Június elején egy különleges formájú és színű, igen koros őzbak esett a Fejér vármegyei Váli-völgyben, amelyet a 82 éves dr. Bertóti Béla állatorvos ejtett el, aki a híres vadgazdálkodási szakember, dr. Bertóti István fia.

A területileg illetékes, háromezer hektáron gazdálkodó vadásztársaság hivatásos vadászát, Csákány Csabát kérdeztük a 9 éves őzbak elejtésének körülményeiről, valamint az őzgazdálkodásuk néhány jellemzőjéről.

Csaba elmondta, hogy Bertóti Béla bácsit már sok-sok éve ismeri a koronglövészet kapcsán, valamint gyerekként vett részt vadászatokon, ahol Bertóti István és fia is jelen voltak. Majd, amikor átvette ennek a vadászterületnek szakmai irányítását, onnantól visszatérő vendége lett Béla bácsi, aki idén azt kérte tőle, hogy szeretne egy igazán öreg bakot elejteni. A kiválasztott példányt immár 4 éve figyelte meg a területen, amely bak ugyanazon a néhányszáz négyzetméteren tartotta a helyét az évek során, mindig azonos váltókat, szinte azonos időpontokban használta. Tavaly már tettek kísérletet az elejtésére, de az otthonául szolgáló erdősáv melletti napraforgótábla miatt akkora volt a takarás, hogy nem jártak sikerrel. Télen Csaba látta egy 20-22 egyedből álló csapatban, a különleges formájú agancsról felismerte, és azt is megfigyelte, hogy nagyon korán kivált a csapatból és újra elfoglalta a megszokott helyét. Korán letisztított, és mindig ilyen sötét, szinte fekete agancsa volt, amelyhez hasonlót nem észlelt a környéken. Az első kimenetelük alkalmával vihar készülődött, így ugyan látták a bakot, ahogy a megszokott időben felkel az idei gabonából, de a villámlások, égdörgések és széllökések között olyan gyorsan távozott az erdőbe, hogy nem volt mód lövést tenni rá. Két nappal később, egy időközben felállított ideiglenes lesről figyelték a bakot, amely tőlük mintegy 130 méterre állt fel, majd kisétált a gabonatábla szélén található zöldítésbe, ahol egy pontos lövéssel sikerült terítékre hozni. Viszonylag gyors sikerrel jártak vele, de Csaba fontosnak tartja megemlíteni, hogy Béla bácsi olyan friss fizikai és szellemi állapotban van, hogy nem jelentett volna gondot neki az sem, ha sok kimenetellel és cserkeléssel járt volna a cél elérése.

A páratlan nyolcas, 9 éves bak trófeáját a látvány alapján jóval nagyobb tömegűre becsülték előzetesen, végül 387 gramm lett, de mint Csaba elmondja, ez nem egyedi eset, idén nagyon sok bakra jellemző, hogy a vártnál kisebb tömeget mérnek.

Ezzel rátérünk az őzgazdálkodásukra, amelyről elmondja, hogy szerinte a téli tarvad vadászattal kezdődik a folyamat. Nagyon fontosnak tartja a suták selejtezését, és itt kifejezetten a minőségi válogatásra gondol. Ennek megfelelően az a bevált gyakorlata, hogy a vadászterület azon részén, ahol csak gyenge bakokat figyel meg, ott intenzíven gyéríti a tarvadat, ahol viszont erős a bakállomány, ott kíméli a sutákat, csak egészségügyi okból vagy a kora miatt vesz ki egy-egy egyedet. A tarvadvadászatot nem kezdi el az idény elején, inkább megvárja a januári és februári időszakot, mert a téli hidegek megmutatják számára, hogy mely egyedek kevésbé életképesek, egészségesek. Mint elmondja, a vadászterületen évente elejtenek 30 őzbakot és 60 tarvadat, így az erősen szelektált területrészekről kikerülő suták helyén a jobb kondíciójú egyedek jelennek meg. Az elmúlt évek alatt tapasztalta a minőségi és mennyiségi fejlődést is, mint elmondja, látható, hogy a korábban gyenge bakokkal rendelkező területeken egyre nagyobb agancsokat raknak fel, illetve más szempontból is egészségesebb az állomány, amely fokozatosan gyarapodik. Mivel abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy a gazdálkodásuk nincs rászorulva az őzbakidény elején maximalizált bevételekre, hiszen a területen szép számmal van gímszarvas és vaddisznó is, illetve apróvadban sem szenvednek hiányt, így a minőségi szelektálásban és a bakok korosbításában módjuk van a türelmes, szakszerű döntések meghozatalára. Nem híve a fiatal korosztály erős szelektálásának, mert azt tapasztalta sok esetben, hogy a korábban selejtnek ítélt bakból később nagyon erős példány lett, így kár lett volna kiemelni az állományból.

Az őzgazdálkodás másik fontos elemének tartja, hogy egész télen eteti a fenbendazolos féreghajtó tápot és féreghajtó sót, amelynek köszönhetően nincs egyetlen bagócsos őzük sem. Az itatásra is nagyon figyel, annak ellenére, hogy a területen több természetes vízforrás is található, amelyek a legnagyobb aszályban sem száradnak ki. Mindezeken túl a téli takarmányozásra is nagy hangsúlyt fektetnek.

Végül azzal foglalja össze a tevékenységét, hogy szerinte az őzet nagyon szeretni és ismerni kell ahhoz, hogy jól gazdálkodjanak vele.

Forrás: Nimród