mutatjuk be Önöknek.
Forgógyűrűs zárak
Minden gyűrűzáras kés közül a legismertebb a világhíres Opinel. Magyarországon is egyre népszerűbb, köszönhetően minőségének és verhetetlen ár-érték arányának. Pehelysúlya ideális „második” késsé teszi, zsebben és hátizsákban is diszkréten bújik meg. A Szavojai-Alpokban született 1890-ben, ahol az Opinel család immár sokadik generációja működtetett kovácsműhelyt, és gyakorolta a szerkovácsmesterséget. Joseph Opinel 1909-ben jegyezteti be a ma is ismert, koronás kézzel fémjelzett Opinel márkát. Az általa alapított cég mindmáig az egyetlen, amely ezt a szabadalmaztatott késtípust hivatalosan gyártja.A zár működése egyszerűbb már nem is lehetne (a penge kinyitása után elfordítjuk a gyűrűt, amely rászorul a pengetőre, így megakadályozza annak becsukódását), mégis megbízható. A kés ráadásul szép formájú, nem véletlen tehát, hogy számos kézműves specializálódott az Opinelek míves faragásokkal és egyéb díszítésekkel történő „egyéniesítésére”. Vadászkés-kategóriában Philippe Rageau vadászati témájú alkotásai a leginkább figyelemre méltóak. Nemes anyagok – elefántcsont, mamutagyar, szarvak és egzotikus fák a markolat, damaszkolt acél a penge számára – felhasználásával kínál különleges darabokat, amelyeket a megrendelő kívánsága szerint akár még személyesebbé is tesz.
A gyűrűzár másik képviselője a Nontron bicska, amelynek markolata jellemzően puszpángból, de néhány éve ébenfából is készül, és amelyről azt tartják, hogy Franciaország legrégibb bicskája. Kár, hogy sárgaréz gyűrűje az idővel és a használattal lazul, mert főleg meleg hatású famarkolatának köszönhetően roppant vonzó darab.
Egy biztos, a gyűrűzáras bicskák mai képviselői mindannyian népszerű, időtálló és időtlen darabok is egyben. Nem utolsósorban elég rájuk nézni, és máris vadászat közbeni uzsonnákat juttatnak az eszünkbe...
Tenyérrugós zárú bicskák
A tenyérrugó minden bizonnyal a spanyol navajáról, az ibériai félsziget klasszikus bicskájáról származik. A XIX. században már Franciaországban, majd innen kirajzva más országokban is megjelent. Az 1950-es évektől a nogent-i Jacques Mongin erre a késtípusra specializálódott, és a kidolgozását szinte tökélyre fejlesztette, amiért számos szakmai díjat is kapott. A mester ma már jól megérdemelt nyugdíját élvezi, de vállalata utódjai irányításával tovább folytatja alapítója munkáját, méghozzá a késműves hagyományok legnagyobb tiszteletben tartásával.A Mongin szintén nagyon egyszerű kés, öt elemből, a pengéből, a markolatból, néhány szegecsből, egy karikából és persze a tenyérrugóból áll. Ennél a zártípusnál a penge teljes kinyitásakor a zár automatikusan bekattan, a kioldáshoz a karikával meg kell emelni a tenyérrugót. Vannak, akik a karikát egy erősebb zsinórból kötött hurokra cserélik, így olyan alkalmakkor, amikor ennek jelentősége van – például vadászaton –, az semmilyen zajt nem kelt. Az eredeti spanyol navajákon, vagy azok utánzatain nem karikát, hanem emelőként működő fémlapocskát találunk, amelynek funkciója ugyanaz: a tenyérrugó elemelése a markolat és a penge hátától. A thiers-i Robert Beillonnet e spanyol emelőlapos navaják csodálatos interpretációit készíti, de természetesen gyönyörű karikás tenyérrugósakat is. A tehetséges Laurent Gaillard pedig egy nyélbe integrált tenyérrugós változatot alkotott. Azoknak pedig, akik a lehető legjobb ár-érték arányt keresik, a neves amerikai gyártó, a Cold Steel egyik újdonságát, a Kudu névre keresztelt tenyérrugós bicskát ajánlhatjuk, amely Magyarországon is kapható. A Kudu a dél-afrikaiak kedvenc bicskájának, az Okapinak a hű másolata – ez azt is jelzi, hogy a tenyérrugós kések nem álltak meg Európa határainál: kis túlzással azt is állíthatjuk, hogy a fekete kontinens egész déli része Okapit használ.
A biztonság záloga
Ha a kivitelezés és az összeszerelés gondos kezek műve, a tenyérrugós zármegoldás roppant biztos és intenzív használat mellett sem szed össze holtjátékot, de minőségi késen még törött tenyérrugót sem láttunk. Márpedig mi, vadászok különösen sokat adunk a biztonságra, főleg, hogy terepen még a „másodkéseink” is könnyen találkozhatnak a szalonnázásnál megterhelőbb feladatokkal. A cikkünkben szereplő bicskák persze egy erős, nagyobb méretű, „célszerszám” vadászkést nem válthatnak ki, a vad nyúzásában, darabolásában pedig csak részfeladatokat kaphatnak, de azokat kitűnően megoldják.
Tenyérrugó: mi a manó?
A tenyérrugó olyan késrugó, amely szégyenlős kollégáival ellentétben nem bújik el két fél markolathéj közé, hanem széltében-hosszában kényelmesen terpeszkedik a markolatháton, sőt, középen még oldalra is lenyúlik. Tökéletesen kell hát illeszkednie a markolathoz, ami kézműves bicskáknál a markolatok kézzel alakított, tehát egyedi formáinak, illetve a természetes anyagok szeszélyeinek köszönhetően nem is olyan egyszerű dolog. Léteznek persze sorozatgyártott, szintetikus anyagból készült markolatú tenyérrugós bicskák is (lásd Kudu és Okapi), ezek ár-érték arányban verhetetlenek, de „lelkük” nincsen... A tenyérrugós bicskák nagy előnye a dupla biztonság: ha a markolatra szorul a kezünk, a rugót mindenképp hozzászorítjuk a markolathoz, tehát már csak ezért sem csukódhat a penge az ujjainkra.Forrás: Élményvadász Magazin